Elevenszülő hagyma
Hagymák közül érdemes megemlíteni az elevenszülő, áttelelő hagymát a rokamabolt (Allium cepa v. viviparum). Valószínű, hogy az (A. cepa and A. Fistulosumtermészetes hibridje. Hagymáit, ha ősszel elültetjük, akkor már kora tavasszal ízletes, zsenge zöldhagymával látnak el bennünket. A keménnyé váló erős hagymák azonban már nem jók, ekkor használjuk a föld feletti hajtáson megjelenő hagymákat. Ezek a hagymák ugyanis rendhagyó módon nem magot érlelnek, hanem a hosszú virágzati szárukon kis hagymakezdemények jelennek meg. Ezek még az anyanövényen kihajtanak, sőt apró gyökereket is növesztenek. A súlytól lehajló hajtásról a hagymák legyökereznek, illetve innen hullnak a földre és kezdik meg önálló életüket. Hidegtűrése kiváló. A fagyott talajon is megmarad.
Spenótfa
Árnyékolási célra is alkalmas növény a spenótfa, hivatalos nevén az óriás libatop (Chenopodium bonus-henricus). Régies neve, az “östöparé” vagy “paraj” vagy “fejér libatop” mutatja, hogy valaha őseink is fogyasztották. A Kárpát-medencében a bronzkor óta ismerik; hogy a magyarok hozták-e vagy itt találkoztak e növénnyel, nem tudjuk. Ez, az őszre akár 3-4 méteresre is megnövő „fácska” a hazánkban gyomként tenyésző fehér libatop közeli rokona. Szára alulról folyamatosan fásodik, hogy elbírja a gyorsan fejlődő lombtömeget. A spenóttal ellentétben ez folyamatosan növeszti fiatal zsenge leveleit, amiből egész évben (tartósítva télen is) készíthető spenótfőzelék. Az idős levelek rágósak, keserűek. 12 cm-es hajtását (szárát) pedig úgy készíthetjük el, mint a spárgát. A főzéssel természetes oxálsav – és szaponin tartalma nagyrészt lebomlik. Gyógynövényként bőrlágyító, hashajtó és féreghajtó hatású. Reumások, vesekövesek ne fogyasszák!
