Ha egy macska dorombol, akkor éppen az aktuális környezettel, szituációval való elégedettségét fejezi ki. Ez általában így is van, mint például amikor az ölünkben simogatjuk őket, vagy amikor a tálkájuk felé közelítünk a konzervvel. Azonban nemcsak olyan pozitív élménnyel párosul a dorombolás, mint az elégedettség, jó közérzet és az ellazultság, hanem az ellenkezőjét is.
Furcsa esetek
Akár mi is megfigyelhettük már, hogy fialás közben is és később a kölykeivel is dorombolással kommunikálnak az anyák. Bátran feltételezhetjük, hogy ily módon nyugtatják meg a kölyköket. Azonban sokkal meglepőbb a dolog, ha a dorombolást valamilyen féle stressz váltja ki. Van rá példa, hogy egyes macskák dorombolnak a „rettegett” állatorvostól, vagy számoltak már be olyan macskákról is, amelyek akkor doromboltak, ha épp megsérültek, vagy betegséget szedtek össze. De talán a leggyakoribb ilyen furcsa élethelyet az öreg, halálán lévő doromboló macska. Ezek a korántsem megszokott szituációk sok kutatónak is felkeltették az érdeklődését.
Gyógyító dorombolás
Az egyik feltevés szerint a macskák azért dorombolnak, hogy meggyógyítsák magukat. Ennek van valóságalapja, mivel a macskák csont- és izomsérülései igen gyorsan gyógyulnak. Kutatót megmérték a dorombolás hangfrekvenciáját és kiderült, hogy 25-150 Hertz közötti tartományban mozog a dorombolás. A kutatások azt is kiderítették, hogy ez a frekvenciatartomány jótékony hatással van a csontok és az izmok fejlődésére, sérülés esetén pedig a regenerációra mind az embereknél, mind pedig az állatoknál. Az ortopéd szakorvosok nagy előszeretettel alkalmazzák is ezt a technikát.
Öngyógyító képességük mára legalább akkora legendává vált, mint a talpra esés. Mindenesetre az evolúciós előnyt jelenthetett a macskaféléknek a dorombolás, és ezért maradhatott meg generációk hosszú során át ez a képességük. Az állatorvosok feltételezik, hogy ennek az öngyógyító mechanizmusnak köszönhető, hogy a macskáknál kevesebb a csont- és izom-rendellenesség, mint a többi háziállatnál. De az is elképzelhető, hogy mindez csak véletlen egybeesés, és a dorombolás valójában egyszerű kommunikációs eszköz.
.jpg)
Hogyan dorombol a macska?
Arra a kérdésre, hogy a macskák hogyan dorombolnak, nincs tényszerű válasz. A macskafélék anatómiája nem utal semmi olyan szervre, ami felelős lehet a dorombolásért. Találgatások természetesen vannak. Az egyik legelterjedtebb elmélet szerint a macska a hangszalagjait erőteljesen rezegteti a be-és kiáramló levegővel, míg a gége izomzata másodpercenként húsz-harmincszor összehúzódik. A feltételezés gyenge lábakon áll, mivel van rá példa, hogy gégemetszésen átesett macskák is doromboltak.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a macskát dorombolás közben, azt tapasztalhatjuk, hogy a rezgés az álla alatti lágy részen a legintenzívebb. Egy másik találgatás szerint a nyaki vénában felgyorsul a vér áramlása és turbolencia alakul ki, ami okozhatja a dorombolást, ám ez még kevésbé valószínű.
Azt viszont le kell szögezni, hogy csakis olyan macskafélék képesek dorombolni, amelyek csontos nyelvcsonttal rendelkeznek, ilyenek a házimacskák, pumák, jaguárok, gepárdok és a vörös hiúz. A porcos nyelvcsontú állatok, mint például az oroszlán csak üvölteni képes. Azonban nemcsak a macskafélék képesek dorombolni, hanem mosómedvék, a gyűrűsfarkú maki és a nyúl is hallat hasonló hangokat.
