A kutyáról az emberre átterjedõ betegségek és élõsködõk

hirdetes

A kutyáról az emberre átterjedõ betegségek és élõsködõk

LV
A kutyáról az emberre átterjedõ betegségek és élõsködõk

A Francisella tularensis baktérium

A Francisella tularensis baktériumot, amely a tularaemia (Pasteurella tularensis-fertõzés) okozója, a bolhák a vérrrel átvihetik az emberre.

A Clostridium perfringens

A Clostridium perfringens (gázgangréna baktérium) béltoxaemiát, valamint roncsolt sebekben elszaporodva püffedéses gennyesedést okoz mind a kutyánál, mind az embernél. Az USA-ban biotechnológiai módszereket dolgoztak ki a C. perfringens által termelt toxinok meghatározására, így a baktérium kimutatására az állat, illetve az ember bélsarának vizsgálatával.

Escherichia coli

Escherichia coli elõfordulhat mind a hasmenéses, mind a tüneteket nem mutató kutyák ürülékében. Az emberi szervezetbe jutva gyakran okoz bélfertõzést, húgy- és ivarszervi megbetegedést.

Micosporum canis

A parazita gombák közé sorolt Micosporum canis a kutya elhalt bõr rétegeiben, a szõrben és néha a körömben növekszik. A gombaspórák közvetlen vagy közvetett módon átvihetõk az emberre is. A kutyaápolási eszközök (fés, kefe) is terjeszthetik a fertõzést és a környezetben (a kutya fekvõhelyén, pórázán, nyakörvén) a spórák több mint egy évig is életképesek maradnak. A kutya gombás fertõzõdése (M. canis) jellegzetes bõrbetegségeket, gyulladásos reakciókat okoznak az embernél, gyakran idézhetnek elõ hajhullást, kopaszodást, ha a haj is fertõzõdik.

Az atka, a rühatka

A kutya külsõ parazitáinak legnagyobb része átjuthat az emberre. Két jelentõs (mikroszkopikus nagyságú) atka, a rühatka (Sarcoptes scabiei canis) a rühösség okozója, közvetlen érintkezéssel terjed az állatok, valamint az állat és az ember között. A másik atka a szõratka (Cheyletiella yasguri); szabad szemmel látható. A Sarcoptes scabies canis néhány napnál tovább nem képest életben maradni a gazdaszervezet nélkül. A rühatka az ásóatkák közé tartozik, nevüket onnan kapták, hogy a megtámadott bõrön meneteket vágnak. A bõrön megtelepedett atka táplálkozásával jellemzõ gyulladásokat, elváltozásokat okoz. A kártétel nemcsak mechanikai, hanem sokkal inkább toxikus. Az Egyesült Királyságban a rühatkával fertõzött kutyák számát több mint 40.000-re becsülik. Az emberre átkerült rühatka a ruhán is képes átrágni magát, hogy elérje a bõrt, fõleg azokat a területeket támadja meg (öl, mellkas, alkarok), amelyekkel a kutya vivésekor vagy megölelésekor a gazdája a kutyával érintkezik. A bõrreakció az irritáló bõrkiütéstõl a súlyos allergiás reagálásig terjedhet. Mivel az ember nem természetes gazdaszervezete a rühatkának, az atka csak néhány órát tartózkodik az ember bõrén, de a kutyával történõ folyamatos érintkezés állandó újrafertõzést eredményez.

Cheyletiella yasguri (szõratka)

A Cheyletiella yasguri (szõratka) bármelyik életkorban fertõzi a kutyákat, a fiatal, rövid szõrûkutyáknál a fertõzés súlyosabb lehet. Közvetlen vagy közvetett érintkezéssel (pl. fertõzött ápolási eszközök) terjedhet át a másik állatra vagy az emberre. Az ember fertõzõdése a kutya fülatkával (Otodectes canis) nagyon ritka, de közöltek adatokat arra vonatkozóan, hogy a fülatka bõrkiütéseket okozott az ember törzsén és a lábakon.

hirdetes
hirdetes

A bolhák

A bolhák a kutya bõrbetegségének legjelentõsebb okozói. Sok országban (Anglia, Ausztrália és az USA) a kutyákon gyakrabban található a macskabolha (Ctenocephalides felis), mint a kutyabolha (Ctenocephalides canis). A kutyabolha elsõsorban Írországban fordul elõ, azonban az angol agár (Greyhound) esetében Angliában is megtalálható. Gyakran a macska felelõs elsõsorban a lakásban a bolha megjelenéséért. A bolhák ezt követõen állandóan átjutnak a kutyára és az emberre. A kutya az emberi bolhával (Pulex irritans) is fertõzõdhet. Londonban a kutyák 20%-a bolhával fertõzött. A bolha csak addig marad a kutyán, míg a vérét szívja, ezért a kutya környezetében nagy számban találhatók bolhák, ahol a nõstény bolhák a petéiket lerakják. Ez nemcsak a kutya fekvõhelye lehet (karosszék, ágy, ahol a kutya alszik), hanem megtalálható a padlórések között, a csempék, linóleum rései között, sõt a ruhanemk szegélyében is. A bolhák baktériumokat, vírusokat, belsõ parazitákat terjeszthetnek. Ezért jelentõségük igen nagy, mert az emberre átjutva azon túlmenõen, hogy viszketõ bõrkiütéseket idéznek elõ, átvihetnek galandférgeket (pl. a Dipylidium caninum) az emberre, ha az ember belébe jut a galandféreggel fertõzött bolha, ott a galandféreg kifejlõdik.

Kullancsfélék (Ixodidae)

Kullancsfélék (Ixodidae). Valamennyi fajuk élõsködõ, sok közülük a kórkozó véglények köztigazdájaként szerepel. Szúráskor nyálukkal fájdalommentesítik gazdájukat. A lerakott petébõl hatlábú lárva kel ki, ez vedléssel nimfává, majd újabb vedléssel kész kullanccsá alakul. Aszerint, hogy az átalakuláshoz hány gazdára van szükségük, megkülönböztethetünk: egygazdás, kétgazdás és háromgazdás kullancsokat. Vérszívó élõsködõk, de legtöbb fajuknak csak a nõsténye szívja a vért, mert a peterakáshoz sok tápanyagra van szüksége. Oly erõsen tapadnak, hogy letépéskor szívókájuk leszakadhat és a bõrben maradhat. Háromgazdás kullancs az Ixodes ricinus, amely fõleg a szarvasmarhákon élõsködik, de a kutyán, juhon és az emberen is megtalálja életfeltételeit. Az Ixodes ricinus petéibõl kikelt lárva a gazdaállatra mászik, teleszívja magát vérrel és utána a földre veti magát: a földön vedlik és mint nimfa egy másik gazdaállatra vagy az emberre jut, ahol vért szív. Az ivarérett peték egy évig is életképesek maradnak. A kullancsok nemcsak vérszívásukkal károsak, hanem súlyos betegségeket is terjesztenek, mint pl. az encephalitis (agyvelõgyulladás) és a tularaemia (Pasteurella tularensis-fertõzés), a visszatérõ láz és a vérzéses vesegyulladás.

A galandférgek és fonálférgek

A belsõ paraziták a kutya galandférgei és fonálférgei. Mindkét csoport a kutya bélsarával a környezetbe jutva vagy a kutya szõrére kerülve komoly fertõzési veszélyt jelent az ember számára. A nematodákat (fonálférgeket) általában orsóférgeknek nevezik, mivel keresztmetszetük kör alakú. A férgek közül legnagyobb figyelmet érdemel a Toxocara canis. Ennek fertõzött petéket tartalmazó lárvája a kutya ürüléke révén, különösen a kisebb immunitással rendelkezõ gyermekekbe is bejuthat. Ennek számos módja lehetséges:

-    A mikroszkopikus nagyságú peték a külvilágra kerülve ragadósak, így könnyen rátapadhatnak a kutya szõrére és az ember kezére.

-    A fiatal gyermekek - különösen a totyogó kisgyermekek - szokása szájukba venni még a talajjal szennyezett kezüket és egyéb tárgyakat.

-    A fertõzõ peték hosszú ideig életképesek maradnak a talajon, ellenállóak valamennyi fertõtlenítõszerrel, a hosszú ideig tartó faggyal, sõt rövid ideig a forrásban lévõ vízzel szemben is. Csak a beton kifutóknál használatos kertészeti lángszórók pusztítják el hatékonyan a petéket.

Az emberekben a lárvák kikelnek a petékbõl, keresztül hatolnak a bélfalon és szétterjednek a májban, vesékben, agyban vagy a szemben. Ezekben a szervekben maradva nem fejlõdnek tovább és károkozásuk gyakran a máj megnagyobbodásához, vaksághoz vagy görcsrohamhoz vezethet. A lárvák migrációja és behatolása okozta zsigeri lárva-migrációnak nevezett betegség a gyermekeket fõleg másfél és hároméves kor között érinti. Nem tekinthetõ általánosan elterjedt betegségnek, bár bizonyos, hogy több gyermek fertõzött, mint amennyinél megmutatkozik a fertõzöttség jele. A fertõzés meglévõ betegségeket is fellobbanthat, ilyenek az asztma és a bénulásos gyermekparalízis.

Angliában a Toxocara okozta szemkárosodás ezer emberbõl egynél fordul elõ évente. Szingapurban 16 homokozóból vett 160 homokmintánál 8 (5%) volt kimutatható a Toxocara fertõzés. Németországban végzett vizsgálatok szerint a 160 különbözõ homokozókból vett 480 homokminta fertõzött volt Toxocara canissal, Toxascaris leoninevel és T. mystaxal. Münchenben 554 kutyaürülék mintában 6,7%-ban Toxocara canis, 3,3%-ban Toxascaris leonina, 1%-ban Trichuris vulpis, 3%-ban horgasfejûféreg és 3,3%-ban galandféreg volt kimutatható. A Frankfurt/M-ben végzett vizsgálatok hasonló eredményre vezettek. USA Illinois államában 194 kutyát vizsgáltak meg közvetett haemagglutinációs módszerrel a toxoplazma antitest kimutatására, az elõfordulás mértéke több mint 13,4% volt. Vizsgálták a Toxoplasma gondii antitestek elõfordulását az ivarral kapcsolatban. A magasabb titerszint gyakoribb volt az idõsebb és a nõivarú kutyák szérumában, mint a kanoknál. A Sierra Leonei Freetownban 1979 és 1980 között 2938 vizsgált kutyánál 236 esetben Toxocara canist és 232-nél Toxascaris leoninát mutattak ki. Hannoverben kóbor kutyákat vizsgáltak, a vizsgálatban résztvevõ 171 kutya fele csökkenõ sorrendben a következõ belsõ parazitákkal volt fertõzött: Giardia, Toxocara, Toxascaris, Cystoisospora, Trichuris. Irakban a vizsgálatok szerint 20 kóbor kutya ürülékében 8-nál Toxocara canist, 12-nél Taenia spp.-t, 10-nél Dipylidium caninumot, 5-nél Echinococcus granulosust, 3-nál Dirofilaria immitist mutattak ki.

Japánban a Hyogo Prefektúra köztéri parkjai homokozóiban 13 homokozó fertõzött volt Toxocara petékkel és kutyaürülékkel. Tenerife szigetén 1982-1983 között vizsgált 314 kutyából 16,2% Toxocara canissal, 12,4% Toxascaris leoninaval volt fertõzött.
 

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes


influenza

különféle állatfajokban (sertés, ló, madarak) és az emberben főként a légzőszervek... Tovább

31/2006. (IV. 29.) FVM-GKM-PM együttes rendelet

Az egyes géntechnológiával módosított takarmányok behozataláról és forgalomba hozataláról... Tovább

Tovább a lexikonra