A nemzetközi tapasztalatok szerint a távlati munkaerő-prognózisok igyekeznek világosan kifejezni a foglalkoztatáspolitika és az oktatáspolitika közötti kölcsönhatásokat és érdekeket

Az oktatás és a munkaerőpiac állapota közötti kapcsolat Magyarországon

- 2006 -

A nemzetközi tapasztalatok szerint a távlati munkaerő-prognózisok igyekeznek világosan kifejezni a foglalkoztatáspolitika és az oktatáspolitika közötti kölcsönhatásokat és érdekeket.
Az oktatási rendszer a modern társadalmakban elválaszthatatlanul kapcsolódik más társadalmi alrendszerekhez. Nemcsak a kultúrához és a tudományhoz, hanem a gazdasághoz, valamint a politikai és közigazgatási rendszerhez is. E kötődéssel az jár, hogy az oktatási változások közvetlen módon befolyásolják a többi alrendszer működését, így a foglalkoztatáspolitikáét is, illetve azok változásai visszahatnak az oktatásra. A magyarországi munkanélküliek elhelyezkedésének nehézségei és a munkaerőforrás képzési szerkezetének torzulása az oktatás intézményi válságára utalnak. Ezzel összefüggésben legfontosabb teendőink közé tartozik a képzési rendszer korszerűsítése, amelyet a tankötelezettség jelenleginél következetesebb érvényesítése mellett, a mainál rugalmasabb szerkezetű iskolarendszer jellemez.

1. A foglalkoztatáspolitika és az oktatáspolitika közötti kapcsolat

A foglalkoztatáspolitika feladata, hogy biztosítsa a foglalkoztatást, vagyis a munkaerő-keresletet. Ez utóbbi a gazdasági fejlődés, illetve a gazdaságpolitika függvénye. A munkaerő-kínálat volumenét nagymértékben befolyásolják a demográfiai adatok, szakmai összetételét pedig hosszabb távon a szakoktatás és a felsőoktatás, illetve az oktatáspolitika határozza meg.
Az oktatáspolitika mozgástere szélesebb, mint a foglalkoztatáspolitikáé, de nem olyan nagy, amilyennek tűnik. Hatékonysága jelentős részben attól függ, hogy az iskola mennyire képes a létező munkalehetőségekre és munkakövetelményekre előkészíteni a fiatalokat.
Ami tehát a munkaerőpiac egyik oldalán álló foglalkoztatáspolitika érdeke, ugyanez az érdeke a másik oldalon álló oktatáspolitikának is.

A szakképzés és a munkaerőpiac közötti összefüggés már a rendszerváltozás idején előtérbe került. 1990 júliusában a Munkaügyi Minisztérium megfogalmazta a hazai szakképzés hároméves fejlesztésének fő irányát, mely szerint a szakképzés terén végrehajtandó változásoknak szorosan kapcsolódniuk kell a gazdaság átalakításának fő folyamataihoz.

Magyarországon a munkanélküliség a ’90-es években kezdett megjelenni, és jelenleg is meghaladja a 7%-os mértéket. A munkanélküliség a fiatal korosztályokat, a pályakezdőket jobban sújtja, mint a munkaképes korú népesség egészét. A világ fejlett országaiban ez a tendencia általános. Kutas (1996) véleménye szerint a fiatal munkanélküliek magas arányának az oka a képzési rendszerünkben keresendő. Éppen ezért a foglalkoztatáspolitika egyik legfontosabb törekvése az, hogy a képzés és a foglalkoztatás között szorosabb összhang alakuljon ki. Az ifjúsági munkanélküliség csökkentésének ugyanis az a kulcsa, hogy a képzés jobban szolgálja a munkaerő-piaci igényeket.
Statisztikailag kimutatott tény, hogy az iskolázottsági színvonal és a munkanélküliségi ráta között fordított arányosság áll fenn. Az iskolázott fiatalok munkába állításának sokkal nagyobb a valószínűsége.

2. A munkaerőpiac változásai az utóbbi 15 évben

A munkanélküliség megjelenésével egyidejűleg megnőtt az elhelyezkedni nem tudó pályakezdők aránya is. A fiatalok, koruknál fogva elvileg keresettebbek a munkaerőpiacon, de ennek realizálását akadályozza a munkaerőpiaci ismeretek és készségek, valamint a szakmai gyakorlat hiánya.

A kilencvenes évek elején a munkaadók nem kívántak időt és pénzt pazarolni a pályakezdőkre, amikor a magas munkanélküliség okán volt elégséges számú gyakorlattal rendelkező jelentkező a munkaerőpiacon. Így a fiatalok egymásnak is versenytársai voltak.
Ezt még növelte a demográfiai hullám, mivel elégséges kereslet hiányában az egymást követő nagy létszámú korosztályok mintegy egymásra torlódtak a munkaerőpiacon. Ugyanakkor az elbocsátásoknál kialakult íratlan szabályok a legfiatalabb munkavállalókat a legkevésbé védettek közé sorolták, hiszen úgymond nincs családja, akit el kell tartania, ezért az elbocsátási lista elejére kerültek.
A magyar munkaerőpiac egyik sajátossága, hogy a már bent lévők hatékonyan tudják védeni megszerzett pozícióikat, az oda belépni szándékozókkal szemben, így a munkanélküliség a pályakezdőket is jelentősen érintette.

A munkanélküliség csökkentésének egyik útja az, ha emelkedik a munkaerő-állomány iskolázottsági színvonala. A tények azt bizonyítják, hogy a tanulatlan ember munkaerőpiaci veszélyeztetettsége nagyobb. A magasabb iskolai végzettségűek között létszámarányukhoz képest jóval kevesebb a munkanélküli.

A munkanélküliség csökkentésének másik lehetősége abban rejlik, hogy a fiatalok minél tovább tanuljanak, s ezáltal később lépjenek ki a munkaerőpiacra. A munkaerőpiacra való belépés késleltetésének fő eszköze a képzés kiterjesztése. Oktatáspolitikai elképzelések szerint folyamatosan növekszik azoknak a fiataloknak az aránya, akik egy-egy korosztályból tovább tanulhatnak felsőfokú tanintézményekben. Ezzel párhuzamosan kiemelt feladat a szakma- és képzési struktúra korszerűsítése, a gazdaság igényeihez igazítása, a struktúraváltás ösztönzése is. A munkanélküliség tehát visszahat a képzés egészére, mivel, ezáltal jelentősen meg fog nőni a fiatalok képzési rendszerben eltöltött ideje, s erre mind pedagógiailag, mind intézményhálózatilag fel kell készülni.

3. Az oktatás változásai a rendszerváltozás után

A rendszerváltást követő munkaerőpiaci folyamatok egyik fontos magyarázó tényezője az iskolázottság és a munkában szerzett tudás átértékelődése.
A munkaerőpiaci kereslet eltolódott az iskolázottabb munka irányába, amelynek következtében nőtt az iskolázottság hozama, ami maga után vonta az oktatás iránti kereslet növekedését. Ezáltal oktatási expanzió következett be, vagyis ugrásszerűen megnőtt az érettségit adó középiskolákban és a felsőfokon továbbtanulók száma és aránya (Lannert, 2004).

A közoktatási rendszer horizontális szerkezetében végbement változásokat elsősorban a középiskolai oktatás expanziója kényszerítette ki. A középfokot nappali tagozaton végző tanulók gyors létszámnövekedése a 80-as évek második felében kezdődött el. A 90-es évek végére egy-egy korosztályon belül a jelentkezőknek már 70%-a a középiskolát választotta.


1. sz. táblázat
A középfokon tanulók összlétszámának alakulása programonként (ezer fő)

	1985	1990	1995	2000	2005
Szakképzés	180	180	180	120	100
Szakközépiskola	120	150	170	200	210
Gimnázium	100	120	150	180	190

Forrás: KSH

A 90-es évek második felétől a felsőoktatás is robbanásszerűen bővült. Ennek egyik oka, az a társadalmi igény, amit az érettségizettek számának növekedése is generált. 2002-re 90-hez képest közel 3-szor nagyobb lett a nappali rendszerű felsőoktatásba felvettek száma. 1990-ben a nappalira felvettek aránya az adott évben érettségizettek 1/3-át, 2002-ben 3/4-ét tették ki. 1990-ben a nappali tagozaton, felsőfokon tanulók a 18-22 éves korcsoport 8,5%-át, 2002-ben már 25%-át tették ki.

2. sz. táblázat
Az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra jelentkezők létszámának alakulása (fő)

	1985	1990	1995	2000	2005
Jelentkezők száma	35896	46767	86548	82951	88978
Felvettek száma	14864	16818	35081	45546	54703
Felvettek a jelentkezők %-ban	44	36	40	54	62

Forrás: KSH

A képzési területek szerinti megoszlás alapján jelentősen megváltozott a felsőoktatásban résztvevők aránya is. Az elmúlt 15 évet tekintve jelentősen lecsökkent a tanári szakokra jelentkezők, és megnőtt a gazdasági és humán területen tanulók aránya. Változatlan mértékben vesznek részt a hallgatók a művészetek, és egyéb képzési területeken.

Az expanzió következményeként egyre erősebb az aggodalom, hogy az oktatás kibocsátása nem felel meg a munkaerőpiaci kereslet mennyiségének és összetételének. Ezt a gondolatot látszik alátámasztani az a prognózis is, amely 2021-re vetíti elő a gazdaságilag aktív népesség iskolai végzettségét. 

3. sz. táblázat
A gazdasági aktivitás országos előrebecslése iskolai végzettség szerint

	2006	2021
8 általános alatt	675140	8521930
8 általános alatt	2666225	1574498
Szakmunkás végzettségű	1742008	1919662
Középfokú végzettségű	2326904	3005622
Felsőfokú végzettségű	1111653	1580546
A legalább 15 éves népesség száma összesen	8521930	8276335

Forrás: Hablicsek, 2005

4. Kutatási tapasztalatok

A képzés és a munkaerőpiac kapcsolatát sok szakember vizsgálta: Tímár János, Gere Ilona, Bíró Noémi, Laki László munkáitól kezdve a 2004-ben az Országos Foglalkoztatási Alapítvány által támogatott kutatásokig, melyeket Galasi Péter, Varga Ilona, Róbert Péter, Berde Éva és mások végeztek.

Az alábbi kutatási tapasztalatok a Szent István Egyetem (jogelődje: Gödöllői Agrártudományi Egyetem) Munkavállalási tanácsadó szakán készített, általam vezetett szakdolgozatokból származnak, amelyek a pályakezdők munkaerőpiaci helyzetét vizsgálták (Polyák Zsuzsa, 1996; Veszely György, 1997; Karády István, 1998; Bogát Edit, 2000; Kovács Eszter, 2002; Zádor Szilvia, 2004; Lakatos Gabriella 2005; Füstös Nóra 2006). A vizsgálatok tapasztalatai 4 témakör köré csoportosíthatóak.

Pályaválasztás, pályaismeret

• A tanulók a társadalom által népszerűnek megítélt szakmákat részesítik előnyben a hagyományos szakmákkal szemben. Kevés ismeretük volt azzal kapcsolatban, hogy a különböző munkavégzések során milyen időbeosztással, munkakörülménnyel, munkakörnyezettel, valamint javadalmazással kell számolniuk.
• A gimnáziumba jelentkezett fiatalokat nagymértékben befolyásolják a szülők, rokonok, barátok. A megkérdezettek egyharmada úgy került az iskolájába, hogy oda vették fel.
• A fiatalok érdeklődés vizsgálta kimutatta, hogy az irányító-újító, valamint az újító–szociális érdeklődés-pár volt a leggyakoribb. Elenyésző volt a szociális-módszeres és a tárgyias-módszeres érdeklődés-pár. Ez azt igazolja, hogy a fiatalok kevésbé részesítik előnyben azokat a szakmákat, ahol szerszámokkal, gépekkel kell dolgozniuk. Sokkal inkább olyan szakmát, majd később olyan munkát szeretnének, ahol döntéseket hozhatnak, függetlenek, önállóak a munkavégzés során.

Képzés

• A szakmunkásképző iskolák tanulóinak egyharmadát nem abban a szakmában képezték ki, amire először jelentkeztek.
• Napjainkban már nagyon sok információ érhető el, azonban ezeknek egy része nem jut az iskolákba.
• A képzettség és a munkaerőpiaci esélyek közötti összefüggés egyértelműen kimutatható: minél magasabb szintű alapképzettsége van valakinek, annál nagyobb az esélye a munkavállalásra, illetve kvalifikáltabb munka megszerzésére.
• A képzettebb fiatal nem csak munkát talál könnyebben, hanem munkája elvesztése esetén mobilabb: könnyebben választ akár új szakmát, akár új lakóhelyet.
• Mára igen fontos lett a képzés minősége, tartalma is.

Elhelyezkedés

• Ma a legnagyobb igény a jól képzett, valós szakmai gyakorlattal rendelkező szakmunkásokra van.
• A szakmával rendelkező fiatalok többsége szakmai végzettségének megfelelő munkát keres.
• Azon munkavállalók iránt, akik vállalati munkahelyen végezték gyakorlataikat, nagyobb a kereslet, mint akik vállalati tanműhelyben gyakoroltak.
• A munkaügyi szakemberek véleménye szerint a munkavállalók számára a legsúlyosabb problémát a következő tényezők jelentik: az önálló munkavégzés képességének hiánya, a gyenge szakmai gyakorlati alapok, a szakmai elméleti alapok labilissága, a munkafegyelem és a munkakultúra területén jelentkező nehézségek.
• Magyarországon a fiatalok korán lépnek be a munkaerőpiacra.
• A 90-es években, átlagban a pályakezdők majd egyötöde hat hónapot sem töltött első állásában, további 20% 6-12 hónapon belül, még további 20% pedig 12-24 hónapon belül hagyta ott első munkahelyét.

Továbbtanulás

• A szakközépiskolát végzetteknek mintegy 2/5-e valamilyen továbbképzési formába kapcsolódik be.
• A pályakezdő munkanélküliek előnyben részesítik a munkaerőpiaci képzéseket az iskolarendszerű képzésekkel szemben.
• Az érettségi megszerzése határozottan csökkenti a munkanélküliség esélyét.

5. Megoldási irányok

A piacgazdaság kiépülése az oktatás számára kihívást jelent. Az ifjúsági képzés nem rövidtávú beruházás. E beruházás szakmai hozamai nem értékelhetők egyértelműen csak költség/hozam szemlélet alapján. Az az optimális helyzet, amikor az iskola naprakészen tudja, melyek a hiányszakmák, melyek a munkaerőpiac aktuális elvárásai, mire érdemes szakembereket képezni.
Oktatási és munkaügyi szakemberek megfogalmazása szerint rendelkezésre kellene álljon egy két-három napos intervallumban folyamatosan frissített adatbázis. Ennek alapján naprakészen lehetne tudni, hogy országos szinten, mely területeken hány szakemberre van szükség.

Végül legfontosabb feladataink meghatározásakor álljanak itt Kosáry Domokos szavai, melyek a "Fordulóponton a magyar közoktatás?" c. konferencián (Lillafüred, 1995. november 30.) hangzottak el "... szedjük össze anyagi és szellemi erőinket, és tekintsük beruházási prioritásnak a magyar oktatásügyet, az elemi alsó fokú iskolázást, a középiskolázást és a felsőoktatást egyaránt. Ez fog igazán megtérülni, és ez teszi lehetővé azt, hogy kikerüljünk abból a mélységből, amiben jelenleg gazdaságilag vagyunk. A magyar oktatásügy a legjobb prioritások és befektetési alkalmak egyike azért is, mert évszázadokra fog eldőlni a sorsunk az Európához való csatlakozáskor."

Felhasznált irodalom

1.    Csehné Papp Imola: A munkaerő-piaci ismeretek szerepe a pályaorientációban, in: Pedagógiai tanácsadási módszerek a pályaválasztás segítésében, szerk.: Vargáné Dávid Mária, EKF, Eger, 2003
2.    Csehné Papp Imola: A szakmunkásképzés és a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata Gödöllőn, Szakoktatás, 2006/4
3.    Fóti János – Lakatos Miklós: Foglalkoztatottság és munkanélküliség a 2005 évi mikrocenzus alapján, Munkaügyi Szemle, 2006/3
4.    Gere Ilona: Ifjúsági munkanélküliség: a probléma jellemzése, eddigi intézkedések hatása, további jellemzők, in: EU-konform foglalkoztatáspolitika, szerk.: Frey Mária, OFA, Budapest, 2001
5.    Hablicsek László: A területi munkaerő-kínálat előrebecslése 2021-ig, OFA, Budapest, 2005
6.    Kosáry Domokos: Szubjektív megjegyzések az oktatásról, Új Pedagógiai Szemle, 1996/2
7.    Kutas János: Hallgatói létszám, felsőoktatás-finanszírozás, Munkaügyi Szemle, 1996/5 (8) Laki László: Új irányzatok és kihívások a munkaerőpiacon a rendszerváltás után, különös tekintettel ezek ifjúsági összefüggéseire, Szakképzési Szemle, 2003/1
8.    Lannert Judit: Alapvető tények az oktatási expanzióról, in: Munkaerőpiaci tükör 2004, szerk.: Fazekas Károly – Varga Júlia, MTA, OFK, Budapest, 2004