galandférgek (cestodes)
a laposférgek (Platyhel-minthes) törzsének egyik, kivétel nélkül belső ->élősködő fajokat magába foglaló osztálya. Testük felépítése a parazita életmódhoz (->élősködés) való alkalmazkodás jegyeit viseli. Lehetnek tagolatlan v. tagolt, ízekből álló testfelépítésűek. Légzőszerveik, véredényrendszerük hiányzik. Testük elülső, feji részén szívókák v. szívógödrök vannak, a feji részt az ízekből álló testtel egy nem ízeit, ún. nyaki rész köti össze. Az ízek száma különböző, 3—4 v. több ezer ízből álló fajaik is vannak. Az ízek hátrafelé fokozatosan nagyobbodnak, majd leválnak és egy idő után kijutnak a gazdaszervezetből. Hímnősek, azonos ízben termelődnek a hím és a női ivarsejtek; a szívókásoknál az embrionális feji. a —>gazdaállat szervezetében megy végbe. Több lárvatípus alakul ki, ezek a ->köztigazda elfogyasztásával a végleges gazdába kerülve, a bélfalon keresztüljutnak a különböző szervekbe; a végleges gazdában több feji. szakaszon keresztül érik el az ivarérett állapotot. Ismertebb lárvaalak a borsóka és a hólyagféreg (->borsókakór, ->hólyagférgesség). A köztigazda ált. gerinctelen, a végleges főleg gerinces állat. A szívókás g.-hez tartozik a gyakran 10 m-es hosszúságot is elérő óriás galandféreg (Moniezia expansa Rudolphi), főként szm.-ban, juhban élősködik; a kutya-galandféreg (Dipylidium caninum L. [Taenia canina L.]) a kutya, a macska és az ember parazitája; különböző állatokban, főleg sertésben található a horgasfejű galandféreg (Taenia solium L.) borsókája; a simafejű galandféreg (T. saginata Goeze) borsókája a sertésben él, mindkettő a nyers hússal kerül a ragadozók és az ember szervezetébe, ahol eléri végleges alakját; a kergeféreg (T. multiceps Leske) elég gyakori a vadon élő húsevőkben és a kutyában, lárvája a juh és a szm. központi ->idegrendszerében fejlődik, azún. kergekórt idézi elő. (—>galandférges-ség)
