hízékonyságvizsgálat, húsminőség, hústermelő képesség, karajmetszet, pisztolycomb, sajátteljesítmény-vizsgálat, tenyészállat, ivadékvizsgálat, hátszalonna, ellenőrzés, testtömeg-gyarapodás, hízás

a hústermelő képesség örökítő értékének megállapítása, az utódok termelése alapján, különböző módszerekkel v. az üzemekben, v. központi állomásokon. Az utóbbiak szabatos vizsgálatot végeznek, azonos tartási viszonyok között, állami ellenőrzéssel. A hízékonyságvizsgálat keretében a gyarapodást, a takarmányértékesítést, majd helyben v. a vágóhídon a minősítést élve és vágott állapotban, a vágási százalékot, a húsminőségét, az értékes húsrészek arányát, a karajmetszetet, a "pisztolycombot", a zsírosodást (faggyúsodást), a szalonna vastagságát, a hús, a csont, a fehéráru stb. arányát - állatfajoktól függően - mérik, ill. vizsgálják. A szelekciós munkában a hústermelés tartama, hatékonysága és a hús minősége különös figyelmet érdemel. Sertésen a hízékonyságvizsgálatok folyhatnak üzemi termelési feltételek között és központi tesztállomásokon. Az alkalmazott módszerek attól is függnek, hogy a teljesítményvizsgálatot a leendő tenyészállatok (sajátteljesítmény-vizsgálat), az ivadékok (ivadékvizsgálat) v. hízó sertések bevonásával végzik. Központi sajátteljesítményvizsgálat ált. a leendő tenyészkanok teljesítőképességének megállapítására szolgál. Az erre a célra berendezett tesztistállókban az állatokat egyedi elhelyezésben, rekeszekben tartják (MSZ 6805—2). A központi tesztállomások mindegyikén azonos összetételű abrakkeveréket ad libitum etetnek. A vizsgálat 90 napos életkorban kezdődik és 100 kg élőtömeg eléréséig tart, ezalatt mérik a testtömeggyarapodást, a takarmányfogyasztást, meghatározzák a takarmányértékesítést. A hátszalonna vastagságát ultrahangkészülékkel mérik (a maron, a hátközépen és a faron), ezzel egy időben végzik a küllemi bírálatot is. A kapott eredményeket indexbe foglalva értékelik (MSZ 6805-5-81). Az üzemi sajátteljesítmény-vizsgálat a tenyészkan- és tenyészkocasüldők üzemen belüli hízékonysági teljesítményének ellenőrzésére szolgál (MSZ 6805— 3). A süldőket falkás nevelésben tartják, a takarmányt étvágy szerint fogyasztják. 80-110 kg-os testtömeg elérésekor fejeződik be a vizsgálat. Ekkor megállapítják az egy életnapra jutó testtömeg-gyarapodást, ultrahangkészülékkel az átlagos hátszalonna-vastagságot, majd ezekből az adatokból számítják ki az üzemi sajátteljesítményvizsgálati indexet. A küllemi bírálat és az index alapján "tenyésztésre alkalmas" bírálatot az a süldő kaphat, amelynek indexe legalább 85, küllemi pontszáma legalább 60 (MSZ 6805-5-81). A központi hízékonyságvizsgálat (ivadékvizsgálat) a hízási és vágási teljesítmények közvetlen, teljes körű felmérését teszi lehetővé. Segítségével szabatosan megállapítható az egyedek növekedési erélye, takarmányértékesítése és tényleges vágóértéke. A szülők örökítőképességének meghatározása mellett felhasználható a vizsgálatba vont egyedek testvéreinek hízékonysági és vágási teljesítmény alapján végezhető tenyészértékbecsléséhez is. A vizsgálat lebonyolítását az MSZ 6805 - 1 szabvány szabályozza. Ennek alapján egy kocától egy ártány- és egy kocamalacot v. négy átlagos fejlettségű malacot jelölnek ki ivadékvizsgálatra. Az ivárarány az ivadékcsoporton belül 50-50%-os. Tenyészkanonként öt kocától származó 2-2, tehát összesen 10, v. 3 kocától összesen 12 ivadékot jelölnek ki és küldenek tesztelésre. A vizsgálóállomásokon országosan egységes abrakkeverékeket et5etnek. A testtömeg-gyarapodást rendszeres mérlegeléssel ellenőrzik, majd a hízékonyságvizsgálat befejeztével a sertéseket levágják és rögzítik a vágóértéket befolyásoló adatokat. A teljesítményhez figyelembe veszik a testtömeg-gyarapodást, a takarmány értékesítést, a fehéráru és az értékes húsrészek százalékos arányát, továbbá a húsminőséget. Mindezek figyelembevételével számítható ki az egyedi minősítési index, aminek ivadékcsoportonkénti átlaga alapján megítélhető a szülők örökítőképessége. A vágóhídi minősítési adatok felhasználhatók egy-egy üzemben a tenyészértékbecslésben. A módszer alkalmas lehet a különböző gen. konstrukciók tesztelésére csakúgy, mint annak a jelzésére, hogy a genotípus és környezet interakciója hogyan érvényesül.