Bemutatjuk a legnépszerűbb magyar kutyafajtákat, melyekre minden magyar igazán büszke lehet. Ezeket a fajta kutyusokat az egész világon elismerik és szeretik, nem is véletlenül, hiszen hihetetlenül okosak, barátságosak és szerethetők. Neked melyik a kedvenced?
Kezdjük a sort a Rövidszőrű Magyar Vizslával
A rövidszőrű magyar vizsla világszerte az egyik legismertebb magyar vadászkutya. Legközelebbi rokona a drótszőrű magyar vizsla, akit a következő oldalon mutatunk be nektek.
Története
Több faj keresztezéséből alakult ki. Honfoglaló őseink nyomában járt egy szenvedélyes vadászkutya, követte őket a vándorlások során a Kárpát-medencébe. Sárgás, barnás színű volt, mindig segítségére volt a vadászoknak. Ez a kutyafajta volt a magyar vizsla őse. Legkorábban az 1100 és 1120 között készült Codex Albensisben ábrázolták, de a Képes Krónikában is megtalálható volt, Hunor és Magor találkozása a csodaszarvassal című képen pedig tisztán kivethető a vizsla is. A török hódoltság korában kereszteződött a törökök sárga vadászkutyájával, a sloughival, így alakult ki vizslánk típusa. A tencséni Zay család kezdett el először foglalkozni a tenyésztésével, sokak szerint egy Angliából származó spanyol vizslát is bevontak. Ekkor még a vizsla színe gesztenyebarna vagy fehéres is volt. A 19. század végén az állomány sajnos megritkult, ekkor bevonták a pointert és a német rövidszőrű vizslát is a tenyésztésbe. A fajta törzskönyvezését 1920-ban kezdték meg, 1928-ban elkészült a fajtaleírás is és 1935-ben az FCI bejegyezte a hivatalosan elismert fajták közé. A második világháború után a veszteségeket pótlandó a gödöllői tenyésztelepen indult újra a tenyésztése. Ma már nem tartozik a veszélyeztetett fajták közé, hiszen a világon az egyik legismertebb magyar fajta, amelynek jelentős állományai vannak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Tiszta vérűként viszonylag rövid ideje tenyésztik.
Külleme és jelleme
A magyar vizslákra jellemző az elegáns megjelenés, a könnyed felépítés, a harmonikus mozgás.Testalkata szikár, a szépség és erő harmóniáját tükrözi. A rövid szőrű vizsla zsemleszínű szőrzete alig kíván gondozást. A lakásban tartott példányok szőre egész évben hullik, ezért rendszeres kefélést igényel. Középnagy, 50–60 cm marmagasságú, 20–26 kg súlyú (egyes megtermett példányok akár a 35 kg-ot is elérhetik), rendkívül elegáns megjelenésű és mozgású, kedves, engedelmes természetű, még a vizslák közül is kitűnik intelligenciájával. A vizslák között a legsokoldalúbbnak tartják, amely egyedül végzi el a pointerek, szetterek és a többi vadászkutya munkáját, szóval igazi mindenes. Helyt kell állniuk vízen, mezőn, erdőben is. Kiváló a szaglásuk, a levegőben terjedő szagokat persze a körülményektől függően mint például páratartalom, szélerősség,hőmérséklet akár 150 méterről is megérzik így a megsebzett vadat is könnyen megtalálják és megfelelő távolságból „megállják”. Amikor megmozdul a vad, a vadásznak kell el döntenie,hogy lelőhető-e a vad vagy sem, ezalatt a vizslának egy helyben kell maradnia. A lelőtt vadat készségesen a gazdájuk elé viszik. A rövid szőrű magyar vizsla nemcsak vadászkutya, hanem a család kedvence és a gyerekek játszópajtása is, hiszen intelligenciája, alkalmazkodóképessége minderre alkalmassá teszi. Nyugodt, jóindulatú, érzékeny, a durva bánásmódot nehezen viseli, de a szerető gazdának a csillagokat lehozná az égről. Rendkívül könnyen tanítható, de házőrzőnek nem alkalmas: a besurranót éppúgy körülrajongja, mint a közeli barátot. A drótszőrű magyar vizslával szemben a rövid szőrű inkább alkalmas lakásban tartásra, igazi „kanapé-specialista”, sőt télen a rövid szőrzete nem mindig nyújt megfelelő védelmet a metsző hideg ellen.
Városi tenyészetekben túlfinomodik, betegségek iránt fogékonnyá válik, gyenge idegzetű lesz, noha szigorú és következetes tenyészkiválasztással a legjobb és modern vadászatra legalkalmasabb vizslát lehetne faragni belőle.
A következő oldalon megismerheted a drótszőrű magyar vizslát
Forrás: Wikipédia
