Az ősz az év talán legszínesebb időszaka, tele meleg takarókkal, forró italokkal és gyönyörű, házi készítésű díszekkel. A nyár végét azonban nem csak a hűvösebb időszak kedvelői várják, hiszen ősszel indul be a diószezon is. Bizony, az erősödő szelek már most javában rázzák le az érett diókat a fákról, és ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a birtokodon is nő egy, akkor ideje begyűjteni őket! Íme néhány hasznos tanács a diók összegyűjtéséről, kiszárításáról és tárolásáról!
Közönséges dió és fekete dió – mi a különbség?
A fekete dió (Juglans nigra) egy Észak-Amerikában őshonos faj, amelyet a világ több részén is termesztenek. Termésének vastagabb héja és határozottabb íze van, mint a közönséges dióknak (Juglans regia). A fekete dió héját továbbá gyakran használják antibakteriális tinktúrák illetve házi tinta elkészítéséhez is. A közönséges dió héja vékonyabb, és akár diótörő nélkül is szét lehet törni.
Ha a szabadban találsz rá, akkor két kő között gond nélkül szétrepesztheted, hoz hozzájuss a finom belsejéhez (vagy akár két diót is használhatsz, hogy feltörd őket egymással). A dióknak több jótékony hatása is van, ezért nem szabad veszni hagyni őket a kertben. Tele vannak antioxidánsokkal, omega-3 zsírsavakkal, gyulladásgátló hatásúak, javítják a gyomor egészségét, és serkentik az agyműködést.
A közönséges diók továbbá tele vannak hasznos zsírokkal, rostokkal, ásványi anyagokkal és vitaminokkal is. Egy egészséges diófa (ami nem igényel túl sok törődést) évről évre nagy adag terméssel ajándékoz majd meg – neked csak annyi a dolgod, hogy összeszedd őket!
Mikor kell szüretelni a diót?
Mint sok más fa, úgy a dió levelei és termései is ősszel kezdenek le lepotyogni a fákról. Ez az éghajlattól függően kora szeptembertől egészen kora novemberig tart. A diók akkor érettek meg a begyűjtésre, ha belük világos színű, és könnyedén elválaszthatók a héjuktól. A szüretelésről és a pontos időpontról korábbi cikkemben bővebben írtam, kattintsatok ide, ha szeretnétek elolvasni.
A diók begyűjtése
A legtöbb helyen a szél segít lerázni a terméseket a diófákról, hogy aztán azokat kényelmesen össze lehessen gyűjteni a földről. Ha azonban a fát nem éri elegendő szél, akkor szükséged lesz egy hosszú botra, lehetőleg kampóval a végén, amivel megfoghatod, és óvatosan, de határozottan megrázhatod a fa ágait – bukósisak használata javasolt, ez nem vicc!
Persze néha még ez a megoldás sem elég alapos, hiszen egy kifejlett diófa akár 30 méter magasra is megnőhet, 15 méter átmérőjű lombkoronával. Bármit is csinálsz, ne hagyd, hogy a lepotyogott diók túl sokáig a talajon maradjanak. Most pedig nézzük, mi szükséges a dió szárításához, valamint a dió tárolásához, a következő oldalon folytatom!
