Partenokarp kígyóuborka fajták termésnövekedés dinamikájának értékelése

Partenokarp kígyóuborka fajták termésnövekedés dinamikájának értékelése

Pék Zoltán - Helyes Lajos
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A világon megtermelt uborka mennyiségének mintegy 20%-a a kígyó típusba tartozik. A hajtatott kígyóuborka termesztése hazánkban is jelentős. A termőterület 700ha körül alakult az utóbbi években, amelyről mintegy 120 000t termést takarítottak be átlagosan. Ez több mint 17kg/m2 termésátlagot jelent. Az európai termesztési rendszerekben az üvegházi uborkát általában januárban és februárban vetik, a betakarítás ideje tavasz és nyár (Wien, 1997). Az uborkahajtatás hazánkban az év két jól elkülöníthető időszakában a legjövedelmezőbb, amit a tavaszi és az őszi értékesítés átlagárának változása okoz, de jelentősebb a tavaszi hajtatás (OZT, 1998). A hajtatott fajták nagy része a kígyó típushoz tartozik, a kisebb termés méretű salátauborkák hajtatása inkább a nyári hónapokban jelentős. A hajtatásban, hazánkban használt fajták kizárólag hibridek és 90%-ban külföldi cégek tulajdonában vannak (Kristófné, 1998). A hibridek termőképessége nagy, a termőidőszak, pedig viszonylag rövid az erőteljes növekedési erély miatt. Fontos ezért pontosabban ismerni, a kígyó típusú fajták termőképességét, termésnövekedésének dinamikáját, időzítésének lehetőségeit és mindezek befolyásolhatóságát. A teljesítőképesség pontosabb jellemezhetőségének érdekében állítottunk be 1998-ban tavaszi kígyó uborkahajtatási kísérletet.

Partenokarp kígyóuborka fajták termésnövekedés dinamikájának értékelése

Irodalmi áttekintés

A hazánkban termesztett kígyóuborkák csak támrendszer mellett termeszthetők eredményesen, amit általában nagy légterű berendezésekben alkalmaznak. A folyamatos növekedés, termésképzés és termésnövekedés, folyamatos, intenzív tápanyagellátást és öntözést követel meg.

A kígyóuborkák fajtái gynoikus virágzási típusúak és partenokarpok. A terméskötődéshez és -növekedéshez nem szükséges megtermékenyítés (Rudich et al. 1977). A partenokarpia nem kizárólag a gynoikus virágzási típusú fajták tulajdonsága, aránya a nővirágok arányával egyenesen arányos (Rudich et al., 1977 és Kim et al., 1992). Az uborkának ezt a tulajdonságát hűvös éghajlati viszonyok és rövidnappalos körülmények tovább erősítik (Dean és Baker, 1983).

A termések növekedése a környezeti tényezők és a növény többi része által meghatározott (Marcelis és Hofman-Eijer, 1993).

A környezeti tényezők közül a hőmérséklet, sugárzás és CO2 szint a meghatározó. A termésnövekedés mértéke 25°C-on éri el a maximális szintet, az optimális intervallum 18-24°C. Magasabb hőmérséklet esetén az első termés korábban takarítható be, viszont a szár megnyúlik, a termőidőszak rövidül és az össztermés csökken (Drews et al. és Liebig, 1980). Az optimális hőmérsékleti intervallumon belül a sugárzás emelkedésével nő a produktivitás. Téli fényviszonyok mellett a koraiság és a produktivitás 21°C-on maximális, magasabb hőmérsékletnek nincs pozitív hatása (Marcelis és Hofman-Eijer, 1993). A termőidőszakban, az adott fényviszonyok és optimális hőmérséklet mellett 700-1000ml/l CO2 koncentráció növelheti a termésmennyiséget, mintegy 20-43%-kal (Hand, 1984, Kimball, 1986).

Minél több termés fejlődik egyszerre a növényen az egyes termések gyarapodása annál kisebb (Marcelis és Hofman-Eijer, 1993). Az egyes termések növekedésének három jól elkülöníthető szakasza van. A terméskezdemények kialakulásától a virágzásig a sejtosztódás, virágzástól a sejtmegnyúlás, majd végül a telítődés szakasza (Wien, 1997).

A termések együttes képződésének pontos menete és mértéke azonban nem teljesen feltárt. Ennek megállapítására állítottunk be kísérletet.

 

Anyag és módszer

1998-ban hajtatási kísérletet állítottunk be a kígyóuborka termésképzésének és -növekedésének jellemzésére. A kísérletet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének Oktatási Kísérleti és Bemutató Telepén végeztük. A kísérletben négy partenokarp hibrid, kígyó típusú uborkát használtunk.

A vetést január 8-án végeztük, 10 cm átmérőjű cserepekbe. A kiültetésre február 20-án került sor.

Kiültetés után az átlagos tőszám 2 db/m2 volt. A termesztés talajon történt, melyet előzőleg 15 kg/m2 szerves trágyával alaptrágyáztunk. A fajtákat négy ismétlésben véletlen blokk elrendezésben állítottuk be.

A metszést hetente egy alkalommal végeztük el. Hatvan centiméteres növénymagasságig minden terméskezdeményt és oldalhajtást eltávolítottunk, e felett, pedig minden harmadik nóduszon a kialakuló terméseket és minden nóduszon a hónaljhajtásokat lemetszettük.

A vizsgálat során hetente két alkalommal feljegyeztük: a virágzás kezdetét, a virágzáskori partenokarp terméskezdemény hosszát és átmérőjét, a piacképes termés hosszát, a termés tömegét, a termés átmérőjét és a betakarítás időpontját.

A megfigyeléseket 20 kijelölt növényen végeztük. Fajtánként 5-5 növényt választottunk ki véletlenszerűen.

 

Eredmények

A fajták terméseredményeit általában a növényekről betakarítható összes termés tömegével illetve ennek időbeli alakulásával szokták jellemezni. Ez függ a fajták átlagos termés tömegétől, a termőidőszak hosszától, a termesztési időszaktól, valamint az alkalmazott termesztéstechnológiától. A kísérletünkben vizsgált fajták összes termésének eredménye csak 13%-ban tért el egymástól. Ugyanezt megvizsgálva a korai terméshányadra, amely az első hat szedés (a szedési időszak első 3 hete) össztömegét jelentette, a különbség még kisebb, 10% alatti (1. ábra).


1.ábra A termésátlagok alakulása fajtánként és átlagosan a szedések idején


Fig.1 The dynamics of average volume in the harvesting period (1-4: varieties; average value of yield kg/m2)

Az 1. ábrán jól látható, hogy a tenyészidőszak közepén átlagosan 1kg/m2 termést takarítottunk be szedésenként. Az egész hajtatási időszakra vonatkoztatva 20kg/m2 termésátlagot értünk el, amelyből a korai termésarány 25% volt.

Hirdetés

Az egyes termések nem elkülönülten fejlődnek, hanem egymást időben átfedve. A kísérlet során úgy találtuk, hogy az intenzív termésképzés időszakában 8-11 db termés fejlődött egyszerre a növényeken. Az egyes termések kifejlődésének időtartama 14-25 nap között ingadozott (2.ábra).


2. ábra Az egyes termések fejlődéséhez szükséges idő és a termések fejlődésének időbeli átfedése a négy fajta átlagában

Fig.2 The required time of developing and overlapping of different fruits in average. (1) number of fruits, (2) fruit developing time (days)

A tenyészidő kezdetén, amikor a növényeken a fejlődő termések száma még kevés, az első uborkák növekedése intenzívebb, viszont a későbbi időszakban a növények leterheltsége nagyobb fokú, ezért a termés-kialakulás időtartama megnyúlik.

A virágzáskori terméskezdemények hosszából, átmérőjéből, a kifejlődésükhöz szükséges időből, valamint a betakarításkor mért tömegükből kiszámítható az egyes termések fejlődésének dinamikája.

 

A kígyóuborkák termésének növekedése a virágzástól kezdődően két jól elkülöníthető szakaszra bontható. Az első a sejtmegnyúlás szakasza, amikor a termések hosszirányban növekednek, tömeggyarapodásuk nem jelentős. Ezt követi az ún. telítődés szakasza, amikor a termések átmérője, ezért a tömege jelentősebben növekszik. Ez a két jól elkülöníthető szakasz a tömeg vonatkozásában jól jellemezhető egy másodfokú függvénnyel. Az adatokat, melyekből az egyes termések növekedési jellemzőit leíró függvényeket kaptuk, a jelölt növényeken több alkalommal végzett növény-felvételezéssel nyertük. Kísérletünkben a betakarított termések átlagos kora a virágzástól számítva 19,3 nap volt. Az összes termés átlagában elmondható, hogy a termés növekedése alatt, a fentebb említett két szakasz 50-50%-ban oszlik meg (3. ábra).


3. ábra A kígyóuborka termések tömeggyarapodását leíró függvények fajtánként és átlagosan


Fig.3 The curves of fruit developing on the different varieties and in average. 1-4: varieties;        average value of developing; (1) weight; (2) fruit developing period (days)

A fejlődést leíró függvényekből látható, hogy a termés-kialakulás első fázisában (sejtmegnyúlás szakasza, kb. 10 nap) a tömeggyarapodás kisebb mértékű, a betakarított termések átlagtömegéhez képest mindössze 27% (9,5 dkg). Az úgynevezett telítődési szakaszban (10-től a 20. napig) alakul ki viszont a termés tömegének 73%-a.

Az egyes termések tömeggyarapodását, valamint a termések kialakulásának időbeli átfedését egyszerre kezelve, felírható a növényeken egyidőben található, különböző állapotú termések összes tömege. A növényen egy időpontban található összes termés alapján megállapítható, hogy a legalsó helyzetű 4 termés alkotja a tömeg közel 2/3-át, a következő 4 termés a tömeg 1/3-át, míg az esetlegesen még jelen lévő termések kb. 1%-ot tesznek ki. Ez a paraméter azonban elsősorban a termésnövekedéshez szükséges időtől, valamint a megfelelő szedési idő betartásától függ (4. ábra). Kísérleti tapasztalataink alapján a hajtatás mértékadó időszakában naponta az egy növényen átlagosan található -különböző fejlettségű-
termések össztömege 1,68 kg.

4. ábra A növényen egy időpontban található összes termés tömege fajtánként és átlagosan


Fig. 4 The total volume of fruits per plant in average at the same time. 1-4: varieties;     average value of total volume; (1) volume of total fruit weight (dkg/plant)

Abból a célból, hogy a fajták teljesítőképességéről egy könnyebben nyerhető mérőszámot kapjunk az előzőekben ismertetett összefüggésekből kiszámítottuk a növényen található összes termés napi tömeggyarapodását. Az "érett" termések betakarításakor a tömeggyarapodás mindig visszaesik, mivel a legfejlettebb, legnagyobb tömegű termés gyarapodik a legnagyobb mértékben (5. ábra).

Az általunk vizsgált hibridek tekintetében az átlagos napi tömeggyarapodás mértéke 16 dkg/nap volt. Az 5. ábra jól mutatja, hogy a tenyészidőszak végén a növények teljesítőképessége jelentősen csökken, a napi össztömeggyarapodás csupán 5-10 dkg/nap között ingadozik. A hajtatás mértékadó időszakában (április 20-május 15 között) a napi össztömeggyarapodás mértéke 20 dkg/nap. Ez a gyakorlat számára azt is jelenti, hogy egy uborka növény átlagosan 2-2,5 nap alatt hoz létre 1 db, átlagos kígyóuborka termésnek megfelelő tömeget.

Mivel a tövek egyszerre 8-11 db termést képesek nevelni, ezért a metszést úgy kell végezni, hogy lehetőleg átlagosan ennyi termés legyen jelen egy növényen.

Hirdetés


5. ábra A növényen egy időpontban található összes termés tömeggyarapodása fajtánként és átlagosan


Fig. 5 The total developing of all fruits at the same time per plant in average 1-4: varieties;      average value of total volume; (1) volume of total fruit developing (dkg/plant)

 

Összefoglaló

A kígyóuborka a tavaszi hajtatási időszak egyik jelentős növénye. A termesztésben használt fajták potenciális termőképessége nagy. A termőképesség a fajta és a környezeti tényezők által meghatározott. A fajták termőképességének, termésdinamikájának pontosabb jellemezhetősége céljából állítottunk be tavaszi hajtatási kísérletet, négy partenokarp hibrid vizsgálatával. A vizsgálat során mértük: a virágzás kezdetét, a terméskezdemények hosszát és átmérőjét, a betakarított termés hosszát, átmérőjét, illetve tömegét és a betakarítás időpontját. Állomány felvételezésekkel megállapítottuk a növényen egyszerre fejlődő termések paramétereit.

Az eredményekkel igazoltuk, hogy a termések növekedése a virágzástól két jól elkülöníthető szakaszra bontható, a megnyúlás illetve a telítődés szakaszára. Az egyes termések tömeggyarapodásából és a növényen egyszerre fejlődő termések összesítéséből megállapítottuk a növényeken naponta található termések össztömegét és a napi össztömeggyarapodást. Ez utóbbi paraméter jól jellemzi a teljesítőképességet és rövidebb idő alatt is megállapítható.

 

 

 

 

 

 

 

Evaluation of fruit growth dynamics in parthenocarpic cucumbers

Pék, Z. - Helyes, L.

Agricultural University of Gödöllő, Department of Horticulture

 

Summary

The parthenocarpic cucumber is an important crop in the spring forcing. The useful varieties' potential capabilities of productivity are remarkable. The variety and the environmental factors determine the productivity. A trial was carried out for the exact characterising of productivity and fruit growth dynamics with four parthenocarpic hybrid varieties in spring cucumber forcing. We studied the date of flowering and harvesting and the diameter, length and the volume on each fruit at flowering and harvesting. We established the parameters of fruits, which developed on the plants at the same time.

The results prove that the process of fruit developing from the flowering can divide two sections: the extension and the flooding section. We established the total volume and developing of all fruits on individual plants per day. These parameters characterise well the productivity and can determining in a shorter period.

 

Irodalom

1.        Dean B., Baker L.R. (1983): Parthenocarpy in gynoeicous cucumber as affected by chlorflurenol, genetic parthenocarpy and night temperatures. Hortscience 18, 349-351p.

2.        Drews M.A., Heissner A. and Augustin P. (1980): Die Ertragsbildung der Gewächshausgurke beim Frühanbau in Abhängigkeit von der Temperatur und Bestrahlungsstärke. Archiv für Gartenbau 28, 17-30p.

3.        Hand D.W. (1984): Crop responses to winter and summer CO2 enrichment. Acta Horticulturae 162, 45-63p.

4.        Kim I.S., Okubo H. and Fujieda K. (1992): Genetic and hormonal control of parthenocarpy in cucumber (Cucumis sativus L.). Scientia Horticulturae 52, 1-8p.

5.        Kimball B.A. (1986): Influence of elevated CO2 on crop yield. In: Enoch H.Z. and Kimball B.A. (eds) Carbon Dioxide Enrichment of Greenhouse Crops. II. Physiology, Yield and Economics. CRC Press, Boca Raton, 105-115pp.

6.        Kristóf L.-né (1998): A zöldségfélék faj- és fajtaösszetételének alakulása, fejlesztési lehetőségek. Hajtatás korai termesztés, 29. évf. 4. sz. 3-10. p.

7.        Liebig H.P. (1980): A growth model to predict yield and economical figures of the cucumber crop. Acta Horticulturae 118, 165-174p.

8.        Marcelis L.F.M., and Baan Hofman-Eijer L.R. (1993): Effect of temperature on the growth of individual cucumber fruits. Physiologia Plantarum 87, 321-328p.

9.        Nemeskéri, E., Nagy, L., (2003): Influence of growth factors on the yield and quality of dry beans. Acta Agronomica Hungarica, 51 (3), pp. 307-314

10.    Országos Zöldség Terméktanács, Magyar Gyümölcs Szövetség és Terméktanács (1998): Zöldség-gyümölcs jelentés 1997. OZT, MGYSZT Budapest, 55 pp.

11.    Rudich J., Baker L.R. and Shell H.M. (1977): Parthenocarpy in Cucumis sativus L. as affected by genetic parthenocarpy, thermophotoperiod and femaleness. Journal of the Americen Society of Horticultural Science 102, 225-228p.

12.    Saigusa, M., Ombódi, A., Owashi, T., Watanabe, H., (2001): Supply of aimed form of nitrogen using controlled availability fertilizer. Fertilization in the third millennium – Fertilizer, Food security and environmental protection – 12 th  World Fertilizer Congress of CIEC. Pp. 315-321.

13.    Tuba, Z, Jones, M.B., Szente, K., Nagy, Z., Garvey, L., Baxter, R. (1998a) Some ecophysiological and production responses of grasslands to long-term elevated CO2 under continental and atlantic climates. Ann. New York Acad. Sci. 851: 241-250.

14.    Wien H.C. (1997): The Cucurbits: Cucumber, Melon, Squash and Pumpkin. In: Wien H.C. (ed.) The Physiology of Vegetable Crops CAB International 345-385pp.

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

Magyar Radikális Állat- és Természetvédõ Egyesület

Állatvédõ szervezet Szalay Gábor elnök Cím: Budapest. Tisza u. 4. 1133 Magyarország ... Tovább

talajkopírozó szerkezet (talajmásoló)

kaszálószerkezetek, függesztett és félig függesztett munkagépek, burgonyakiszedő gépek,... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.