humusz (televény), talaj, kolloid, anyag, fulvosavak, só, huminsavak,bázikus humusz, ion, kation, hidrolízis, erdei humusz, moder humusz, mull-humusz

a talaj jellegzetes, nagy molekulájú, kolloid tulajdonságú anyaga. Pontos kémiai szerkezeti felépítése nem ismeretes. A legkisebb molekulatömegű, legkevésbé kondenzált vegyületek a fulvosavak. Ezek sói a legoldhatóbbak és legmozgékonyabbak a talajban. A huminsavak már nagyobb molekulatömegű, könnyen kicsapódó vegyületek. Jellemzőjük, hogy aromás gyűrűkből és a hozzájuk csatlakozó oldalláncokból épülnek fel. A gyűrűk egymáshoz közvetlenül vagy hídkötéssel, illetve csoportok segítségével kapcsolódhatnak. Oldalláncaikban fontos tulajdonságaikat meghatározó, funkcionális csoportok vannak. A karboxil- és fenol -OH-csoportok savjelleget, az aminocsoportok viszont bázisjelleget kölcsönöznek (bázikus humusz). Sokrétű működésüknél fogva főleg a kation-, de az anionmegkötő (ion) képességük is jelentős. Vízmegkötő képességük szintén nagy. A többértékű kationok hatására a humuszanyagok kicsapódnak, és a talaj vázrészeit morzsákká, rögöcskékké ragasztják össze. Agronómiai szempontból a Ca-humátok által összeragasztott talajmorzsák a morzsás talajszerkezetek alapelemei. A huminsavakban a nitrogén három fő kötési formában szerepel, úgymint a gyűrűkben levő N (heterociklusos vegyületek), a hídkötésben levő N és a reaktív csoportokban levő N. A talaj N-szolgáltató képessége e kötésformák eloszlásától függ. Az oldalláncokban levő reaktív amino-csoportokból könnyen (aktuálisan) felvehető és híg kénsavval hidrolizálható N hasad le. A polipeptid-hídban található N csak oxidáció után, híg kénsavas hidrolízissel szabadítható fel, ez az ún. potenciálisan felvehető nitrogén. Az aromás gyűrűket összekötő hidak N-je csak tömény sósavas feltárással válik szabaddá, így ez csak tartalék lehet a növény számára. A heterociklusos gyűrűk N-je felvehetetlen. A csernozjom talajok sok (3—5%) jó minőségű huminsavat tartalmaznak. N-szolgáltató képességük is jó és egyenletes. A réti talajokban is sok humuszanyag található, de már több a fulvosavtartalmuk. A huminsav—fulvosav arány tovább romlik az erdő-, láp-és szikes talajokban. Ezek N-szolgáltató képessége is kicsi. Erdőkben a talajt ún. erdei humusz takarja. Az avartakaró humuszosodásának előrehaladtával, ha a növényi részek még felismerhetők, moder-humusznak, hamáraz eredeti morfológiai bélyegeket elvesztett, barna színű egynemű anyag, mull-humusznak hívják. (talajtípusok)