Palántákat általában azzal a céllal nevelünk, hogy felgyorsítsuk a viszonylag hosszú tenyészidejű növények fejlődését.

Palántákat nevelhetünk ablakpárkányon, télikertben, fóliaházban vagy bármilyen más helyen, ahol elég meleg van és megfelelő mennyiségű fényt kapnak a palánták. 

 

A növények magvait kisebb műanyag vagy égetett cserépbe, valamint tejfölös pohárba is vethetjük, de lehet kapni külön erre a célra szaporítóládákat. Bármilyen edényt is választunk a palántáknak, az alját feltétlenül ki kell lyukasztanunk, mert a fölösleges öntővíz a növények rothadásához vezethet. A földréteg vastagságának legalább 5-6 centiméternek kell lennie.  

 

A palántanevelés során általában a rosszul megválasztott ültetőközeg okoz gondot. A túl savanyú vagy erősen tőzeges illetve lúgos talajok nincsenek jó hatással a csíranövényekre, így az üzletekben beszerezhető általános virágföldek nagyrészt alkalmatlanok arra, hogy palántát neveljünk benne. Kis mennyiségű palánta nevelésére használhatók perlites palántaföldek vagy „B” kategóriás virágföldek 10-15% homokkal kiegészítve. 

 

A földkeverékbe célszerű foszfor tartalmú műtrágyát is adagolni, mivel ez a későbbiekben megakadályozza a palánták megnyúlását, azonban arra figyeljünk, hogy a palántanevelés alatt ne használjunk nitrogén tartalmú műtrágyát! Az otthon készített palántaföld nem tartalmazhat gyomirtó szerrel szennyezett talajt, sem beteg növényi maradványokat. A palánta számára legmegfelelőbb talaj az 50-60 % jó minőségű kerti föld, 20-25 % istállótrágyával és 10-20 % homokkal keverve.

 

Csak olyan magot vessünk el, amely fertőzésmentes növényből származik! Ha beteg növénytől származik a vetőmag, az az adott fertőzést tovább viszi, így károsítja az egészséges növényből származó palántákat is. Semmiképp se vásároljunk piacon árusított, fémzár nélküli vetőmagokat. Vetőmag vásárláskor bizonyosodjunk meg a mag szavatossági idejéről, melyet a tasak zárásán szokott szerepelni. A lejárt szavatosságú magvak rosszul csíráznak.