A havasi gyopár (Leontopodium alpinum) csinos, fehér „virágairól” és bolyhos leveleiről ismerhető fel. Ezek a rövidéletű évelő növények az idő múlásával egyre kevesebb és kevesebb virágot hoznak, de ez senkit sem szabadna, hogy eltántorítson tőlük. A havasi gyopár szélsőséges környezetekhez szokott, ami nem meglepő, elvégre az ázsiai sztyeppéken őshonos. Külön érdekesség, hogy a havasi gyopár német neve, az „Edelweiß” a „nemes” és a „fehér” szavak összetétele. Ha te is szeretnél ilyen csinos, fehér virágokat termeszteni kertedben, akkor a következő útmutató neked szól!
A havasi gyopár általános jellemzői
A havasi gyopár az őszirózsafélék családjának tagja. Első ránézésre fehér virágai vannak, azonban közelebbről megvizsgálva láthatóvá válik, hogy „szirmai” valójában módosult, bolyhos levelek. Valódi virágai aprók, sárgák és csak rövid ideig láthatók (ráadásul egyáltalán nem annyira mutatósak, mint módosult, fehér levelei). Rostos gyökérzetének köszönhetően a havasi gyopár egy rendkívül szívós kis növény, és e gyökérzet segítségével kapaszkodik a hegyoldalak sziklás lejtőihez.
Vastag, bolyhos levelei segítenek megőrizni a csapadékot a növény számára, illetve védelmet nyújtanak az erős szelek és eső ellen is. A havas gyopár lassan fejlődik, és legfeljebb mindössze 20 x 20 centis méreteket ér el. Származékait naptejekben és más bőrápolási termékekben használják.
A havasi gyopár ültetése
A havasi gyopárok nem éppen igényes növények, elvégre a hegyoldalak zord körülményeihez szoktak, ahol aztán tényleg nem babusgatja őket senki. Minél több közvetlen napfényre van szükségük, és egészen 4-es USDA zónáig termeszthetők évelőkként. A havasi gyopárokat beszerezheted előre nevelt palántákként, de ha magról szeretnéd felnevelni őket, akkor ültesd el azokat hat héttel az utolsó várható fagy előtt.
Az ültetésre szánt magokat három hónapig a fagyasztóban kell tárolni, leutánozva ezzel a tavaszt megelőző téli fagyokat, amiket a természetben is tapasztalnak. Ez után szórd el a magokat a talaj felszínén, majd egy pumpás flakonnal permetezd be őket tiszta vízzel. Végül helyezd az ültető tálcát egy napos ablakpárkányra. Amikor az utolsó tavaszi fagy is véget ért, kezdd el fokozatosan kiszoktatni palántáidat, mielőtt végleg kiültetnéd őket végső helyükre a kertben vagy az udvarban.
Habár a havasi gyopár egy szívós növény, sokkal jobban érzi magát tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajban, és napsütötte helyen, mint a kopár hegyoldalakon. Ha biztosítani tudod ezeket neki, akkor garantáltan jól érzi majd magát kertedben.
A havasi gyopár gondozása
A havasi gyopár termesztésének legfontosabb tényezője a talaj. Mivel a hegyoldalban sem kell sokat ücsörögniük a vízben, fontos, hogy olyan talajba kerüljenek, ami nagyon jól elvezeti a felesleges vizet alóluk, pH-értéke pedig az enyhén lúgos és a közepesen savas között mozog. A növénytartóban termesztett havasi gyopárok számára például tőzegmohából, homokból és komposztból egyenlő arányban kevert termőközeg az ideális.
A kerti ágyásokban ugyan ezt a keveréket használhatod, beledolgozva azt a rendelkezésre álló talajba. Alacsony vízigénye miatt nem is igazán szorul öntözésre, miután megerősödött végleges helyén, és legfeljebb csak télen érdemes némi extra folyadékot adagolni neki. Apropó tél: az ősz vége felé borítsd be havasi gyopárjaidat egy vastag réteg talajtakaróval, majd tavasszal távolítsd el azt róluk, hogy újra növekedni kezdhessenek. A havasi gyopár hajlamos elhullajtani saját magvait az olyan területeken, ahol hűvösebb nyarak járnak, ami további palántákat eredményez majd a kertben.
