Nevezetes, ősi jellegű magyar disznófajták a szalontai, a bakonyi, a lengyel disznó, a tüskés szőrű erdélyi sertés és a mangalica. Egyes sertés fajtákat, például a vietnami csüngőhasút kedvtelésből tenyésztik. A házi sertés a disznófélék családjába tartozó vaddisznó háziasított formája. Viszonylag magas intelligenciával rendelkezik. Most bemutatjuk mit is érdemes tudni a házi sertésről.
A szakirodalom általában a sertés szót használja, de sokan disznóként emlegetik. A kan a hím, a koca a nőstény sertést jelöli. Az emse a fiatalabb, a göbe a kifejlődött nőivarú sertés, tenyésztésre szánt növendék a magló, a fiatalon kiherélt sertés az ártány, idősebb korban kiherélt pedig a kanlott. Szopós malac a növendék szopás idején választott malac az elválasztástól 4 hónapos koráig, innentől kezdve süldő 1 éves koráig. Előhasi koca a koca első vemhessége és szoptatása idején, tenyészkoca a már bebúgatott koca. Tenyészkan a búgatásra használt kan. Hízósertés a hizlalás alatt levő, a hízott sertés a már kihizlalt, vágásra érett sertés.
A disznó mindenevő, növényeket és állatokat egyaránt fogyaszt. Természetben, erdőkben élve elsősorban táplálékát a talajból túrja ki, fogyaszt férgeket, lárvákat, gumókat, gombákat is. Jó szaglása miatt szarvasgomba keresésre is használható.
Feje aránylag nagy, orra kissé ormányszerű, jól mozgatható és orrkorongban végződik. Farka rövid, görbe vagy egyenes. Vaskos testtel rendelkezik, melyhez rövid lábak társulnak. Lábain négy-négy ujj van, melyek közül a középső két nagy ujjának patáin jár. 44 foga van, zápfogai gumósak.
A sertések elnevezése a hizlalástól függ:
Pecsenyemalac – 1 hónapos, 6–8 kg súlyú, telt húsú malac.
Pecsenyesüldő – 3 hónapos, 30 kg körül, telt húsformákat mutató választott malac.
Sonkasüldő – 65–70 kg súlyban vágott sertés. Ebből készítették a „prágai sonkát”. Csak a korán kész formákat mutató, ebben a súlyban nem zsíros sertések adtak jó minőséget.
Baconsertés(vagy baconsüldő) – 6–7 hónapos, 90 kg körüli súlyban vágott sertés, amelyből jó minőségű szalonna (bacon) nyerhető.
Sonkasertés – 100–115 kg–os súlyig hizlalt, sok húst szolgáltató hízott sertés. Zömmel dobozolt sonkát (gépsonkát) és konzervhúsokat készítenek belőle. Igen fontos követelmény, hogy ne legyen zsíros.
Tőkesertés – 110–150 kg közötti súlyban vágják le úgy, hogy a szalonnáját „lehúzzák”, ebből zsírt olvasztanak vagy étkezési szalonnát készítenek.
Zsírsertés – 150 kg feletti súlyban vágott, bármilyen fajtájú sertés. Háztartások vágják saját részükre. Ellátja a konyhát jó minőségű főzőzsírral, eltartható húsféleségekkel (füstölt kolbász, sonka, oldalas).
Szalámisertés – szalámigyártásra a legjobb minőségű, nagy szárazanyag–tartalmú, ízanyagokban gazdag húst a tenyészetből kiselejtezett, öreg, jó kondícióban levő sertések adják.
A hagyományos külterjes tartásmód ma már megszűnt hazánkban. Ez a legeltető állattartás egy sajátos típusa volt, mikor a kondás (vagy kanász, csürhés) a disznók csoportját, a kondát (vagy csürhét) őrizte és terelte reggeltől estig. A kondák erdős vidéken is tarthatók voltak, és hasznosították a tölgyerdők makk termését. Konda az éjjel-nappal a legelőn tartózkodó sertéscsapat, a csürhét reggel kihajtják, este hazahajtják (pl. a községi csürhe). Az egy vagy több tulajdonság alapján kiválogatott csapat a falka.
A mai sertésállományok már nagyrészt zárt térben élnek, intenzíven tenyésztik őket iparszerű körülmények között.
Leggyakrabban húsáért és bőréért tenyésztik, de a szőrét is felhasználják ecsetkészítésére. Egyes fajtáit házi kedvencként is tartják.
A sertések ivarzását búgásnak hívják. A koca, 8-18 hónapos kora között válik termékennyé, ekkortól 21 naponta tüzel. A kan 8-10 hónapos korában válik ivaréretté. Egy alomban rendszerint 6-12 kismalac születik.
A legnagyobb tömegű magyarországi sertés 2013 áprilisában 530 kg súllyal a Bélának nevezett lapály kan.
A sertésminősítés, mint a termelő fizetésének alapja, rendkívüli jelentőségű mind a termelő, mind a vágóhíd számára. Az Európai Gazdasági Közösség már 1975-ben, a 2759/75 sz. rendeletével elrendelte a vágott sertések közösségi minősítésének alkalmazását, ...
A mikoplazmák széles körben elterjedt baktériumok, több fajuk is van, melyek különböző kórképeket idéznek elő. Sertés mikoplazmózison azonban a gyakorlatban ma a Mycoplasma-pneumoniát értjük, melynek okozója a Mycoplasma-hyopneumoniae. Korábban a beteg...
A parvovírusok elleni specifikus védekezést még a tenyésztésbevétel előtt el kell végezni. A kocák szaporodási ciklusát (ivarzás- vemhesülés- ellés- újraivarzás) megzavarhatják vagy megtörhetik anatómiai rendellenességek, klimatikus és környezeti hatások,...