Vetés elôtt Az eredményes napraforgótermesztés fôbb követelményei: A megfelelô termôhely, ezen belül is a tábla kiválasztása. A napraforgó a szélsôséges (futóhomok- és szik-) talajok kivételével Magya

A napraforgó növényvédelmi technológiája

Horváth Zoltán, Békési Pál és Virányi Ferenc
Vetés elôtt Az eredményes napraforgótermesztés fôbb követelményei: A megfelelô termôhely, ezen belül is a tábla kiválasztása. A napraforgó a szélsôséges (futóhomok- és szik) talajok kivételével Magyarországon mindenütt eredményesen termeszthetô. Különösen kedveli a jó vízgazdálkodású laza vagy középkötött talajokat. A tábla kiválasztásakor kerüljük a mély fekvésû, belvízveszélyes táblákat, a folyók és tavak közelségét (Sclerotinia-veszély!).

A napraforgó növényvédelmi technológiája, Növényvédelem cikk

A napraforgó elôveteményeként kerülendô a repce, a mézontófû, a mustár és minden olyan növényi kultúra, amelynek kórokozói és kártevôi megegyeznek a napraforgóéval. Kedvezô és általánosan elfogadott elôveteményei lehetnek az ôszi kalászosok, a korán lekerülô kukorica, a cukorrépa (elsôsorban a kedvezô talajállapot miatt) és a borsó. Alapvetô szempont, hogy a napraforgót megelôzô növény megfelelô kultúrállapotú, s lehetôleg gyommentes legyen. A különbözô kórokozók jelenléte (és felszaporodása) miatt ajánlatos, hogy a napraforgó lehetôleg 5 év múlva kerüljön önmaga után!


A megfelelô fajta (hibrid) kiválasztása. E tekintetben Magyarországon 2005-tôl a már államilag minôsített 109, ill. az EU-ban minôsített 1100 (!) hibrid közül választhatnak a termelôk. A nagyobb területen (200–250 ha) gazdálkodók részére ajánlott eltérô genotípusú, kórtani toleranciájú és tenyészidejû, ún.„hibridcsomagok”
összeállítása. Ezáltal jobban kivédhetô az egy idôben megjelenô kórokozók totális kártétele. A fajták (hibridek) megválasztásakor ma már lehetôség van Sclerotinia-, Phomopsis-, Plasmopara- és az Orobanche-rezisztens hibridek kiválasztására is. A gyomokkal erôsen fertôzött területeken a 2005. évtôl a termelôk már a gyakorlatban is megismerhetik az ún. biotechnológiai nemesítési eljárások eredményeként létrehozott tribenuron-metil-rezisztens, illetve imidazolin-rezisztens, ún. IMI hibrideket.


Ez utóbbi hibridek alkalmazása azzal az elônynyel is jár, hogy „gyakorlatilag fitotoxicitási veszély nélkül lehet viszonylag széles spektrumú
– egyébként napraforgóban nem használatos
– herbicideket állományukban, posztemergensen
kijuttatni.”


 Ugyancsak kedvezôek a tapasztalatok a Magyarországon elôforduló peronoszpóra (Plasmopara halstedii) rasszokkal szembeni rezisztens, ún. PR. hibridekkel kapcsolatban is.


A napraforgó vetése elôtt „beérett”, aprómorzsás talajszerkezet és igényes talaj-elôkészítés, illetve talajvizsgálaton alapuló tápanyagellátás. A talajvizsgálatokkal egy menetben ajánlatos meggyôzôdni a talaj szklerócium- és gyommagtartalmáról (pl. tömény sós vízben történô kiválasztással), az esetleges klór-amino-triazin herbicidmaradvány értékérôl (bioteszt fehérmustár- v. napraforgóvetéssel, ami különösen bérelt földterületeken döntô jelentôségû), illetve a talajlakó kártevôk mennyiségérôl és megközelítô faji összetételérôl.


A talajlakó kártevôk közül a napraforgót különösen a cserebogarak pajorjai pusztítják. A vetés elôtt – a talajfelvételezés során – mindig meg kell határozni a terület átlagos fertôzöttségét.
Ha ez az érték az említett fajok esetében 1m2-en 2–3 db L1-2 vagy 1 db L3-as lárva, akkor feltétlenül védekezni kell. Erre a célra kiválóan alkalmasak, pl. a klórpirifosz, a terbufosz, a teflutrin, a karboszulfán és a karbofurán hatóanyagú készítmények, különösen a fiatal lárvák ellen. A teljes felületen történô talajfertôtlenítések eredményességének alapvetô feltétele, hogy a kezelést csak akkor kell végrehajtani, amikor a pajorok már a felsôbb talajrétegekben, illetve a vetés mélységében tartózkodnak. Gyakran elôforduló technológiai hiba a talajfertôtlenítô szerek túl korai kijuttatása, amely egyben hatásukat is megkérdôjelezi.

Ezt elkerülendô, ajánlatos a napraforgó talajfertôtlenítését a vetéssel egy menetben, sorba kijuttatott talajfertôtlenítô szerekkel elvégezni.
A talajból fertôzô fehérpenészes szár- és tányérrothadás ellen lehetôségünk van hiperparazita gomba (Coniothyrium minitans) biológiai növényvédô szerként való alkalmazására. A készítményt a vetés elôtt 2–3 héttel kell a talajra permetezni, s 4–5 cm mélyen a talajba dolgozni. A biopreparátum talajfertôtlenítô szerekkel, ill. mûtrágyával együtt nem juttatható ki.

A vetés

A vetés mélységéig kertszerûen elmunkált talajban a vetést – a talaj 8–10 cm-es talajrétegében tartósan mért 10–12 °C talajhômérsékleten – általában április 10–20. között végzik. A talajlakó kártevôk mellett, a talajból támadó kórokozók (Plasmopara halstedii, Sclerotinia sclerotiorum, Septoria helianthi stb.), illetve a vegetáció során az elôzô évi vetômag-szaporító táblán a kaszatokon megtelepedô v. kontaminációval a kaszatokra felvitt kórokozók (Botrytis cinerea, Alternaria spp., Rhizopus spp.) ellen vetômagcsávázás szükséges.

Erre kiválóan alkalmas, pl. a metalaxyl-M (mefenoxam), a benomil, a mankoceb, illetve a karbendazim hatóanyagú fungicidek megfelelô arányú kombinációja. A metalaxil hatóanyagú, igen jól bevált csávázó szerek várható korlátozásával Európa-szerte megindultak a vizsgálatok olyan fungicidekkel is, mint pl. az etahaboxam hatóanyag, amely a Plasmopara „rezisztencia törésben” mutat igen kedvezô laboratóriumi eredményeket. A gombaölô szeres csávázás mellett – annak kiegészítéseként – egyre inkább terjed az inszekticides csávázási eljárás is. E vetômagüzemekben központilag végrehajtott csávázási eljárásnak a hatása kétirányú.

Egyrészt a talajnedvesség hatására elgázosodik, a csírázó kaszat és a fiatal gyökérzet köré mérgezô gázburkot képez, másrészt a gyökéren keresztül felszívódva védelmet nyújt azokon a növényi részeken is, ahol a gáz hatása egyébként nem érvényesülne. A drótférgek és a barkókártevôk ellen többek között az acetamiprid, az imidakloprid és a bifentrin hatóanyagú rovarölô szeres csávázó szerrel vannak kedvezô tapasztalataink.

Csírázás és kelés

A napraforgó termesztéstechnológiájának a legdöntôbb, a betakarításkori növényállományt leginkább meghatározó sarkalatos pontja, az optimális kelés feltételeinek megteremtése. A csírázó kaszatokat már a talajban „kivájja” a varjú és a fácán, a szikleveles növénykéket fogyasztják a galambok, a gerlék és a hörcsög. A legnagyobb kárt azonban a különbözô barkófajok okozzák. Leggyakrabban a kukoricabarkó, a hegyesfarú barkó és a feketebarkó, valamint a kendermagbogár.


A barkókártétel napraforgóban nagyon gyakran vezet – újravetést is igénylô – súlyos tôhiányhoz. Legsúlyosabb károkat e tekintetben a kukoricabarkó okozza. A hatékony védekezésre ebben az idôszakban fipronil és klórpirifosz hatóanyagú készítmény alkalmas. A védekezés küszöbértéke a sziklevelek felületének 20%-os elvesztése!

4–6 pár lombleveles fenológiai stádium

Ebben az idôszakban kezdik szórványos betelepedésüket a napraforgó-állományba a sárga szilva-levéltetû populációi. Különösebb kártételt ekkor azonban még nem okoznak, így a vegyszeres védekezés szükségtelen.

6–8 pár lombleveles fenológiai stádium

Ilyenkor települ be tömegesen a sárga szilva-levéltetû. A különbözô mezeipoloska-fajok betelepülése is ekkor kezdôdik. Ha egyedszámuk meghaladja a veszélyességi küszöbértéket, acetamiprid, tiakloprid, lambda-cihalotrin, deltametrin vagy triazamát hatóanyagú inszekticidekkel permetezhetünk. A kórokozók közül a diaportés szár- és tányérrothadás, illetve a fehérpenészes szártô-, szár- és tányérrothadás korai tünetei megjelenhetnek. (A különbözô vegyszergyártó cégek erre az idôpontra javasolják a diaporte elleni elsô preventív védekezést. Mi ezt késôbbi idôpontban ajánljuk.) Ebben a fenofázisban alkalmazhatjuk elônyösen a termésfokozó és olajtartalom-növelô hatású bórtartalmú lombtrágyákat is.

A „csillagbimbós” fenológiai stádium

Folytatódik a sárga szilva-levéltetû tömeges betelepülése. A fiatal napraforgólevelek erôsen torzulnak, fejlôdésükben lemaradnak, felületükön sárga foltok jelennek meg. Ugyancsak ekkor települnek be a napraforgóba az április közepén, május elején kifejlôdô fekete répa-levéltetû szárnyas nemzedékének egyedei is. Ez a korai fertôzés a legveszélyesebb. Az ilyenkor megtámadott növény megfelelô védelem hiányában elpusztulhat. Különösen súlyos károkat okoz a sárgulás (beat yellow) csoportba tartozó vírusok terjesztésével. Ugyancsak ez a faj terjeszti napraforgón a paradicsomrügy-burjánzás vírust (TBBV) is.


A mezei poloskák ekkor kezdik meg tojásrakásukat a napraforgó levélnyelébe, szárába és a fészekpikkelyekbe, parásodó sebeket okozva. Ebben a fenológiai stádiumban keresik fel a napraforgóvetéseket a különbözô bogáncscincér-fajok, elsôsorban a sárgagyûrûs bogáncscincér. Az imágók az érési táplálkozásuk során hámozgatják a szárat és a levélnyelet. Tojásrakási helyük (különösen a szárban) utat nyit a rizópuszos tányérrothadás kórokozójának is, gyakori szárdôlést okozva. Ekkor támadják a napraforgó levélzetét a májusi, a zöld és rezes cserebogár, az ország déli, homokos területein a keleti cserebogár imágói. Száraz idôszakban már megkezdheti a tojásrakást a gyapottok- és a káposzta-bagolylepke nôsténye is. Ugyancsak ekkor okozhatnak tömeges és elhúzódó kártételt a muszkamoly 1. nyári nemzedékének lárvái.


Megjelennek a napraforgó-szádor „B” (az ún. „vad” rassz) korai rasszpopulációi.
E fenológiai stádiumban a védekezés alapját elsôsorban a levéltetvek és a mezei poloskák elleni vegyszeres védekezés jelenti. E célra többek között az acetamiprid hatóanyagú méhkímélô inszekticiddel kapcsolatban vannak kedvezô tapasztalataink (amely egyben a lombrágó hernyók ellen is igen hatékonynak bizonyult).
Ugyancsak ebben az idôszakban javasolható a triazamát, a malation, a lambda-cihalotrin + pirimikarb, és az indoxakarb hatóanyagú készítmények használata is. Erôs cserebogár-kártétel esetén a béta-ciflutrin + oxidemeton-metil, a tiakloprid, és az alfametrin hatóanyagú inszekticidekkel védekezhetünk eredményesen.
A kórokozók közül a korai diaportés szár- és tányérrothadás, az alternáriás és a fómás betegségek, a korán megjelenô fehérpenészes szár- és tányérrothadás, illetve a szürkepenész (levél-, levélnyél- és bimbófertôzés) ellen szintén ebben a fenológiai stádiumban védekezhetünk eredményesen.


Erre a célra többek között; a fluzilazol + karbendazim, v. ciprokonazol + karbendazim, azoxistrobin, flutriafol + karbendazim, vinklozolin + karbendazim, prokloráz, prokloráz + karbendazim, trifloxistrobin + ciprokonazol, mankoceb, illetve a TMTD és a procimidon stb. hatóanyagú fungicidek használhatók eredményesen.

Virágzás

A virágzás idôszakában tömegesen települnek be a táblákba a mezeipoloskák és a vörösfoltos bodobács imágói. Egyes években ekkor kezdi a tojásrakást a gyapottok-bagolylepke is.
Ezek hernyói június–júliusban okozhatnak tömeges kártételt. Látványossá válhat ebben az idôszakban a muszkamoly és más bagolylepkefajok, hernyók kártétele is. A sárgagyûrûs bogáncscincér lárváinak kártétele nyomán – elsôsorban a tábla szélein – gyakori a szárdôlés. Ilyenkor rághatják „rongyossá” a leveleket a zöld és a rezes cserebogár, helyenként a pusztai, illetve a kalló (csapó) cserebogár, valamint a zöld lombszöcske imágói is. Alkalmi károkat okozhatnak a kukoricabogár imágói a pollen fogyasztásával, illetve a bibék károsításával.

Ekkor lepik el tömegesen a virágzó napraforgótáblákat a sárga szilva-levéltetû, illetve a fekete répa-levéltetû vegyes populációi is. A csöves virágokban megtelepedô fekete répa-levéltetû teljes sterilitást okoz. Ellenük a méhekre nem veszélyes tiakloprid, indoxakarb, pirimikarb és triazamát hatóanyagú, illetve a méhkímélô technológiával kijuttatott: acetamiprid, tiametoxam, foszalon, deltametrin, alfa-cipermetrin és lambda-cihalotrin hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk eredményesen. A napraforgót súlyosan károsító kórokozó gombák (Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum, Botrytis cinerea stb.) ellen a – virágzás kezdetén vagy közvetlenül a végén – védekezhetünk eredményesen repülôgépes vagy hidas traktoros kijuttatási technológiával (az ajánlott fungicid hatóanyagokat lásd a csillagbimbós fenológiai stádiumnál).


Itt ismételhetjük meg a termésfokozó és olajtartalom-növelô bórtartalmú lombtrágyák rovar-és gombaölô szerrel kombinált kijuttatását is.

Citromérés

Ebben a fejlettségi állapotban a legintenzívebb a napraforgó kártevôinek, illetve a kórokozóinak a betelepülése a napraforgótáblába. A citromérés kezdetekor fokozódik a mezei poloskák szívogatása. A kaszatok színezôdésének idôszakában azonban szerepüket az erôsebb szúró-szívó szájszervû bodobácsfajok veszik át.


A kaszat „vállán” okozott súlyos kártételük hatására a kaszat bélállománya bezöldül (ez a körülmény az exportra szánt étkezési és madáreleség-tételek kizárását vonhatja maga után). E fenofázisban a gyapottok- és a káposzta-bagolylepke nyári, illetve a napraforgómoly 3. nemzedékének hernyói kezdik meg kártételüket.


A gyapottok-bagolylepke hernyói kezdetben a barnuló csöves virágokkal, majd az érô kaszatokkal, késôbb a tányér szivacsos állományával táplálkoznak. Kártételük nyomán súlyos rizópuszos, szürke- és fehérpenészes tányérrothadás léphet fel. A napraforgómoly 3. nemzedékének hernyói elsôsorban az „idôben megcsúszott” vetések (május eleje és közepe) növényállományainak tányérjait károsítják (függetlenül attól, hogy a kaszatoknak van-e páncélrétegük). Az ellenük való védekezésre többek között az acetamiprid, az indoxacarb, a lambda-cihalotrin, a deltametrin, a béta-ciflutrin + oxidemetan-metil és a tiakloprid hatóanyagú inszekticideket használhatjuk eredményesen.


E fenológiai stádiumban védekezhetünk eredményesen a rizópuszos tányérrothadás ellen, a kezdeti tünetek megjelenésekor (habzó, fehér, alkoholtartalmú „pamacsok” a levélnyélen, a száron, illetve a tányéron), ha a fenti inszekticideket valamilyen hatásos gombaölô készítménnyel kombináljuk (a keverhetôségre ügyelnünk kell!).

Érés

A napraforgó fiziológiai érése a kaszatok 30%-os kaszatnedvességénél következik be. Ebben a stádiumban a csöves virágok a tányérokból „kipotyognak”, a verebek és a balkáni gerlék megkezdik kártételüket. A korai érésû (és korán vetett) hibridek egy része nem igényel vegyszeres állományszárítást (defóliálást v. deszikkálást), az ún. „zöld száron érô” hibrideknél azonban ez a technológiai mûvelet nem hagyható ki. Az alkalmazott készítmények tekintetében a szakma megoszlik az ún. „érésgyorsító” és a „herbicid hatású” készítmények elônyei és hátrányai tekintetében.

Alapvetô követelmény azonban, hogy az „érésgyorsító” készítményeket a kaszatok 30–32%-os nedvességtartalmánál, a herbicid hatású készítményeket azok 25–28%-ánál (ún. cseppnehezítôvel kiegészítve) ajánlatos kijuttatni az olajtartalom-csökkenés veszélye nélkül. Az érésgyorsító ún. „regulátor” készítmények közül a dimepitin és a glufozinát-ammónium, az ún. „herbicid hatású” készítmények közül pedig a diquat-dibromid + nedvesítô szer, a bromoxinil, illetve a glifozát hatóanyag-tartalmú készítmények használhatók eredményesen.

Növényvédelem 41 (7), 2005

Forrás: Növényvédelem

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS


bőrizomtömlő

különböző férgek mozgásszerve. Külső rétege hámra és irhára tagolódik, alatta van a... Tovább

karbamid típusú gyomirtó szerek

nagy adagban totális hatású gyomirtó szerként is felhasználhatók, de elterjedtebb a kisebb... Tovább

Tovább a lexikonra