gyöngytyúk (gyöngyös, Numida meleagris)

a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó háziszárnyas. Vadon élő őse napjainkban is fellelhető É- és Ny-Afrika sztyeppéin, Madagaszkár szigetén és Jamaicában. A gyöngytyúkfajok két nagyobb alcsaládba sorolhatók: a kontyos gyöngytyúkok legismertebb fajai a bodrosfejű gyöngytyúk és a keselyűfejű gyöngytyúk Közös jellemzőjük, hogy csupasz fejüket prémszerű konty díszíti. A sisakos gyöngytyúk jellemzője a fejen ékeskedő szarusisak. Európai elterjedése a VI. századra tehető. Rendkívül jól alkalmazkodik a legkülönbözőbb időjárási viszonyokhoz. A kedvezőtlen környezeti hatásokkal szemben igen nagy ellenálló képességet mutat, a legtöbb betegséggel szemben is ellenálló. A tollazatra jellemző, hogy a fedőtollak alapszínét (kékesszerürke, világos ezüst stb.) mindenütt fehér pettyek, "gyöngyök" tarkítják. Innen ered a faj elnevezése is. A kifejlett gy. testtömege 1,40—1,80 kg. A növendék - vegyes ivarban - 12—13 hetes korra 1,25—1,35 kg-ot nyom. A gyöngytyúk gazd. hasznát szinte kizárólag hústermelése jelenti. A 12—13 hetes korban értékesített pecsenyegyöngytyúkoknak 1,25—1,35 kg átlagos testtömeget kell elérniük. A hazai gyöngytyúkok éves átlagos tojástermelése 70—90 tojás/tojó. Kedvező tartási viszonyok között 15—20%-kai termelnek több tojást, ami egy átlagos tojóra vetítve 80—100 db-os termelésnek felel meg. A gyöngytyúk tojásai 46—52 g tömegűek. A tojáshéj egyszínű barna, nagyobb részben azonban a barna alapszín sötétebb barna pettyekkel tarkított. A tojásrakás idényjellegű, gyak.-lag március elejétől augusztus végéig tart. Félvad természetének tulajdonítható, hogy az ember környezetében igen ritkán és csak nagyon gyenge intenzitással kotlik. A gy. tojástermelése az első évben a legnagyobb, a második tojóévben már 15—20%-kai csökken. A keltetésre gyűjtött tojások max. 7 naposak lehetnek. A gyöngytyúk hajlamos arra, hogy félreeső, az ember által nehezen megközelíthető fészekhelyet keressen magának. A gyöngytyúkfajtái: a kékesszürke gyöngytyúk a legelterjedtebb, tollazata kékesszürke alapon fehéren pettyezett; kifejlett korban a kakasok 1,7—1,8 kg, a tojók 1,8—2 kg testtömegűek. Az ezüstszürke gy. színe ezüstszürke alapon elmosódott pettyekkel. Kisebb testű a kékesszürke gyöngytyúknál, de jobb tojástermelő. A Beghin hibrid gyöngytyúkot Franciaországban három különböző vonal keresztezéséből állítják elő. Az Essor hibrid gyöngytyúk tenyésztését 1967-ben kezdték meg Franciaországban. A hibrid alapját a közönséges kékesszürke gyöngytyúk alkotta. A Galor hibrid gyöngyös: nemesítési módszere, fejlődőképessége gyak.-lag megegyezik az Essor és a Beghin hibridekével. Az olasz hibrid gyöngytyúk színében is és testformájában is eltér a két francia hibrid gyöngytyúktól. Színe ezüstszürke. A tojók kifejlett korban 1,85—1,95 kg, a kakasok 1,75—1,85 kg testtömegűek. Két vonal keresztezéséből állítják elő.