hegesztés

két v. több munkadarab egyesítése hővel, nyomással v. mindkettővel, amelynek során az anyagok természetének megfelelően fémes (kohéziós) kapcsolat jön létre. A nem fémes anyagok közül főleg a hőre lágyuló műanyagok hő és nyomás alkalmazásával hegeszthetők. Ha a kohéziós kapcsolat a hő hatására megolvadt fémek között alakul ki, ömlesztő hegesztés, ha nyomással jön létre, sajtoló hegesztés a neve. Az ömlesztő hegesztés alapfeltétele a villamos (hegesztő) ív, az elektróda és a hegesztendő felületek közötti ellenállás nyomán fejlődő hő (ellenállás-hegesztés) v. az éghető gázok elégetésével nyert hő (gázláng-hegesztés). A sajtoló hegesztés nem igényli a fémek megömlését okozó hő közlését (zömítő tompa hegesztés, dörzs-hegesztés), sőt "hidegen" is végrehajtható (hideg-hegesztés). Az előbbiek alapján számos hegesztési eljárás alakult ki. Felhasználásuk szerint a h. v. két, ill. több munkadarab egyesítésére szolgáló kötő-hegesztés, v. hozaganyag ráhegesztésével létrehozható felrakó-hegesztés Ez utóbbi célja v. a méretnövelés, v. különleges felületi tulajdonságok elérése. A leggyakoribb ív-hegesztés során a képződő varratot különböző módon védik az oxidálástól. Argon védőgáz alatt számos anyag biztonságosan hegeszthető. Két eljárása a volfrámelektródás (AWI) és a fogyóelektródás ív-hegesztés (AFI). Szén-dioxid védőgáz alatt az ötvözetlen v. gyengén ötvözött acélok tökéletesen hegeszthetők. A fedett ívű hegesztés folyamán a villamos ív a fedőporból megolvadt salaktakaró alatt ég. A salak-hegesztés függőleges varratok kialakítására alkalmas. A különféle hegesztések mind a gyártás-, mind a javítástechnológia nélkülözhetetlen eljárásai.