Ha már évek óta kertészkedsz, de még sosem hallottad az „allelopatikus” kifejezést, akkor nem vagy egyedül. Abban azonban biztos lehetsz, hogy hallottál, sőt, valószínűleg foglalkoztál is ilyen növényekkel kerti kalandjaid során. De mit jelent ez a kifejezés, és miért érdemes külön kategorizálni ezeket a növényeket? Cikkünk ezekre és hasonló fontos kérdésekre válaszol!
Az „allalopátia” olyan görög szavak vegyítéséből született, amelyek az egymásnak való károkozásra, szenvedésre utalnak. A növénytermesztésben olyan növényekre mondjuk, hogy allelopatikusak, amelyek képesek ártani más növényeknek, gombáknak, baktériumoknak és egyéb élőlényeknek. Az allelopatikus növények legyengítik „áldozataikat”, megbénítva ezzel létfenntartó funkcióikat. A támadások tartománya lehet nagy (például veszélyeztethet minden széles levelű növényt) vagy egészen szűken célzott is (irányulhat bizonyos növényekre, vagy talajban leledző élőlényekre).
A növények gyökerei gyakran ilyen allelopatikus anyagokat bocsátanak ki magukból önvédelem gyanánt, de az is meglehet, hogy a lebomló növényrészekből szivárognak át a talajba ezek az anyagok. Miután a lebomlás folyamata befejeződik, a legtöbb növény allelopatikus anyagai is semlegessé válnak. Ezért lehet komposztálni az allelopatikus növényeket – lebomlott állapotukban, komposztként már nem jelentenek veszélyt a többi növényre.
Habár ez a jelenség elsőre igen negatívnak hangzik, és komoly károkat okozhat a kertben, az allelopatikus növények valójában igen hasznosak lehetnek az olyan kertészek számára, akik tudják, hogy hogyan kezeljék őket. A kertészek már rég óta alkalmazzák a különféle növények allelopatikus tulajdonságait kertjeikben.
A fentiek alapján valószínűleg neked is feltűnt, hogy alkalmazod-e ezeket a növényeket valamilyen hasonló jellegű célból kertedben. Az allelopátia egy rendkívül hatékony fegyver lehet a megfelelő kertészkezekben. Íme, néhány tipp az allelopátia alkalmazásával és elkerülésével kapcsolatban!
Ha takarás céljából ültetsz növényeket vagy terítesz növénymaradványokat kertedben, akkor jó, ha tudod, hogy ezek milyen anyagokat tartalmazhatnak. Érdemes összeszedni a napraforgók a cirokok, a kukorica, és az uborka minden darabját az ágyásokból, miután leszüretelted őket. Ez után mehetnek a komposzt közé, vagy alkalmazhatod őket takaróként is gyümölcsfáid alatt, hogy visszafogják a gyomokat a fák gyökerei közelében. Ezeket a maradványokat azért nem jó az ágyásokban hagyni, mert allelopatikus anyagokat juttathatnak a talajba (amíg teljesen le nem bomlanak/komposztálódnak).
A gyomokat a legtöbben nem szívesen látják a kertben, de vannak olyanok is közöttük, amikre különösen érdemes odafigyelni, ugyanis allelopatikus tulajdonságokkal rendelkeznek. Ilyen a tarackbúza, a rizspalka, és a hírhedt parlagfű is, amelyek gátolhatják a közelükben élő növények fejlődését. Azonnal távolítsd el őket gyökerestől, majd a következő tüzelésnél mehetnek a máglyára – semmiképpen nem a komposzt közé! A következő oldalon további védekezési módokat ismerhettek meg, illetve bemutatom a leggyakoribb allelopatikus növényeket is, érdemes tehát lapozni egyet!
Ahogy az ősz lassan átveszi az uralmat a kertjeink felett, eljön az ideje, hogy gondoskodjunk növényeink egészségéről a tél előtt. Az őszi lemosó permetezés az egyik legfontosabb lépés, amely megóvja a gyümölcsfákat és cserjéket a kártevőktől és betegsége...
A kertészkedés örömeit gyakran árnyékolhatják be a különféle kártevők, amelyek megfertőzik a növényeinket, tönkreteszik a termést, és komoly károkat okozhatnak a kiskertekben és a nagyobb mezőgazdasági területeken is. A vegyszeres növényvédő szerek ugyan ...
A poloskák elleni harc gyakran nehéz és frusztráló lehet, különösen akkor, amikor ezek a kártékony rovarok tömegesen megjelennek a kertjeinkben, és komoly károkat okoznak a növényeinkben. Bár számos vegyi alapú rovarirtó termék áll rendelkezésre, sokan ke...