lóbab (vicia fába l.)
a pillangósok családjához tartozik. 100-110 cm mélyre lehatoló gyökérzete 50-60 cm-re terjed szét. Gyökérgümői hosszúkásak, szára is kb. 100 cm; legföljebb kétfelé ágazik. Tojás alakú levelei csavarszerűen helyezkednek el, a levéltengelyen ülő fürtök 5-9 virága közül csak 1-4 a termő, zászlójuk és csónakjuk fehér, barna erezettel. Többnyire önbeporzó (90%). Hüvelye fekete v. szürke, molyhos; 4-14 cm hosszú, 1,5-2 cm széles. Benne a magok barnák, szürkéssárgák, barnásvörösek v. feketék. A tk.-i 1. (V. fába minor) emt.-e 280-380 g, az ún. disznóbabé (V. fába maior) 600-700 g. A szárazságot nehezen viseli el; sovány talajon csak sínylődik. Jó talajon szépen díszlik; egyúttal kitűnő búza-elővetemény. Márciusban vethető, 5-8 cm mélyre, hiszen 2-3 C-on már csírázik. A sortávolság 30-40 cm, a tőtávolság 6—8 cm lehet. Júniusban virágzik, de csak augusztus elejére érlel magot. Mivel egyenlőtlenül érik, betakarítása különös gondot kíván akár a borsóé. Termése 1,0—2,5 t/ha mag és kb. kétannyi szalma. Magját régebben Európa-szerte fogyasztották, ma inkább az ázsiai (főleg a közel-keleti) országok étrendjén szerepel, pörkölve csemegeszámba megy. Nőtt a jelentősége fehérjetakarmány gyanánt, ezért újabban nálunk is felkarolják. Nitrogént gyűjt (nitrogénkötés), amellett tetemes mennyiségű zöldtrágyát is szolgáltathat.
