készpénzforgalom, fizetési mód, elszámolás, készpénz, fémpénz-, bankjegyszükséglet

az a fizetési mód, amikor az elszámolás, a pénzügyi rendezés ténylegesen pénzzel történik. Szemben a készpénz nélküli fizetési forgalommal, amikor az elszámolásban érintettek pénzintézeti folyószámlával rendelkeznek és a fizetés a számlák közötti átírással megy végbe. Ez utóbbi az előnvösebb, mert ennél a gyorsabb és megbízhatóbb módszernél a forgalomban levő fémpénz- és bankjegyszükséglet csökken. A készpénz nélküli fizetésnél a pénz forgási sebessége növekszik. Különböző módjai közül a vállalat választja ki a számára legmegfelelőbbet. A fizetés történhet átutalási rendszerbe, amelyben az adós bízza meg a bankot v. inkasszórendszerben, amikor a hitelező nyújtja be a számlát a pénzintézethez. Leginkább helyi forgalomban, kisebb összegű áruvásárlásnál használják az elszámolási utalványt, ill. a felvásárlási elszámolási utalványt a termékek és állatok felvásárlásánál. Terv szerinti fizetést is bonyolít le a bank rendszeresen ismétlődő vevők részére (gáz, áram, víz), és ilyenkor időszakonként számol el a bank a számlatulajdonossal. A gyak.-ban jól bevált az ún. készpénzkímélő fizetési forma, amikor csak az egyik félnél jelenik meg a pénz, annál, akinek nincs bankszámlája. Ennek változatai a felvásárlási készpénzutalvány, az MNB postautalvány és a pénzforgalmi betétkönyv.