szabálytalan lábállások (rendellenes lábállások)

a ->végtagok egyes részeinek szabálytalan szögelléséből származnak. Főként a gyorsabb járásnemben szolgálatot teljesítő lovakon esik szigorúbb megítélés alá, de minden állatfajban kifogásolható, mert a járást rendellenessé teszi; az ízületek (csontok), inak és szalagok egyenetlenül terhelődnek, a túlterhelt részek megbetegedhetnek, ezért a sz. zúzódást, gyulladást, hibás pata-, ill. körömalakulást idézhetnek elő. Befolyásolhatják az állat haszon- és tenyész-értékét, mert a szabályos -> lábállásokhoz hasonlóan öröklődhetnek. Bakállás (mankós állás): a->csüd tengelye a vízszintessel 60°-nál nagyobb szöget zár be, ha a lábvégízület ilyen tartásban megmerevedik, a hajlítóizmok zsugorodnak; szm.-nál is előfordul, rugalmatlan, böködő járást okoz. Előreállított állás (előretolt állás): az elülső láb könyökízületéből előre irányul, az inak és a patasarok túlterhelésével jár együtt, súlyosabb esetben a sarokvánkos gyulladása lehet a következménye. Előrehajlított állás (baktérdűség, rokkant állás, térdes állás): a láb a lábtőben előre megtörve tompa szöget alkot: ált. túlterhelés következtében alakul ki, lehet íngyulladás következménye, de lehet veleszületett rendellenesség is. Franciás állás: a pata v. a csüd, v. a szár is kifelé fordul, nagyobb mértékű rendellenesség esetében pataporcelhalás, belső felén szűkülő, külső felén terülő pata képződik. Szimentáli fajtában, főleg bikákon gyakori hajlamosító tényező az alacsony jászolból való etetés. Hátraállított (hátratolt lábállás): a végtag a könyöktől hátrafelé irányul, a pata hegyfali része túlterhelődik, ez ízületi gyulladást, bakpataképződést okozhat. Hátrahajlított lábállás (borjúlábúság, lábtőben hátrahajlított állás): a lábtő hátrafelé törik meg, szm.-ban az időlegesen érzékeny elülső végtag sarokvánkosának a mentesítéséből is adódhat. Hegyfaltipró állás (fok-faltipró állás): a láb tengelye a lábtőtől v. a bokától kezdődően befele irányul, a láb ízületei és szalagjai egyenetlenül terhelődnek; széles szügyű lovon, főként a hidegvérű fajtacsoportban gyakori, ezeknél kevésbé kifogásolható, melegvérű lovon hiba, mert a gyorsaságot csökkenti. Hordóállás (dongaállás): a két csánk távolabb áll egymástól, mint a könyökízület, a végtagok tengelye nem párhuzamos, az alcombok kifelé, a lábszárak befelé irányulnak; a járás nehézkes, csavaró, a csánkízület hamar elhasználódik, ez a lábállás a gyorsaság rovására megy. Szm.-n ez a lábállás ritkán fordul elő. Kardállás: a csánk szögellése 135°-nál kisebb, ált. ->fűzött csánkkal jár együtt, a ló lépése ált. térnyerő, de a lépésben használt lovon sem kedvelt, mert a csánkízületet nagymértékben és károsan veszi igénybe. Túlzott formája kaszáló és vontatott járást okoz, a csánkon kívül a körmök sarki részét is tönkreteszi. Karóállás (székállás): a csánk szögellése 160°-nál nagyobb, ált. a csánk rövid combbal jár együtt, a hátulsó végtag megnyúlását gátolja, a lépést megrövidíti, de a galoppot nem. A bika hátulsó végtagjai hágáskor túlterhelődnek, az állat idő előtt elhasználódik. Szűk állás: a függőleges és párhuzamos végtagok túlságosan közel állnak egymáshoz, ált. a keskeny szügyű lovakra jellemző: lehet földön szűk v. talajon szűk állás: a végtagok tengelye egyenes, de nem függőleges, lefelé közeledő; az alátámasztás bizonytalan, a járás kaszáló, az ízületek külső fele erőteljesebben terhelt; a széles szügyű lovon fordul elő; lábtőben v. térdben szűk állás (X-állás): a két lábtő közelebb helyezkedik egymáshoz, mint a váll és a paták, az ízületek és a szalagok terhelése egyenetlen, a járás hadonászó. Csaknem valamennyi gazd. állatunkon előf., a kecskén és a bivalyon jellegzetes. Gyakran lassú fejl.-sel jár együtt. Tág állás: a függőleges és párhuzamos végtagok túl nagy mértékben eltávolodnak egymástól, gyors mozgású lovon súlyos hiba; lehet: földön tág, szétterpesztett állás v. talajon tág állás: ált. a szűk mellkasból kiinduló lábak a talajon távolodnak egymástól, a járás bizonytalan, hadonászó, a ló gyakran bokázik, az ízületek belső oldala túlterhelt, könnyen zúzódik, a belső patafél megszűkül, szm.-n a körmök belső felülete erősen kopik; lábtőben tág állás (lőcsláb, O-láb): a lábtövek egymástól távolabb állnak, mint a végtag többi része, az ízületek és a szalagok terhelése egyenetlen, a járás kaszáló: —>angolkóros betegségben gyakori, szm.-n viszonylag ritkán fordul elő. Tehénállás (gacsos állás): a csánkok a szabályosnál közelebb helyeződnek egymáshoz, a lábszárak kifelé és előre irányulnak, ha kisebb mérvű, nem minősül nagy hibának. Öröklött jelleg v. megerőltető munka válthatja ki, a lassú fejl.-ű, fiatalkorban gyengén takarmányozott szm.-n fordulhat elő. Has alá állított lábállás: a csánk sarokdudora az ülőgumóról lebocsátott képzeletbeli függőleges elé esik, a függesztőszalagok, a sarkok és a hátulsó végtagok erősen terhelődnek. Medvecsüd (puha csüd): a csüd tengelye a talajjal igen kis szöget zár be, esetenként a boka csaknem érinti a talajt, a hajlítóinak túlterheléséhez, szm.-n ollós körmök kialakulásához vezet.