Hirdetés

Gyepalkotó fajok és fajták válogatási sorrendje, anyajuhok legelési viselkedése alapján

Szemán László — Barcsák Zoltán — Tasi Julianna
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A Szent István Egyetem Gyepgazdálkodási Tanszék kísérleti terén 1997—2001 között, 21 parcellára tisztán telepített 13 gyepalkotó faj 18 fajtája és 3 keverék került anyajuhokkal legeltetés ízletességi és válogatási sorrend vizsgálatra a juhok kiválasztó legelési ideje alapján. A Iegkedveltebb növények a tiszta fajú telepítésű kúszó lucerna, a magyar rozsnok, a csomós ebír és a lucernáskeverék (kúszó lucerna + zöld pántlikafű) voltak, míg a nem kedvelt fajok közé a nádképű csenkesz és a sovány csenkesz tartoztak. A legeltetés alatt, a legeléssel töltött idő alapján megállapítottuk, hogy a legelés intenzitása, a legelés kezdetén, az első félórŕban, 87%-os volt, majd az utolsó félórában 15%-ra csökkent. A juhok a legeltetési időnek átlagosan 56%-at fordították tényleges legelésre, délelőtt ennél többet, délután 50%-nál kevesebbet. A legeltetés után mérték a legeltetési maradékot, ami eltérő sorrendet adott, mert a juhok elsősorban a Ieveleket fogyasztották és a szárakat otthagyták. Az egyes fűfajok és fajták legelési kedveltségét a faj legelesével eltöltött idő alapján megbízhatóan lehetett rangsorolni.

SPECIES AND VARIETIES BASED ON THE GRAZING BEHAVIOUR OF EWES

 

Between 1997 and 2001, a survey regarding the grazing preference and behaviour of sheep was conducted by the Grassland Management Department of Szent Istvăn University.

18 varieties and 3 mixtures of 13 grass species have been examined during the survey. Pasturing took place early in the morning and late afternoon, and lasted for five times 30 minutes.

The most preferred plants among the surveyed species were Medicago varia, Bromus inermis, Dactylis glomerata and their mixtures; the most disliked species were Festuca arudinacea, Festuca pseudovina. Young and tender stems and leaves were preferred to the morphologically rougher, older parts of plants.

Field examinations showed that in the first 30 minutes, 87% of the animals were grazing. This percentage decreased to 34,1% by the fourth half-hour and 15% by the fifth half-hour.

It has also been examined whether sheep liked grazing alone or groups. During the time of pas­turing, 55% of the sheep were grazing in small groups, containing one up to five animals; 34% of the animals were gathering in medium size groups (6—10 sheep), while 11% of the animals were grazing in large groups (11—20 sheep).

The results of this survey could also be considered when composing seed mixtures for establish­ing pastures.

A különböző gyepek és gyepnövények értékével, ízletességével, de a legel­tetés kedvező hatásával is széleskörű irodalom foglalkozik. Vinczeffy (1991) munkájában megállapítja, hogy a Iegelő növényzete sok ízanyagot és gyógyító alkaloidákat tartalmaz, melyekre az elmúlt időszakokban nem voltunk figye­lemmel. Mind a legelők, mind pedig a rétek növényei ilyen szempontból is érté­kesek, gyógyhatásuk révén segítik az egészséges állattartást. Kovács (1991) megállapítja, hogy a friss fű karotin-tartalma növeli az állati szervezet ellenálló képességét, a savanyúfüvek viszont rontják a Iegelőfű takarmányértékét. A legelőfű ízletességére nagy figyelmet kell fordítani, mert az íztetes füvet jó ét­vággyal legelik az állatok, és ezekből nagy mennyiséget tudnak felvenni. Mucsi (1991) szerint a legelőfű elősegíti az állati szervezet optimális anyagcseréjet és szaporodásbiológiai hatékonyságát.

Czakó (1978) szerint a juhok úgy válogatják ki a füveket, hogy a lelegelt fű­keverék egészének mindíg nagyobb a fehérje tartalma és kisebb a nyersrost tartalma, mintha a füvet ugyanarról a Iegelőről lekaszálva etetnénk meg. A ju­hok szívesebben legelik, és jobban keresik a pázsitfüvek közül a csomós ebirt és a réti csenkeszt, mint a szarvasmarhák.

Ónodi es Szemán (2003) a mérgező Symphytum officinale (Fekete nadály­tő) legelési válogatásat vizsgálták természetes juhlegelőkön. Megállapítják, hogy az orrbagócs Iárvával fertőzött juhok több fekete nadálytövet legeltek, mint az egészségesek. Ugyancsak a gyógynövények hasznosíthatóságával foglal­kozik Magyar (2003), amikor a gyepalkotó gyógynövények különböző arányú legelő típusú fűkeverékekben való telepíthetőséget hasonlítja össze.

Bajnok (2003) a Iegelők téli hasznosításának Iehetőségeit vizsgálta és irja le kísérleti eredményeit. Ugyancsak a téli legeltetés lehetőségeit elemzik Tasi és mtsai (2003) egy nádas csenkesszel végzett vizsgálata alapján.

Barcsák és mtsai (1989) olyan megfigyelési módszert dolgoztak ki a juhok legelés közbeni válogatasának ellenőrzésére, hogy vegyes gyepállományon, a több fajból álló ősgyepen kapott eredményt is alkalmazni lehessen a legélesi sorrend megallapítására. A lelegelt gyepalkotók töredékéből, a juhok nyelőcsö­vére szerelt gyujtó fisztuláiból történt mintavétel után, a megevett növényfajok arányának meghatározása alapján következtetni lehet az állat válogató képességére.

A gyepnövények ízletességére vonatkozó eddigi vizsgálatok alapján (Barcsák, 1983, 1985, 1989; Barcsák és Kertész, 1984; Barcsák és mtsa~ 1986, 2003ab) megállapították, hogy mind a szarvasmarhák, mind a juhok, egyes növényfajokat eltérő kedveltséggel legelnek. Vannak olyan gyepalkotók, amelyeket mind fiatal, mind idősebb korban általában lelegelnek, és van néhány növényfaj, melyet fiatal vagy idősebb korban részesítenek előnyben, de vannak olyan fajok is, (zöld pántlikafű, nádas csenkesz), melyet egyetlen fejlődési frá­zisban sem kedvelnek az állatok és csak szükségből legelik.

Prache (1997) szerint a juhok étrendi válogatását, a gyepben található zöld levelek kiválasztási lehetősége is befolyásolja. Frame (1991) szerint a kislevelű fehérhere jobban tűri a juhok legeltetését, míg a nagy levelűeket a szarvasmar­ha legeltétésre ajánlja.



 

Fontos a gyepek hozamának elemzése az állateltartó képesség szempont­jából is, mert Jávor és mtsai (2001) véleménye szerint, a hazai legelőhozamok mellett, 8—10 órai legeltetés sem fedezi a szükséges tápanyagfelvetelt.

Csízi és mtsai (2003) a Karcag környéki ősgyepek juheltartó képességet vizsgálva rámutatnak, hogy száraz években szerény az aprócsenkeszes gyep (2—3 anyajuh/ha) állateltartó képessége. Póti és mtsai (2001) szerint egy átla­gos termésű gyep 3—12 juh /ha környezetbarát tartását teszi lehetővé.

Hirdetés

 

 

ANYAG ÉS MÓDSZER

 

A juhok legelési viselkedésén alapuló gyepnövény válogatási, ízletességi sorrend kialakításához új megfigyelési módszert dolgoztunk ki.

A Szent lstván Egyetem Gyepgazdálkodási Tanszék kisérleti terén 1997— 2001 között, 21 parcellára tisztán telepített 13 gyepalkotó faj (,,római (I.) és (II.) jelölt”) 18 fajtája és 3 keverék került ízletességi és legelési sorrend vizsgálatra.

A parcellák mérete egyenként 50 m x 3 m, a teljes kísérleti legelőterület 3150 m volt.

Telepítésre kerültek (1. táblázat ) a kúszó lucerna, óriás tippan, angol perje (I), (II), réti komócsin (I), (II), taréjos búzafű, nádképű csenkesz (I), (II), vörös csenkesz (I), (II), csomós ebír (I), (II), magyar rozsnok (I), (II), savanyú csenkesz, réti csenkesz, réti perje fajták tisztán és a füvek 5 fajából álló 2 keverék, vala­mint egy kúszó lucerna + zöld pántlikafű összetételű keverék.

A területet stabil karámmal kerítettük körbe, és a gyepet ezen belül elekt­romos karámmal, napi áttelepítéssel adagoltuk, hogy a juhok megbízhatóan megfigyelhetők és legeltethetők legyenek.

A vizsgálatot 20 merinó anyajuhval végeztül. A vizsgálat alatt a legelt füvön kívül más takarmányt nem kaptak az állatok. Megfelelő előlegeltetés után, gyepnövedékenként öt napos folyamatos legeltetési ízletesség vizsgálatra ke­rült sor. A gyepalkotók ízletességi, legelési sorrendjét, a juhoknak az adott nö­vény legelésével eltöltött ideje alapján állítottuk fel. A legeltetés közben a meg­figyeléseket öt fő végezte, akiknek azt kellett meghatározni, hogy a juhok közül hány legelt az általa ellenőrzött növények területén az adott idő intervallumban. Minden megfigyelő egy perc eltolással ötpercenként rögzítette a legelési állapotat. Az egy perc eltolással elértük azt, hogy a legeltetett anyajuhok legelési he­lyét minden percben rögzíteni tudtuk. A parcellán tegelő juhokat a vázrajzon a következő módszerrel jelölték: 1—5, 6—10 és 11—20 juh tartózkodását kellett egyezményes jellel (+=1—5, a o=6—10, a ~=11—20juh/parcella) rögzíteni. Csak azokat az állatokat értékeltük, amelyek a legelésben részt vettek. Az álló, fekvő vagy karámban lévő állatokat figyelmen kívül hagytuk. A kiértékelésnél a le­geléssel töltött időt félóránként összesítettük, ezzel a legelés intenzitását is értékelhettük, mivel délelőtt és délután is ötször félórán keresztül folyt a legelte­tés, vagyis 2,5 órát legeltek az állatok.

A legelési csoportosuláson kívül más viselkedési formát nem vettünk figye­lembe és nem értékeltünk, bár Tőzsér és mtsai (2003ab) vizsgálatainak ered­ményeként már javasolják a temperamentum teszt elvégzését szarvas­

marháknál, amit a juhok esetében is érdemes lenne megvizsgálni a legelés kihasználásával kapcsolatos eredmények pontosítására.

 

A parcellák termését a legeltetés előtt és után egyaránt megmértük és figyeltük az egyes fajokből elfogyasztott fű mennyiségének alakulását.

Az adatok közötti megbízható különbséget variancia analízissel értékeltük. Ezzel a módszerrel, a következő juhlegeltetéssel kapcsolatos eredmény tudtuk feldolgozni:

a legeltetett 21 parcellára telepített 13 gyepalkotó faj 18 fajtájának és a keveréknek a parcellánkénti legelési idejéből megállapítottuk az ízlet alapján a válogatási, vagyis a legelési sorrendet;

az összes legeltetési időn belül (20 juh napi 5 órát — 20x5x60=6000 percet — legelhetett) megállapítottuk a félnaponkénti legelés intenzitás percenként;

a legeltetett juhok összetartását (szétterülve egyenként vagy csoportosan legeltek-e szíivesebben);

 

EREDMÉNYEK

A vizsgálatba vont gyepnövényeknek, a juhok által a növény parcelláján el­töltött legelési idő szerint kialakított legelési sorrendje alapján megállapítottuk, hogy a legkedveltebb növény, ami egyben a legelési sorrend 1. helyét foglalta el, az a kúszó lucerna volt, de a kúszó lucernával társított zöld pántlikafű is a kedvező 2. helyezést érte el. A csomós ebír, a magyar rozsnok ajtaja, a keverékek, és a réti perle növények voltak az első 10 helyen. Az utolsó helyeket a nádképű csenkesz, veresnadrág csenkész foglalták el. A többi többi a 11—18. hely között helyezkedett el a rangsorban.

Az első gyepnövedék terméséből megmértük a legeltetés előtti hozamot és legeltetés utáni maradékot, a különbség értéke alapján pedig felállítottuk a legelési fogyasztás növényi sorrendjét .

A legeltetési maradék azt jelentette, hogy tegelési tarló magasság mellett levágva a növényeket megállapítottuk az el nem fogyasztott maradékot, ami levelétől megfosztott szárakból állt. A maradék arány azt bizonyítja, hogy bizonyos növényeket tovább legeltek a juhok és látszólag mégis kevesebbet fogyasztottak belőle. Ez a juhok levélválogató legelésével magyarázható, mert a megmaradó szárak adták az el nem fogyasztott legelő maradékot és a kedveltebb növényeken hajlandók voltak tovább legelni akkor is, ha időegység alatt nem tudtak annyit fogyasztani. Ezzel magyarázható, hogy a kúszó lucerna a maradék szempontjából az ötödik helyen van a rangsorban, míg a legelési idő szerint az első helyet foglalja el. A levelező legelés a lucerna kisebb levelei miatt tovább tart, de a megmaradó szárak lerágása helyett már választ egy levélben gazdagabb növényt az állat. A kedveltségi sorrendet a legelési válogatás alapján tehát a legelési idő jobban jellemzi, mint a legelés után mérhető le nem legelt termés maradék. A legeltetési maradék alapján a csomós ebír mind­két fajtája az első helyen van, de a tartózkodási idő alapján csak az egyikük van a harmadik helyen, míg a másik csak a nyolcadik helyet foglalja el. Ezek levelét valószínűleg hamarabb lelegelték az állatok, és a szárat otthagytak. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a nagyobb termésű ebír parcellát legelték tovább, elvileg ez ízletesebb volt, míg a maradék alapján hátrább került. További vizsgálatot igényel a fenofázis és a szár levél arány alakulásának hatása a legelési időre vo­natkozóan.

Hirdetés

Voltak növények, amelyek minden esetben a nem kedveltek közé kerültek. A nádképű csenkesz, de különösen a veresnadrág csenkesz, nem ízlett az állatoknak, ezek szorultak az utolsó helyre. A veresnadrág csenkesz termés felhasználási különbségét ellenőrizve megállapítottuk, hogy az 5 napos legelte­tés után, a hasznosítás ellenére is, növekedett a teület hozama, mert az állatok nem legelték és a növény termése a legeltetési idő alatt tovább gyarapodott.


A juhok legelésének időbeli intenzitását is megvizsgáltuk. Megfigyeltük, hogy a legeltetett állatok a délelőtti és a délutáni félórás időközök alatt milyen mértékben használjăk ki a legeltetési időt. Megállapítottuk, hogy az első félórát 88,7%-ban, a masodik félórát 76,1%-ban, míg az utolsó, az 5. félórát csak 15%-ban használták ki legeléssel az állatok. Vagyis a legelési otször félórás időszakra vonatkoztatva, 56,6%-os kihasználást mutat. A legeltetési idő a napi maximálisan biztosított 10 félórás időköz, amelyhez időnk­ént, és összesen viszonyítottuk a legelési időt. A délelőtti és a delutáni az egész napi legeléssel töltött időhöz viszonyítva, 55%-ot jelent délelőtt- 45%-ot délután.

Megvizsgáltuk a legeltetett juhállomány összetartását is, vagyis hogy szét­terülve egyénenként vagy kis 6—10-es csoportokat alkotva, esetleg az egész juhállomány együtt legel-e szívesebben, azaz a 15—20-as csoportot választja-e. A kísérleti adatok azt mutatják, hogy a juhok 55%-a kiscsoportban, egyedül, míg a 11%-uk a nagy csoportban legelt. A vizsgálatok alapján az is megállapítható volt, hogy a juhok 34%-a 6—10-es közepes létszámú csoportot részesítette előnyben.

 

KÖVETKEZTETÉSEK

 

Az anyajuhok legelési tartózkodási idejének megfigyelésére kialakított úi rangsorolási módszer alapján, a legkedveltebb növények a tiszta fajú telepítésű kúszó lucerna, a magyar rozsnok, a csomós ebír és a lucernafű keverék vol­tak, míg a nem kedvelt fajok közé a nádképű csenkesz, sovány csenkesz tar­toztak. A többi növényt a közepesen kedvelt növények csoportjába soroltuk. Következtetésünk az, hogy a finomabb szárú- és levelű növényeket szívesen, míg a morfológiailag is durvább, gyorsan elvénülő növényeket nem szívesen legelték a juhok.

A legeltetést kora délelőtt és a késő délutáni órákban végeztük. A félórán­ként mért adatokból megállapítottuk, hogy az első félórában a legeltetési időt igen nagy (88,7) százalékban legeléssel töltötték az állatok. Azonban a negye­dik félóra 34,1%-ában és az ötödik félórának már csak 15%-ában volt legelés a területen. Megvizsgáltuk azt is, hogy a juhok csoportosan vagy egyénenként legeltek-e szívesebben. Az egész legeltetési idő alatt az 1—5-ös csoportban 55%, a 6-10-es csoportban 34%, és a 11—20-as csoportban pedig 11%-a legelt a juhoknak.

A legeltetés közben elfogyasztott és megmaradó termés alapján nem lehet a rangsort megállapítani, mert az állatok elsősorban a leveleket fogyasztották és a növény szára maradt vissza a legeltetés után, kivéve, amelyik növényt egyáltalán nem legelték számottevő mértékben.

A preferencia vizsgálat eredményeit elsősorban juhlegelők telepítésekor a magkeverékek (fajok es fajták) összeállításánál javasoljuk figyelembe venni.

 

 

 

 

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

DRATE Komlói Állatvédõ Egyesület

Állatvédõ szervezet A KÁE kiemelkedõen közhasznú egyesület, így a cégek, vállalatok... Tovább

aerobiózis

oxigén jelenlétéhez kötött életforma; az élőlények többségére jellemző. Anyagcseréjük... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.