Indiai szamóca
Az indiai szamóca (Duchesnea indica) méretében ugyan akkora, mint az erdei szamócák, azonban két nagyon szembetűnő különbség van e két növény között. Az egyik, hogy habár virágainak szintén 5 szirma van, ezek nem fehérek, hanem citromsárga színűek. A másik, hogy bogyói kerekebbek és apró, kemény magvai vannak, amelyek kiállnak a termés húsából.
Az indiai szamócának rossz hírneve van, ami érthető is, hiszen egy bogyóra ráharapva csalódottan tapasztalhatod, hogy meglehetősen szárazak, és hiányzik belőlük az a lé, amit egy az ember egy ilyen gyümölcstől elvárna. Valójában az íze sem díjnyertes: enyhén keserű és uborkaszerű utóíze van.
Eredetileg Délkelet-Ázsiából származik, innen kapta nevét is, azonban Indián kívül Indonéziában, Kínában és még Japánban is előfordul. Eredetileg díszvirágként vitték át őket az Egyesült Államokba, ahol aztán nem sokkal később szorgos növekedésüknek köszönhetően gyomokként kezdtek el terjedni.
Az indiai szamóca hasonló körülmények között érzi jól magát, mint az erdei szamóca, tehát erdős területeken és mezőkön is találkozhat vele az ember. Ha nincs rajtuk termés, akkor csak levelükről lehet megkülönböztetni őket: az indiai szamóca leveleinek hegye valamivel tompább, mint az erdei szamóca leveleié.
Az indiai szamóca termései ehetők ugyan, de kellemetlen ízük és textúrájuk miatt egyáltalán nem érdemes ezzel próbálkozni, ráadásul vannak, akikből allergiás reakciókat váltanak ki.
Az USA Élelmiszer‑ és gyógyszerfelügyelete a következőt írta az indiai szamócáról:
„41 szamócával kapcsolatos esetről érkezett jelentés. 27 esetben (65,8%) indiai szamócáról volt szó. Az érintettek életkora 12 hónap és 27 év közötti volt; ebből 74% volt 5 év alatti. 19 esetben 3 vagy kevesebb bogyót fogyasztottak el, 8 esetben pedig meghatározatlan mennyiségű bogyót. 26 páciens eleinte tünetmentesnek bizonyult.
Egy gyermeken csalánkiütések jelentek meg, amelyet antihisztaminos terápiával kezeltek. Későbbi tünetekről nem érkezett bejelentés, mert 25 páciens tünetmentes maradt, kettő pedig nem jelent meg az utólagos vizsgálaton.” – Jenkins, R.A.; Matyunas, N.J.; Rodgers, G.C.
Forrás: Fotók: Schutterstock
