iparszerű szarvasmarhatartás, takarmányozás, fejés, tejkezelés, almozás, gép, tehénistálló, elletőistálló, elkülönülőistálló, tejház, fejőház (fejési rendszerek), takarmánytároló siló, karám, szociáli

teljes gépesítettség mellett, korszerű zárt, nyitott vagy részben nyitott épületekben elhelyezett, koncentrált szmarvasmarhatartás és -tenyésztés, amelyre a fejlett munkaszervezés és az élőmunka fokozott termelékenysége jellemző. A teljes gépesítés azt jelenti, hogy a takarmányozás, a fejés és a tejkezelés, az almozás és a kitrágyázás géppel végezhető. Az állatok a természeti viszonyoktól függetlenítve egész évben tartósított tömegtakarmányt és iparilag előállított komplett tápokat fogyasztanak. A gondozási munkák jelentős részét az állatok felügyelete és a gépek kezelése teszi ki, a fejőgulyások egy része helyett műszakilag képzett karbantartó és üzemelő szerelő biztosítja a folyamatos termelést. Az iparszerű szarvasmarhatartást a különböző termelési rendszerek dolgozták ki, és így a tartási és a termelési technológiák is eltérőek. Mindegyikre jellemző azonban a nagy tömegű, egyöntetű árukibocsátás és a jövedelmezőségre való törekvés. Ez már a beruházásnál is kifejezésre kell, hogy jusson, mivel a szarvasmarhatartás nagy tőkebefektetést igényel. A szarvasmarhatartás termékkibocsátásuk szerint lehetnek tehenészeti, növendék-szarvasmarha- és hizlalótelepek. A szakosított tehenészeti telepeken a tejhasznú szarvasmarhatartást értik. Tartási mód szerint megkülönböztetnek zárt rendszerű kötött és kötetlen tehenészeti telepet, mind a kettőnél lehet a teleprendszer pavilonos vagy tömbös beépítésű. A telepeken levő épületeket állategészségügy érdekből kerítéssel veszik körül, és úgy alakítják a belső utakat, hogy a kimenő utak ne keresztezzék. A tehenészeti telep épületei a következők: tehénistálló, elletőistálló, elkülönülőistálló, tejház, fejőház (fejési rendszerek), takarmánytároló siló, karám, szociális épületek, víztároló. A zárt rendszerű kötött tartás azt jelenti, hogy a teheneket állásokhoz rögzítik. A pavilonos rendszerben meghatározott létszámú tehén kettő vagy négy állássorban, külön-külön istállókban kerül elhelyezésre; tömbös építési módnál az összes tehenet négysoros állásban, egy istállóban, közös légtérben helyezik el. A technológiai berendezéseknek megfelelően alakulhat a takarmánykiosztás, az almozás és a trágyaeltávolítás. A takarmánykiosztás megoldható mobil (kiosztókocsival) vagy stabil rendszerben (szalagszerű kiosztókkal). A tehénállás almozott vagy alommentes módon valósítható meg. Almozás esetén a trágyát tolólappal vagy kaparólapos trágyakihúzóval távolítják el, míg az alommentesen tartott állatoknál a rácspadozaton át a trágyaárokba jutó trágyát a kihúzószerkezetek valamelyikével vagy öblítéssel távolítják el. A fejés az istállóban vagy fejőházban vezetékes rendszerrel történik. Lényeges, hogy a fejőházi kapacitást a tehénlétszámmal arányosan alakítsák ki. A zárt rendszerű kötetlen tartású tehenészetek két típusa alakult ki. A pihenőbokszokban elhelyezett állatok vagy külön etetőállásokban táplálkoznak, és külön fejőház áll rendelkezésre, vagy a fejés is az etetőállásokban történik. A mélyalmon csoportosan levő, kifutóval ellátott, kötetlen tehenészet jászolos megoldású, a fejőházat a tehén karámrendszeren keresztül éri el. A nőivarú növendékeket, az üszőket külön telepeken nevelik. Ezeken a növendék-szarvasmarha-telepeken az üszők a kifutóval ellátott, egyszerű, mélyalmos istállókba 50-60 db-os csoportokban kerülnek. Etetésükre jászolt helyeznek el, de a betonozott kifutóban önetetes rendszerű zöldtakarmánysiló is van. A bikaborjak elhelyezése és tartása egyszerűbb körülmények között történik. A vágómarha előállítása a szarvasmarha-hizlaló telepeken történik. Vannak hagyományos és korszerű, továbbá szabadtartásos és lekötött tartásos rendszerek, noha a hagyományosak egyre csökkennek. A szabadtartásos, mélyalmos korszerű hízómarhatelepek terjedtek el; de épülnek egyszerűbb, félig nyitott, pavilonos és tömbös istállók, önitatóval, etetőúttal, a tartási rendszertől függő változatban.