Az utóbbi években az élelmiszerbiztonság egyre nagyobb jelentőséggel bír a fogyasztók és a termelők számára egyaránt. Hazánkban is különös hangsúlyt kap ez a tendencia az Uniós csatlakozás közeledtével. A közelmúlt nagy, egész Európára kiterjedő járványai – a BSE és a száj- és körömfájás – olyan folyamatokat indítottak el, amelyek az állati eredetű takarmány-alapanyagok visszaszorulását eredményezték. Emellett a húslisztek felhasználásának további korlátját jelenti a Salmonella fertőzöttség veszélye, amely különösen a baromfitartásban ad okot aggodalomra. A hallisztek használatát ugyan még kevésbé érintették az említett folyamatok, azonban a környezet- és állatvédő mozgalmak egyre erősödő propagandája a világtengereken történő halászat ellen várhatóan ezen állati eredetű fehérjeforrások használatának fokozatos korlátozását is eredményezi.

Az említett folyamatok eredményként az Európai Unióban a halliszt és a tejipari melléktermékek kivételével minden állati eredetű melléktermék használatát betiltották. Habár a halliszt ma még a szabályok szerint korlátozás nélkül használható a monogasztrikus állatok takarmányaiban, a fogyasztók állati eredetű takarmányokkal szemben tanúsított ellenállásának köszönhetően a közeljövőben feltehetően ez is kiszorul.

Ezek a változások számottevően módosítják a tápok összetételét különösen a monogasztrikus állatok takarmányozásában, és egyben felvetik az esszenciális aminosav-ellátás biztosításának problémáját. Hiszen az állati eredetű takarmányokat döntően nagy biológiai értékű fehérjéik, kiegyensúlyozott aminosav-garnitúrája miatt szerepeltettük a fiatal baromfi takarmányában. Az állati eredetű fehérjék további előnyét jelenti, hogy az aminosavakat a baromfi számára természetes formában tartalmazzák és azok biológiai hozzáférhetősége rendkívül jó.

Az állati eredetű melléktermékek visszaszorulása két lehetőséget hagy a szakemberek számára az állatok esszenciális aminosav-szükségletének kielégítésére. Az egyik megoldás a takarmányok komplettálása kristályos aminosav-készítményekkel, amelyek nagy választékban találhatók meg a piacon. A kristályos aminosavak bevitele azonban több szempontból problematikus. Használatuk jelentős takarmányozási költségnövekedést okoz, emellett - a legújabb kutatások szerint - értékesülésük is eltér a természetes fehérjeforrásokétól.

Megoldást jelenthet az állati eredetű takarmányok kiváltására az olyan növényi fehérjeforrások etetése, amelyek ha nem is ugyanolyan mennyiségben és arányban, de tartalmazzák az állat számára nélkülözhetetlen aminosavakat. Ismert, hogy a növényi fehérjeforrások közül leginkább a szója fehérje-összetétele hasonlít az állati eredetű fehérjékére. Mivel azonban a szója döntő mennyiségét importáljuk, ezért annak ára követi a világpiaci tendenciákat és így nehezebbé teszi a takarmányozási költségek tervezését.

A fogyasztók speciális igényeinek kielégítésére a fenti változásokkal párhuzamosan régi-új alternatív tartási- és takarmányozási módszerek jelentek meg. Ennek egyik változata a baromfitartásban az ún. szabad választáson alapuló takarmányozás, amelynek alapját az az ismeret jelenti, hogy a baromfi fajok képesek megfelelő kínálat esetén maguk összeválogatni a táplálóanyag-szükségletüknek megfelelő napi adagot anélkül, hogy termelési színvonaluk csökkenne. A technológia lényegét a gabonák szemes etetése jelenti, amely mellett koncentrátumot vagy fehérjében gazdag alaptakarmányt és vitamin- és ásványi anyag-premixet, - kizárólag tojótyúkok esetében - mészgrittet adnak az állatok elé azzal a céllal, hogy maguk válogassák össze napi adagjukat. Víziszárnyasokkal sikeres hazai kísérletek folynak ezen a téren. Ugyanakkor tyúkfajban elsődlegesen tojó állományokkal állnak rendelkezésre eredmények. A SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának a Takarmányozási Tanszékén már brojler csirkékkel is kedvező eredményeket értünk el.

A gabona magvak természetes takarmányai a baromfinak, de kis fehérjetartalmuk miatt a növekedésben lévő állatok számára kiegyensúlyozatlan aminosav-garnitúrájuk miatt mindenképpen szükséges a kiegészítésük, amelyre a korábbiakban - az extrahált szójadara mellett - döntően a halliszt volt használatos a koncentrátumban. Az állati eredetű melléktermékek, és ezen belül a halliszt felhasználásával szemben a korábbiakban bemutatott ellenállás felveti a szabad választáson alapuló alternatív takarmányozási technológia megvalósításának lehetőségét a baromfi táplálóanyag- (döntően aminosav-) szükségletének maradéktalan kielégítése mellett.

A bemutatásra kerülő kísérlet egy alternatív takarmányozási technológiát mutat be, amelyben a szemes formában etetett gabonák – kukorica és búza – mellett kizárólag növényi fehérjehordozókat tartalmazó koncentrátumot kaptak brojlercsirkék. A kísérlet célja annak vizsgálata volt, hogy a brojlercsirkék - megfelelő kínálat esetén - állati eredetű fehérjék nélkül is képesek-e szükségleteiket kielégíteni és hogy a szemes formában kínált gabona magvaknak milyen hatása van a termelési eredményekre.

Anyag és módszer

A kísérletben Hybro G szexált állományt használtunk. A Hybro G intenzív növekedési eréllyel rendelkező húshasznú hibrid, amelynek jellemző termelési paramétereit az 1. ábrában foglaltuk össze (1. kép)

1. kép: Hybro G hibrid és egyes termelési paraméterei

A kísérleti csoportokban a csirkék szemes búzát és kukoricát fogyasztottak, amelyhez kiegészítésként kizárólag növényi fehérjeforrásokat (extrahált szójadarát és takarmányélesztőt) tartalmazó koncentrátumot kaptak az 1. táblázatban látható elrendezés szerint.

1. táblázat

A kontroll csoport számára a kísérleti csirkék által fogyasztott alapanyagokból állítottunk össze megfelelő táplálóanyag-tartalommal rendelkező indító, illetve nevelő tápot, amelyet az állatok dercés formában fogyasztottak. A táp és koncentrátum összetételére vonatkozó adatokat a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

Mivel a szemes gabonák felvétele, azok méretéből adódóan a fiatal állatoknál problémát jelenthet, ezért azokat a nevelés kezdeti időszakában fokozatosan csökkenő mennyiségben részben darált formában kapták, úgy, hogy 21 napos korra a gabonák kizárólag teljes szemű formában kerültek az állatok elé.

A csirkéket négy különálló teremben, mélyalmon helyeztük el. Alomanyagként puha faforgácsot (8-12 cm) használtunk, amely alá a káros gázképződés csökkentésére felületaktív anyagot (Pigosent, Vitafort) terítettünk 1-2cm vastagságú rétegben. A hízlalás teljes ideje alatt 16 órás megvilágítást alkalmaztunk. A kukoricát, búzát és a koncentrátumot külön-külön etetőben helyeztük el, és azok helyét rendszeresen cseréltük, a megszokás kialakulásának elkerülése végett (2. kép).

2. kép: Az állatok elhelyezése

Heti gyakorisággal mértük a takarmányfogyást és a kísérlet során három alkalommal (1, 21, és 42 napos korban) mértük az állatok testtömegét. A csirkéket 42 napos korban vágtuk le és a vágást követően mértük a bratfertig tömeget, a máj, a zúzógyomor és a hasűri zsír tömegét.

A testtömeg adatok alapján kiszámítottuk a napi átlagos testtömeg gyarapodást, továbbá ez utóbbi értékek és a takarmányfogyás alapján kalkuláltuk a takarmányértékesítést.

Eredmények

Takarmányfogyasztás

Az indító fázisban a tápot és a szemes takarmányokat fogyasztó állatok takarmányfogyasztása közel azonos volt, habár a szemes gabonával etetett csoport összes takarmányfelvétele némiképp meghaladta a tápot fogyasztó csoportokét. Ez a különbség döntően az indító fázis utolsó hetében jelentkezett, és kifejezetté vált  a nevelő fázis során. Az összes takarmányfogyást tekintve azok az állatok fogyasztották a legtöbb takarmányt, amelyek a hízlalás teljes ideje alatt szemes gabonát fogyasztottak. Ugyanakkor a szemes gabonák nevelő fázisban történő bevezetése nem okozott számottevő változást a takarmányfogyasztásban (1. ábra)

1 ábra

Takarmányfogyasztás tekintetében megfigyelhető, hogy a nevelő fázisban a két szemes gabonát fogyasztó csoport szemes fogyasztása jelentős eltérést mutat. Az a csoport, amely napos korától fogyasztott szemes gabonát, az a búzát részesítette előnyben a kukoricával szemben, míg a szemes gabonát csak a nevelő fázisban fogyasztó állatok elsősorban kukoricát fogyasztottak (2 ábra).

2 ábra

Tömeggyarapodás

A három csoport közel azonos eredményt mutatott, bár a szemes gabonát a hízlalás teljes ideje alatt fogyasztó csirkék tömeg-gyarapodása kis mértékben meghaladta a kontroll és a másik kísérleti csoport értékeit is. Különösen figyelemre méltó ez annak ismeretében, hogy az említett csoport az indító fázisban még a leggyengébben teljesített (3 ábra).

3 ábra

Fontos megjegyezni, hogy mindhárom csoport, még a szemes gabonát a hízlalás teljes ideje alatt fogyasztó egyedei is elérték 42 napos korra a hibridre jellemző vágási végtömeget.

Takarmányértékesítés

Az átlagos napi tömeggyarapodás és takarmányfogyasztás értékei alapján számítottuk a takarmányértékesítést. Amint az a 4. ábrán látható az a csoport, amely a hízlalás teljes ideje alatt fogyasztott szemes gabonát, az indító- és a nevelő fázisban egyaránt gyengébb hatékonysággal hasznosította a takarmány táplálóanyagait. Figyelemre méltó azonban, hogy csak a nevelő fázisban etetve a szemes gabona nem rontott a 2. kísérleti csoport takarmányértékesítésén.

4. ábra

Vágási paraméterek

A vágási testtömeg és a bratfertig tömeg a vizsgált csoportokban közel azonosan alakult (5. ábra), azonban a máj, a hasűri zsír és a zúzó tömegét tekintve már kisebb-nagyobb eltérések voltak tapasztalhatók.

5. ábra

Így elmondható, hogy a szemes gabona etetése mindhárom vizsgált képlet tömegében kis mértékű növekedést okozott, ami a hasűri zsír kivételével arányos a szemes gabona etetésének időtartamával. A hasűri zsír tömege mindkét kísérleti csoportban növekedett a szemes gabonák etetésének időtartamától függetlenül. Ennek feltehetően az az oka, hogy a hasűri zsír elsősorban a nevelő fázisban képződik a növekedés lelassulásával párhuzamosan (6. ábra).

6. ábra

Összefoglalás

A bemutatott kísérlet eredményei alátámasztják azt a korábbi feltételezést, hogy a brojlercsirke megfelelő kínálat esetén képes a szükségleteinek megfelelő takarmányadagot összeválogatni és mindez az állati eredetű takarmányok felhasználása nélkül is lehetséges. A szemes gabonák etetésével a szokásos hathetes hízlalási idő alatt a táppal hasonló végtömeget lehet elérni, ezzel párhuzamosan azonban növekedhet a hasűri zsír mennyisége, és romlik a takarmányértékesítés. Ugyanakkor ismert az is, hogy az így előállított csirke többlet értéket képvisel a fogyasztók szemszögéből, ezért feltehetően kedvezőbb fogyasztói árat lehet elérni.

Mindazonáltal a bemutatott takarmányozási technológia bevezetése elsődlegesen a kis állatlétszámmal dolgozó állattartó telepek számára javasolható, mivel itt a szemes gabonák etetésével járó többletmunka értékét ellensúlyozhatja a csökkent takarmányköltség és a nagyobb eladási ár.