veszteségek a szénakészítésnél-, szárításnál
A szálastakarmányok hagyományos szénakészítése során jelentős minőségi veszteséggel kell számolni. Különösen a ->pillangósok renden való szárításánál nagymértékű, ált. 40-60%-os tápanyagveszteség is kimutatható. A veszteségek betakarítási, technológiai és biol. okokra vezethetők vissza. Mivel a növény fejl.-vel a takarmány tápértéke és minősége is változik, rendkívül fontos a kaszálás időpontjának a meghatározása. Célszerű a kaszálást a növény bimbózásának idején végezni, mert ebben az időszakban a legkedvezőbb a tápanyag-, a fehérje- és az ásványi anyag-tartalma. Később kaszáláskor növekszik a nyersrosttartalom, romlik a nyersfehérjék emészthetősége és a takarmány íze. Korábbi levágásnál viszont csökken a betakarított növény tömege. A veszteségnél figyelmet érdemel még a kaszálásra kerülő növény eső- v. harmatmentessége és a tarlómagasság. A betakarítási és a technológiai veszteség zöme a pillangósoknál a levélpergésből adódhat, mivel fehérjetartalékának 75%-a, a karotinnak (->karotionidok) 80%-a a levelekben található. Különösen a renden való szárításnál a tápanyagveszteség a levélpergés következtében elérheti a 15-25%-ot is. A renden való szárítás további következménye lehet a légzési és a kilúgozási veszteség is. Az előbb a már lekaszált növény még további légzéséhez felhasznált saját tápanyag-fogyasztásából adódik (a veszteség 5-15%). Az utóbbinál csapadékos, hűvös időben a megázott széna tápanyagainak jelentős részét (80%-át is) elveszítheti, és felléphetnek romlási, rothadási folyamatok, gombák elszaporodása. A legnagyobb értékcsökkenés azonban a renden lévő pillangósokat a karotinveszteségben éri. A hőre, fényre és oxigénre érzékeny karotin a renden csaknem teljesen felbomlik, és olykor csak 5-10 mg/kg marad meg. Nedvesen kazalba rakott szénánál ->erjedési veszteség is bekövetkezhet. A nedves melegben a ->mikroorganizmusok tevékenysége miatt melegedés, erjedés ill. fermenrálódás jöhet létre, sőt öngyulladás is előf.-hat. A sza.-veszteség ilyenkor elérheti a 15-30%-ot is, és nagymértékben csökken a fehérjék emészthetősége. míg a renden, hagyományosan történő szénakészítésnél átlagosan 40-60% veszteségre lehet számítani, addig a korszerű nagyüzemi módszerekkel a veszteségek jelentősen csökkenthetők, a ->szellőzetéses szárításnál 12-15%-ra, a ->forró levegős szárításnál 3-5%-ra.
