lapálymarhák

a természeti adottságoknak, a következetes és kitartó nemesítőmunkának köszönhetően e fajtacsoport tekinthető világviszonylatban a tejtermelő képességben legjobban kitenyésztettnek, amelynek egyes fajtái a kettős hasznosítású, mások a specializált tejtermelő típusba sorolhatók. Napjainkban a l. fajták, változatok, típusok szerinti differenciálása helyett egyre inkább a tenyészcél, ill. a hasznosítási típus szerinti megkülönböztetés érvényesül. Az Európában tenyésztett fajtacsoport alapvetően két nagy —>populációból: a feketetarka és a vöröstarka állományokból tevődik össze, amelyekhez csekély létszáma vörös (dán vörös, angelni stb.) fajták csatlakoznak. A kultúrfajták között a világ szm.-tenyésztésében a feketetarka I. köre a legkiterjedtebb. Ezek valtozatait Európa minden — és a világ sok egyéb — fejlett országában tenyésztik, főként tej—hús típusban. A feketetarka I. tejtermelő képessége igen jó, eléri v. megközelíti a tejtermelésre specializált legjobb fajták színvonalat. E fajtakor tagjai ált. megkívánják és meghálálják a jó legelőt, a bőséges és teljes értékű takarmányt, amelynek hiányára érzékenyen reagálnak. A vöröstarka 1. zömét alkotó német (NSZK) és holland vöröstarka változat kifejezetten kettős hasznosítású típust képvisel, jó húsformákkal és ált. gombtőggyel (—>tőgyalakulás). Hústermelő képessége vetekszik a hegyi tarka fajtákénál, törzshosszúsága azonban esetenként nem éri el a kívánt színvonalat. A holland és német változat tejtermelő képessége igen jó, az ellenőrzött állományok átlagos éves termelése meghaladja a 4500 kg-ot, 3,7—3,8% zsírtartalommal. Kiemelkedő tejtermelő képességű a svéd vöröstarka marha. Az USA —kanadai holstein-frízfajta: a kontinentális Európa (főként Hollandia, Friesland, Ostfriesland) feketetarka lapály-(fríz) fajtájából lényegében az utolsó 100 esztendő alatt az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában alakították ki ezt a specializált tejtermelő fajtát, amely napjainkban már kétségtelenül az első helyet foglalja el a tejelő típusú világfajták sorában. A holstein-fríz fajta kiváló tejtermelő képessége mellett jót alkalmazkodik az ip. rendszerű tartás (—>iparszéra szarvasmarhatartás) feltételeihez. A fajta elsősorban nagy mennyiségű fogyasztási tej előállítására hivatott. Tőgyalakulása és fejhetősége ált. kiváló; a tőgybimbó-alakulás és -helyeződés töbhnyire kifogástalan. Az elhelyezési (istállózási) és klimatikus viszonyokkal szemben a tehenek nem támasztanak különleges igényeket, sőt igen jól tűrik a félig nyitott istállóban való kötetlen csoportos tartást és a hideget, a teljes értékű takarmányozást viszont megkívánják. Képlékenynek látszik a fajtában az —>ivari koraérés, ha az üszők felnevelése optimális intenzitású és törésmentes (az átlagos napi tömeggyarapodás születéstől tenyésztésbe vételig 700 g körüli), könnyen megvalósítható a kétéves korra bekövetkező első ellés. Jelentős a fajta nagy tömegtakarmány-fogyasztó képessége, étkessége. A húsformák (különösen a konc és a comb izmoltsága) természetszerűen kedvezőtlenek, a napi tömeggyarapodás tekintetében viszont a növendékek alig maradnak el (v. el sem maradnak) a hegyi tarka marhák mögött. Bár a fajtára a feketetarka színeződés a jellemző, néhány százalékban előf.-nak vöröstarka (red holstein) egyedek, amelyek a színre nézve —>homozigóták, mivel a vörös szín recesszív (—>recesszivitás, —>öröklésmenet) a feketével szemben. Az ilyen állatokat korábban selejtezték, az utóbbi évtizedben azonban — a red holstein iránt igen megnövekedett érdeklődés miatt — külön törzskönyvben tartják nyilván és előszeretettel hasznosítják —>keresztezési célokra.