A homoki prérifűvel kapcsolatos problémák
Az első, egyben legkomolyabb probléma az a homoki prérifűvel kapcsolatban, hogy mindent elpusztít maga körül. Ez a faj is az allelopatikus növények közé tartozik, bővebben ezekről a növényekről korábbi cikkünkben olvashattok ide kattintva.
Röviden annyit elmondok az allelopatikus növényekről, hogy olyan kémiai anyagokat juttatnak a környezetükbe, amik a fajtatársaikra hatástalanok, azonban minden egyéb növényre nézve végzetesek lehetnek, egyesek gátolják a növekedést, mások a magok csírázóképességét akadályozzák. Egy szó, mint száz, a homoki prérifű, hasonlóan a többi allelopatikus növényhez, a talajba juttatja azt a mérget, amellyel végez a vetélytársakkal, nem marad semmi más rajta kívül.
A homoki prérifű magbankot hoz létre
Elég egyetlen egy homoki prérifű ahhoz, hogy több ezer mag keletkezzen, ezek pedig lehullva csíraképesek, azonban nyugalmi állapotban évekig képesek várakozni, leginkább a talaj felső 5-10 centiméteres rétegében.
Fejlődésnek csak abban az esetben indulnak, ha az optimális fejlődéshez adottak a feltéteket, mondjuk akkor, ha megszűnik más növények vagy az avar árnyékolása. A probléma az, hogy elképesztő mennyiségekre kell gondolni, négyzetméterenként akár 50-100 000 mag is várhat a sorára a talaj felső rétegében. Ezzel a magbankkal hosszútávra tervez a növény, ugyanis így hosszú évekre képes biztosítani a faj fennmaradását.
Kevés a védekezési lehetőség a homoki prérifű ellen
Még a kézzel való kihúzás sem hoz eredményt ellene, mivel a következő évben minimum ugyanannyi sarjad majd helyette, és ezt sűrű magbank jelenlétében utánpótlás nélkül is képes produkálni legalább 10-15 éven keresztül. A homoki parlagfű kiválóan bírja a szárazságot, a taposást, mindenhez képes alkalmazkodni, ráadásul még a legelő állatok sem eszik meg. Sajnos elég a komolyabb mértékű invázióhoz az, hogy néhány, milliméternél is kisebb mag földet érjen. Reméljük, azért Magyarországon nem lesz jellemző a növény elterjedése.
