Nap, mint nap találunk csodálatosan szép ötletet, amit érdemes a kertben megvalósítani. Most a Kertészkedők Klubjában leltünk rá egy nagyon praktikus megoldásra, nektek is megmutatjuk Csomós Zoltánné Éva dióból készült koszorúját!
Diókoszorú a madaraknak
A Kertészkedők Klubjában hatalmas sikert aratott Csomós Zoltánné Éva ötlete, pillanatok alatt elérte a posztja az 1000 like-ot, most pedig már közel 3000-et számlál a tetszikek száma. Nem véletlen, valóban nagyon mutatós, és látszatra egyszerű ötletről van szó, amit imádnak a madarak. Nekünk is megtetszett az alkotás, ezért megkerestük Évát a Facebookon, és arra kértük, hogy mutassa be a diós koszorút. Következzenek az Ő szavai!
A telken sok éven keresztül üresen állt egy ház, ami végül lebontásra került. Ezután építkezésbe kezdtünk, és tavaly novemberben sikerült beköltöznünk. Most érkezett el annak az ideje, hogy ide szoktassam a madarakat. Elkezdtem ötletelni, bújtam az internetet, és nem olyan régen szembejött velem a diós koszorú – bevallom, az ötlet nem az enyém (nagy bánatomra), nem is szeretném magaménak vallani.
Pontosan már nem tudom felidézni, hogy hol is láthattam, de azt tudom, hogy nagyon elfogott a vágy arra, hogy én in készítsek egyet magamnak. Szerencsére van saját diófánk, így termésünk is, ami idén nem volt a legjobb minőségű, azonban erre a célra tökéletesen megfelel. Amelyikben esetlen hús is volt, az desszerttel együtt lett tálalva.
Így készült a diókoszorú
Először is vásároltam az egyik barkácsáruházban száraz szalmakoszorúalapot, ennek az ára nagyjából 2-300 forint. Összegyűjtöttem a diókat, majd egy spakni és egy kalapács segítségével a két fél találkozásánál óvatosan kettéválasztottam őket – szerencsére nem volt nehéz.
Végül ragasztópisztoly segítségével a fél diókat héjastul felragasztottam a koszorúra. A dió feltörésével együtt nagyjából egy-másfél órás volt a munkafolyamat, nem volt nagy ördöngösség, inkább látványos, mint bonyolult.
Azt, hogy miként válik be a diókoszorú, még nem tudom, de szerintem tetszeni fog a madaraknak, azt olvastam, hogy a rigók és a harkályok is kedvelik, de főként a cinegék szeretnek rajta lógni. Abban viszont nagyon bízom, hogy a varjakat nem fogom az udvarba szoktatni, azt nem szeretném. Egyelőre még nem lett kirakva a diókoszorú, ezzel megvárom a hideget.
Köszönjük a fotókat és a beszámolót Csomós Zoltánné Évának, reméljük, hogy sokakat inspirál ez a remek ötlet!
