Vízimadarak etetése - Ezért ne etessük a vízimadarakat!

Mielőtt elkezded olvasni az alábbiakat, engedd meg, hogy kérjek valamit…..! Oszd meg légyszíves ezt a cikket, ha egy kicsit is szereted a madarakat, állatvédőnek tartod magad, hiszen egy olyen közhiedelem ellen küzdünk, mely nagyon veszélyes rájuk nézve! 

Mennyit ettetem én is a madarakat gyerekkoromban a Balatonon, hattyút, kacsát. Sőt, a lányomnak is azt mutattam, etesse őket, hoiszen jönnek, kérnek, aranyosak. Megdöbbenve olvastam a Magyar Madártani Egyesület felhívását, hogy mekkor kárt okozok ezzel…...Ezeknek az élőlényeknek az etetése nem csak teljesen felesleges, még ha ezt nehéz is elhinnünk, hanem egyenesen KÁROS!  A madarakat ezzel a tevékenységgel nem segítjük, sőt, tömegesen sodorjuk őket veszélybe, rengeteg állat betegszik meg emiatt, ráadásul halálra is ítéljük őket! 

A vízimadarak etetése ellen a madár-, és a természetvédelmi hatóságok és szervezetek világserte küzdenek, ez ugyanis az egyik legrosszabb dolog, mit tehetünk a vadon élő állatokkal jó szándék néven. A 2016-2017-es téli időszak régen tapasztalt keménységű fagyokat hozott, ami tömeges madárelhullásokhoz vezetett.

Az alapelv minden vízimadár esetében ugyanaz: SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESÜK ŐKET! A következő oldalon el is mondom nektek részletesen, miért érvényes ez az alapelv, mindenkinek érdemes lapoznia egyet, ezekkel a dolgokkatl tisztában kell lennetek! 

Mit mondiott erről a Magyar Madártani Egyesület közleménye? Íme! 

A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

A vízimadarakat SOHA NE ETESSÜK!

A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak teljesen felesleges etetésének – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez.  Éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat!

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük:

• a hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
• a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
• növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
• szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
• növeli a fajok közötti hibridizációt;
• rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.

Gyakorlati megvalósulását, hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik:

1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
Hirdetés
4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítenek (holott az ezekben felkínált táplálék ugyan olyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi), pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
8. így nő a nyári kunyerálók száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

Mit szólnának a szülők, nagyszülők, pedagógusok, ha a járókelők „szeretet” címén csokit, chipset, popcornt adnának az udvaron, a játszótéren játszadozó ovisoknak, kisgyerekeknek? Ők ugyan úgy kiszolgáltatottak a felnőtteknek, mint a vízimadarak az embereknek. Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a "szeretetünkre", hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az egyedül helyes magatartást.

Lapozz tovább a részéletekért! 

Forrás: www.mme.hu

A hosszú időn át tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen táplálék megbetegíti a madarakat, ez a betegség az úgynevezett angyalszárny-betegség. Legfőképpen a fehér kenyér tele van kalóriával, tápértéke viszont szinte semmi, a madarakat eltelíti, így nem fognak keresni hasznos táplálékot. Ha pedig rendszeresen ezt eszik, függővé és alultáplálttá válnak. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mintha mi is csak chipset ennénk minden nap. A betegség arról kapta a nevét, hogy a madarak szárnya eldeformálódik.

A függőség mellett ezzel az etetéssel kikapcsoljuk a téli túléléshez szükséges vonulási viselkedést is, ezzel növeljük a zsúfoltságot, ami a madarak közt agressziót szül, ebből pedig veszélyes sérülések keletkeznek. 

Az etetéssel elősegítjük a fertőző betegségek terjedését, ami óriási kockázatot jelent, különösen a madárinfluenzával kapcsolatban. Ráadásul a környezetet is szennyezzük, a vizek szervesanyag-terhelését növeljük, ebből következően még nagyobb lesz az elmocsarasodás. 

Ha ez még nem lenne elég, elmondom azt is, hogy a madarakkal való érintkezés az emberekre nézve is veszélyt jelent. Egy szó, mint száz, ideje lenne végre, ha mindenkiben tudatosulna ez a dolog: a vadon élő állatokra nem a szeretetünkre, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük! Éppen ezért az alapelv: SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK a vízimadarakat!