A csodálatos gyöngyvesszői (Fajtáinak bemutatása)

A lombfakadás után a vesszők oldalrügyeiből fejlődő rövid leveles hajtásokon nyíló fajok:

Ebbe a csoportba tartozó fajok az előző csoporthoz hasonlóan fehérek, tavasszal virágoznak, de valamivel később, kevéssel a lombfakadás után, május közepén-végén. Többségük a hazánkhoz hasonló klímájú vidékekről származik, ahol a félszáraz erdők cserjeszintjében vagy szélein élnek vadon.

Szirti gyöngyvessző (S. media)

Délkelet-Európában és Ázsiában honos, Magyarországon az alacsonyabb hegyvidék sziklás lejtőin, sziklagerincein alkot összefüggő cserjéseket. 1-1,5 m magas, tarackokkal terjedő tövű cserje. Hosszúkás tojásdad levelei fonákukon gyéren szőrösek, a Mecsekben és a Pilisben élő S. media var. oblongifolia esetében kopaszok. Viszonylag későn, júniusban virágzik. Közepes szárazságtűrő és közepesen árnyéktűrő növény. Terjedő tövével rézsűk megkötésére is alkalmas. A szirti gyöngyvessző természetes élőhelyén Magyarországon védett! Előfordul többek között a Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt, Bükk-vidék, Mátra, Börzsöny, Visegrádi-hegység, Balaton-felvidék, Mecsek több pontján is, sziklai törpecserjések, sziklaerdők, karsztbokorerdők, cseres-tölgyesek, sziklagyepek, ritkán löszcserjések élőhelyeken.

Kerti gyöngyvessző (S. x vanhouttei) (S. cantoniensis x S. trilobata)

Mereven felálló ágú, 1,5-2 m magas cserje, ami edzettsége és igénytelensége révén a legszélesebben körben elterjedt. Alkalmas nyírott vagy nyíratlan sövénynek, térhatároló cserjefoltok kialakítására, de szoliterként is jól mutat.

Nipponi gyöngyvessző (S. nipponica)

Gömbölyded, 1,5-2,5 m magas cserje, ami nemrég került kultúrába. Edzettsége megközelíti az előző fajét, de annál jóval látványosabb és gazdagabban virágzik, ezért szoliternek és térhatároló cserjének alkalmasabb. Divatos fajtája a típusnál valamivel alacsonyabb és gazdagabban virágzó 'Snowmound', de egyéb fajták elterjedésére is számíthatunk.

S. chamaedryfolia

Ívesen elhajló ágú, tarackokkal erősen terjedő tövű, mintegy 1,5 m magas cserje. Az Ázsia északkeleti részén honos alapfajnál értékesebb a var. ulmifolia (szillevelű gyöngyvessző), mivel magasabbra nő és félgömb alakú virágzatai csaknem kétszer akkorák. Hozzájuk igen hasonló megjelenésű a hibrid származású S. x schinabeckii. Mindhárom említett fajt, illetve változatot a nagyjából azonos (szerény) megjelenés, de elég jó szárazságtűrés és rendkívül erős, agresszív terjeszkedés jellemzi. Kiválóak ezért meredek rézsűk megkötésére, vagy extenzív zöldfelületen nagy, összefüggő talajtakaró-foltok kialakítására. (Wikipédia)