javítóhegesztés

a ->gépjavítás technológiájának egyik legfontosabb művelete, amely az üzemi igénybevétel szerint a következőképpen csoportosítható. A kötőhegesztés célja a törött alkatrészek szilárdságilag kifogástalan egyesítése. A feltöltőhegesztés a kopott alkatrészek felújítására és élfelrakásra szolgál. A tömítőhegesztéssel nemcsak az összekötött anyagok szilárdsági igényei elégíthetők ki, hanem a hegesztett felületek közötti tömör zárás követelményei is. Végrehajtható kézi ívhegesztéssel (—>hegesztés), nagyobb darabszám esetén AWI, AFI eljárással C02-védőgáz alatt és fedett ívű hegesztéssel. Az öntöttvas alapú anyagok kisebb repedései hideghegesztéssel javíthatók. Lényege a min. hőbevitel, ami vékony elektródával és a legkisebb áramerősséggel érthető el. A folyamatosan felrakott varrat hossza nem haladhatja meg a 25—35 mm-t. Az alumíniumötvözetből készült ház jellegű öntvények gázégővel való előmelegítés után ált. 2,5 mm átmérőjű elektródával, kb. 50 A áramerősséggel, fordított polaritású hegesztéssel újíthatok fel. A j. viszonylag új eljárása a lángporszóró hegesztés. Lényege, hogy az alakhelyesre munkált, megfelelően előkészített (menetvágás), 600—700°C-ra előmelegített tengely jellegű v. sík felületű munkadarabra folyamatosan (egyszerre) 0,2—2,0 mm vastag fémport szórnak, amelyet az előmelegítés hőfokán nyomban beolvasztanak. A j.-t a méretre munkálás követi. Követelmény a hegesztés utáni repedésvizsgálat.