A fácán tenyésztojás optimális tömege 29–35 g. A napi mennyiséget megtisztítják, kiválogatják és fertőtlenítik. A tojásokat 12–13 °C-on, 60-70% relatív páratartalmon, maximum 7 napig tárolják, amit naponta egyszer forgatni kell. A keltetés előtt 10 órával a tojásokat 20–22 °C-os helyiségben előmelegítik. A fácántojások keltető helyiségének optimális hőmérséklete 18–22 °C, relatív páratartalma pedig 60–70%. A tojások keltetési ideje 24 nap.
A keltetés két lépcsőben történik. 20 nap az előkeltetés, majd az utolsó 4 nap a bújtatás. Az előkeltetés hőigénye 37,8 °C, 48–51% relatív páratartalommal. A bújtatás hőigénye 37,5 °C, 65–80%-os relatív páratartalommal. A tojásokat a 10. és 20. napon meg kell lámpázni. A lámpázás során a terméketlen és az elhalt embriókat kiválogatják. A fácántojások keltethetősége átlagban 60–65%. Kikelés után a csibéket osztályozzák, majd a nevelőhelyre szállítják.
Fácántenyésztés - Nevelés
A gyakorlatban számos nevelési eljárás terjedt el. Extenzív nevelési eljárásnak tekinthető a vadászterületen végzett feketefóliás nevelés, valamint az etázsfűtéses nevelési eljárás. Nagyobb létszámú fácáncsibe-nevelés esetén a teremfűtéses eljárást alkalmazzák.
A csibenevelésnek három szakaszát lehet elkülöníteni: az előnevelés 1-től 30 napig, a középnevelés 30-tól 60 napig, az utónevelés 60 naptól felnőtt korig, azaz 140 napig tart. A vadászterületekre a fácáncsibéket 8 hetes korban helyezik ki. Az ilyen gondos nevelés célja, hogy a csaknem szelíd fácáncsibék eredményesen illeszkedjenek be a vadászterületek környezetébe.
A telepítés sikere nagyban függ az élőhely jó megválasztásától is. A kibocsátóhely déli fekvésű, széltől védett, lehetőleg természetes vízellátású legyen. A kibocsátáskor a tervezett vadászatok helyét figyelembe kell venni, mert csak így oldható meg a kívánt állománykoncentrálás. A kibocsátóhelyen 50 x 60 m-es bekerített részt kell kialakítani a csibék kihelyezésére. A kerítés 180 cm magas legyen, a bekerített részen belül fás-bokros és füves-gazos területek is legyenek. A fácáncsibék vadászterületre történő kibocsátásakor ivar szerinti elkülönítésre is lehetőség van. Vadászatot csak ott rendeznek, ahová a kakasokat telepítették ki, a tyúkos területen nem vadásznak. A következő évben a tyúkos kibocsátóhelyre helyezik ki a kakascsibéket, és így az ottani természetes szaporulattal együtt jelentős állománysűrűségű, jól repülő fácánok állnak a vadászok rendelkezésére.
A vadászterület vadeltartó képességétől és a természetes táplálékforrástól függően szükség van mesterséges takarmányozásra is. Ez az igény évszakonként és területenként változik, de a késő őszi és téli időszakban folyamatos etetésre van szükség. A fácán etetésével az állomány koncentráltságát és helyhez kötöttségét is elősegítik. Ősszel 3-4 dkg búza/állat a napi takarmányszükséglet, decembertől a kukorica és a búza etetése kerül előtérbe, napi 4 dkg kukorica és 1 dkg búza arányban. Ugyanezt adják az első egyedévben is, április-májusban napi 2 dkg búza etetésével úgynevezett fenntartó etetést alkalmaznak.
