mar
a törzsnek az a tájéka, amelynek alapját a gerincoszlop hátcsigolyáinak tövisnyúlványai, a lapockaporcok és a közöttük levő izmok képezik. A különböző maralakulások a gazd. állatokon eltérő elbírálás alá esnek. A húshasznosítású szm.-kon ált. széles, a tejelő szarvasmarháké keskenyebb. Az alacsony mar a hidegvérű lovakra jellemző, a félvér lovakon nemkívánatos. A barázdált, süppedt v. üres marnál a lapockák közé süllyed a törzs; főleg a fiatal szm.-kon kifogásolható, enyhébb elbírálás alá esik a húshasznú szm.-kon. Lovakon súlyos hiba, csikón ált. az izmok lazasága (laza kötés) okozza; helyes takarmányozással és megfelelő mozgatással megszüntethető. Juhon, bár a szervezet gyengébb voltára utal, nem esik olyan szigorú elbírálás alá, mint más gazd. állatokon; számos juhfajtán gyakori maralakulás. Az éles mar izomszegény, akkor alakul ki, ha a tövisnyúlványok izomzata csekély, a lapockaporcok fölhúzódnak. Lovon martörést okozhat; juhon sem kívánatos, mert rajta a bunda megnyílik és mélyen szennyeződhet. Magas v. púpos mar: az első hátcsigolyák tövisnyúlványának viszonylag magas volta hozza létre; hátaslovakon, ha hosszú marral jár együtt, kedvező, a gyors vágtához elengedhetetlen. Más állatfajokon kevésbé szívesen látott maralakulás.
