iparszerű szarvasmarhatartás
teljes gépesítettség mellett, korszerű zárt, nyitott vagy részben nyitott épületekben elhelyezett, koncentrált szmarvasmarhatartás és -tenyésztés, amelyre a fejlett munkaszervezés és az élőmunka fokozott termelékenysége jellemző. A teljes gépesítés azt jelenti, hogy a takarmányozás, a fejés és a tejkezelés, az almozás és a kitrágyázás géppel végezhető. Az állatok a természeti viszonyoktól függetlenítve egész évben tartósított tömegtakarmányt és iparilag előállított komplett tápokat fogyasztanak. A gondozási munkák jelentős részét az állatok felügyelete és a gépek kezelése teszi ki, a fejőgulyások egy része helyett műszakilag képzett karbantartó és üzemelő szerelő biztosítja a folyamatos termelést.
Az iparszerű szarvasmarhatartást a különböző termelési rendszerek dolgozták ki, és így a tartási és a termelési technológiák is eltérőek. Mindegyikre jellemző azonban a nagy tömegű, egyöntetű árukibocsátás és a jövedelmezőségre való törekvés. Ez már a beruházásnál is kifejezésre kell, hogy jusson, mivel a szarvasmarhatartás nagy tőkebefektetést igényel. A szarvasmarhatartás termékkibocsátásuk szerint lehetnek tehenészeti, növendék-szarvasmarha- és hizlalótelepek. A szakosított tehenészeti telepeken a tejhasznú szarvasmarhatartást értik. Tartási mód szerint megkülönböztetnek zárt rendszerű kötött és kötetlen tehenészeti telepet, mind a kettőnél lehet a teleprendszer pavilonos vagy tömbös beépítésű. A telepeken levő épületeket állategészségügy érdekből kerítéssel veszik körül, és úgy alakítják a belső utakat, hogy a kimenő utak ne keresztezzék. A tehenészeti telep épületei a következők: tehénistálló, elletőistálló, elkülönülőistálló, tejház, fejőház (fejési rendszerek), takarmánytároló siló, karám, szociális épületek, víztároló.
A zárt rendszerű kötött tartás azt jelenti, hogy a teheneket állásokhoz rögzítik. A pavilonos rendszerben meghatározott létszámú tehén kettő vagy négy állássorban, külön-külön istállókban kerül elhelyezésre; tömbös építési módnál az összes tehenet négysoros állásban, egy istállóban, közös légtérben helyezik el. A technológiai berendezéseknek megfelelően alakulhat a takarmánykiosztás, az almozás és a trágyaeltávolítás. A takarmánykiosztás megoldható mobil (kiosztókocsival) vagy stabil rendszerben (szalagszerű kiosztókkal). A tehénállás almozott vagy alommentes módon valósítható meg. Almozás esetén a trágyát tolólappal vagy kaparólapos trágyakihúzóval távolítják el, míg az alommentesen tartott állatoknál a rácspadozaton át a trágyaárokba jutó trágyát a kihúzószerkezetek valamelyikével vagy öblítéssel távolítják el. A fejés az istállóban vagy fejőházban vezetékes rendszerrel történik. Lényeges, hogy a fejőházi kapacitást a tehénlétszámmal arányosan alakítsák ki. A zárt rendszerű kötetlen tartású tehenészetek két típusa alakult ki. A pihenőbokszokban elhelyezett állatok vagy külön etetőállásokban táplálkoznak, és külön fejőház áll rendelkezésre, vagy a fejés is az etetőállásokban történik. A mélyalmon csoportosan levő, kifutóval ellátott, kötetlen tehenészet jászolos megoldású, a fejőházat a tehén karámrendszeren keresztül éri el.
A nőivarú növendékeket, az üszőket külön telepeken nevelik. Ezeken a növendék-szarvasmarha-telepeken az üszők a kifutóval ellátott, egyszerű, mélyalmos istállókba 50-60 db-os csoportokban kerülnek. Etetésükre jászolt helyeznek el, de a betonozott kifutóban önetetes rendszerű zöldtakarmánysiló is van. A bikaborjak elhelyezése és tartása egyszerűbb körülmények között történik.
A vágómarha előállítása a szarvasmarha-hizlaló telepeken történik. Vannak hagyományos és korszerű, továbbá szabadtartásos és lekötött tartásos rendszerek, noha a hagyományosak egyre csökkennek. A szabadtartásos, mélyalmos korszerű hízómarhatelepek terjedtek el; de épülnek egyszerűbb, félig nyitott, pavilonos és tömbös istállók, önitatóval, etetőúttal, a tartási rendszertől függő változatban.
