méh (anyaméh), méhszáj, hüvely, méhszalag, vemhesség

1. (anat.) Az embrió és a magzat védelmét, táplálását, majd a vemhesség végén a kitolását szolgáló szerv. Fala izmos, többrétegű: külső része a savóshártya, középső rétege izomréteg. simaizomszövetből (izomszövet) áll, a vemhesség alatt megvastagodik, a belső nyálkahártyaréteg az ivari ciklusban megváltozik, a tüsző érésekor (peteleválás) megvastagodik. Ha termékenyítés nem történik, a nyálkahártya elvékonyodik; vemhesség alatt mirigyeinek működése növekszik. A házi emlősállatok méhe kétszarvú, a hátulsó, egységes része a méhsejt, ez előre két méhszarvban folytatódik. A méhszarvak tövétől eredő hosszanti sövény a méh testének elülsó részét kettéosztja (osztott méh), ilyen a ló, a szarvasmarha méhe. A méhtest hátrafelé a méhnyakban folytatódik, ez belenyúlik a hüvelybe (méhszáj). A méhet a has-és a medenceüreg felső és oldalsó falához a petefészek saját szalagja, a méh görgetegszalagja és a széles méhszalag rögzíti, ebben erek és idegek haladnak, A vemhesség alatt nagysága az eredetinek többszörösére nő, de az ellés után eredeti nagyságát nyeri vissza. 2. (méh.) —*Mézelőméh.