A gumórothadás betegségei a termésveszteség fő okai, különösen a burgonyát, de a sárgarépát és más gumós zöldségeket is érintik. A növényekben előforduló gumórothadás komoly veszélyt jelent a jácintokra, szakállas íriszre, ciklámenre, dáliára és más gumós növényekre is.
A gumórothadás gyakori típusai
A gumók lágy rothadási problémái lehetnek bakteriálisak, de leggyakrabban különféle gombák okozzák. A növények gumórothadása nehezen védhető ki, mert a rothadás a szennyezett területeken megtelepedhet, és egész télen keresztül „leselkedhet” a talajban. A betegség, a stressz, a rovarok vagy a fagy által károsított gumók a leginkább érzékenyek.
Foltosodás
A foltosodás akkor fordul elő, amikor a spórák a talajba mosódnak a közeli lombozat sérüléseiből. Az elhalást a felszínen elszíneződött foltok jelzik, a felszín alatt vörösesbarna rothadás.
Rózsaszín rothadás
A rózsaszín rothadás egy gyakori, talajban terjedő gomba, amely a szár végén és a sebzett területeken is bejut a gumókba. A rózsaszín rothadású gumók héján elszíneződött foltok jelennek meg. A hús rózsaszínűvé válik, ha levegővel érintkezik. Ez a fajta rothadás összetéveszthetetlen, ecetes szagot bocsát ki.
Feketeláb
A feketeláb a szennyezett gumók rothadó szárán és szárain keresztül jut be. A gomba fekete elváltozásokkal kezdődik a szár alján. A növények és a szárak növekedése visszamarad, a gumók puhává és vízzel átitatottá válnak.
Száraz rothadás
A száraz rothadás egy talajban terjedő gomba, amelyet a felszínen lévő barna foltokról, valamint a gumó belsejében gyakran rózsaszínes, fehér vagy kékes gombásodásról ismerhetünk fel. A száraz rothadás sebeken és vágásokon keresztül jut be a gumóba.
Gangrén
A gangrén egy talajban terjedő gomba, amely „hüvelykujj-nyom” elváltozásokat jelenít meg a héjon, belül hasonló nyomokkal. A gumók elváltozásaiban fekete, tűfejű gomba is előfordulhat.
