Rovarkártevők elleni védelem, gombás betegségek, gyomirtás

Őszi kalászosok kelés utáni növényvédelme

Racskó József, DE ATC SZAFI
hirdetes
Az őszi kalászosok kelése után az állomány megvédésére különböző inszekticidek és fungicidek állnak rendelkezésre. Legfontosabb károsítók a gabonafutrinka, gabonalegyek és a vetésfehérítő bogarak, valamint a lisztharmat és a kalászfuzáriózis. Továbbá ügyelni kell a belvizek levezetésére. Jelentősebb fagykár esetén, annak mértékétől függően kiszántásra vagy hengerezésre és N-fejtrágyázásra van szükség.
Rovarkártevők elleni védelem, gombás betegségek, gyomirtás

Az őszi kalászosok kelése után az állomány megvédésére különböző inszekticidek és fungicidek állnak rendelkezésre. Legfontosabb károsítók a gabonafutrinka, gabonalegyek és a vetésfehérítő bogarak, valamint a lisztharmat és a kalászfuzáriózis. Továbbá ügyelni kell a belvizek levezetésére. Jelentősebb fagykár esetén, annak mértékétől függően kiszántásra vagy hengerezésre és N-fejtrágyázásra van szükség.

Rovarkártevők elleni védelem

Az őszi búza kisebb-nagyobb jelentőségű rovarkártevői közül a védelmet a következő néhány károsító ellen kell megszervezni: talajlakó kártevők, gabonafutrinka, gabonalegyek, vetésfehérítő bogár, levéltetvek. A gabonafutrinka lárvája a talajban, maga készítette csőben él. Ide húzza le a kelés utáni fiatal gabona növénykék leveleit. A levélereket gubancos formában csomóban visszahagyva csak a levél lágy részeit pusztítja el. A kártevő jelenlétét mutatják a gilisztatúráshoz hasonló, de nem rögös, apró földhalmok, illetve a járatokba behúzott növényi maradványok is. Előfordulhat, hogy különösen a felálló levelű búzafajtáknál a „csócsárló” az 1-2 leveles növénykét tőben a talajfelszín alatt elrágja. A kártétel rendszerint egyetlen, kisebb-nagyobb foltokban tapasztalható.




A gabonaféléket ősszel rendszeresen károsítja a vetésfehérítő bogár is. A nagyadagú N műtrágyával ellátott állományokban nagy egyedszámban fordul elő. Az imágók és a lárvák kárképe jól elkülöníthető. Az imágók a levélen hátrafelé haladva átrágják az érközi levéllemezt. A kártételi csíkok szétszórtan találhatók a leveleken. A lárvák a levelek felszínén táplálkoznak. A kárképük abban különbözik az imágókétól, hogy csak hámozgatják a leveleket. A károsított növények levelei, néha szárai is elfehérednek. Innen a vetésfehérítő bogár elnevezés.

Ősszel szintén jelentős kárt okozhat a csíkoshátú búzalégy. Az általa megtámadott szár hagymaszerűen megduzzad, erősen sarjad, széles leveleket hajt, tavasszal elszárad. Az őszi nemzedék jelentős kártételt okozhat. A növényállomány erőteljes fejlődését elősegítő agrotechnika mérsékelheti a kártételt. A korai vetésű őszi búzáról a késői vetésűvel szemben hazánkban kimutatták, hogy a korai annyira képes ősszel megerősödni, hogy kompenzálja a lárvák táplálkozásából eredő kártételt.




A védekezés rendszerében a kémiai védekezésnek jelentős szerepe van. Az egyik sarkalatos pont a talajlakó kártevők, a gabonalegyek, a mocskospajor és a gabonafutrinka lárvák elleni kezelés a vetés előtt, talajfertőtlenítő készítménnyel. Amennyiben ez nem történt meg, úgy a kelő gabonában már az ősz folyamán permetezés válhat szükségessé, a gabonafutrinka lárvák kártételének megakadályozására. Ez a védekezés indokolt esetben ismételhető tavasszal.

hirdetes




Gombás betegségek

A gabonafélék egyik legsúlyosabb betegsége a fuzáriózis. A kórokozó a búzát minden fejlődési stádiumában károsíthatja. Jellegzetes csírapusztulást, hópenészt, szár- és gyökérkorhadást, valamint kalászbetegséget idézhet elő. A vetés után a fertőzés kiindulhat a szemből és a talajból is. Az elhalás bekövetkezhet kelés előtt vagy kelés után. Az el nem pusztult csíranövényeken barna foltok találhatók a koleoptilon és a gyökereken. Hó nélküli hideg teleken a fertőzött állományokban nagyobb a fagykár. A vastag hótakaró elolvadása után a leveleken és a szártövön pelyhes micélium figyelhető meg, amelyet „hópenész” néven ismerünk.

Már az őszi időszakban fertőződhet a gabona torsgombával is. Ennek következtében a fiatal növények levele sárgul, s a talajtól számított néhány centiméter magasságig egyenletes barna elszíneződés található a száron. Emellett a szártörő gomba mind ősszel, mind télen és tavasszal kalászolásig fertőzheti a növényeket.

Magyarországon a vegetációs időszakban végzett kémiai védekezést a lisztharmatra és a kalászfuzáriózisra alapozzuk. Noha a tünetek az őszi hónapokban jelennek meg, azonban a hatékony védekezési periódus már a következő évre tevődik át.

Gyomirtás

Az őszi búza herbicides kezelése technikailag két időpontban kivitelezhető: ősszel preemergensen és/vagy poszt kezeléssel, vagy tavasszal posztemergensen. Az őszi gyomirtás létjogosultságát számos tényező befolyásolja. Elsősorban az éghajlati és domborzati viszonyok, valamint a gyombiológiai sajátosságok, de természetesen az üzemszervezési, gazdaságossági tényezők is rendkívül fontosak. Nyugat-Európa csapadékosabb tájegységein a gyomirtott gabonatáblák jóval nagyobb hányadán végeznek őszi kezeléseket, mint Magyarországon.

Az éghajlati adottságokból adódóan természetesen hazánkban sem alkalmas a teljes vetésterület őszi gyomirtásra. Csapadékban gazdag időjárás esetén az őszi búza gyors csírázása mellett a T1-T2-es életformájú gyomnövények csírázása is megindul a területért, a vízért és a tápanyagért, versengve a kultúrnövényekkel. A T1-es életformájú gyomok (tyúkhúr, pásztortáska, veronika-félék) nagy része a kultúrnövénnyel egy időben kel ki, és együtt is fejlődik vele, s többnyire 2-3 leveles állapotban telel. Ezeknek a gyomoknak valójában rövid az életciklusuk, tömegüknél fogva azonban számottevően gátolhatják a kultúrnövény fejlődését, különösen akkor, ha a kelés egyenetlen. A másik növénycsoport tagjai (T2 életforma) tagjai ősszel és tavasszal egyaránt kelhetnek, s magvaik a kalászosok magvaival egy időben érnek. Ide tartoznak a tipikus gabonagyomok: kék búzavirág, pipacs, szarkaláb fajok valamint a ragadós galaj. Az utóbbi időben e klasszikus gabonagyomok fokozatos előretörése tapasztalható. Bár a kék búzavirág és a pipacs elleni védekezés megoldottnak tekinthető őszi búzában a hagyományos módszerekkel, nem megfelelő gyomirtási technológia esetén azonban erős kompetíciós hatásukkal számolni kell. Ezen életforma-csoport igen jelentős képviselője még jelenleg az ebszékfű is, amit az is jellemez, hogy a gyomfelvételezések alapján igen előkelő helyen áll a borítási %-ban. Veszélyességét nemcsak a hormonbázisú herbicidekkel szembeni morfológiai szelektivitása, hanem erőteljes növekedéséből adódó erős kompetíciós képessége is fokozza.

hirdetes





Az őszi búza a keléstől a bokrosodás végéig a legérzékenyebb a gyomosodásra. A csírázó növényállománynak nincs gyomelnyomó képessége, ezért a gyomnövények jelentős mértékben visszavetik a fiatal gabonát a fejlődésben. A gyomkonkurencia korai kikapcsolásával a búza zavartalan fejlődését biztosíthatjuk, mert az ősszel elgyomosodott állomány szinte behozhatatlan hátránnyal indul tavasszal.

A kelés utáni gyomirtásnak megvannak az alapszabályai, amit be kell tartanunk. Ez az ún. korai posztemergens gyomirtás a már kikelt növények ellen irányul, azok herbicidérzékeny fenológiai szakaszában. A magról kelő egyszikű gyomfajok (pl. parlagi ecsetpázsit) esetében ez a gyökérváltás időpontja (1-3 leveles állapot), a magról kelő kétszikű gyomfajoknál pedig a szik-2 valódi leveles stádium a legkedvezőbb a hatékonyság szempontjából.

Az őszi gyomirtást ott célszerű végrehajtani, ahol a tábla adottságait ismerve törvényszerűen számíthatunk őszi gyomkelésre; ahol gyomfelvételezéskor a kikelt gyomnövények egyedszáma meghaladja a veszélyes szintet; ahol várhatóan a tavaszi gyomirtást nem tudjuk időben megoldani; ahol az éghajlati, domborzati adottságok miatt a nehezen járható, későn felszáradó területek gyomirtása biztonságosabban alapozható az őszi kezelésre.

 


Forrás: Agrárágazat

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes


Tovább a Lexikonhoz

44/2006. (VI. 13.) FVM rendelet

az önálló ingatlanok helyrajziszámozásáról és az alrészletek megjelölésérõl Az... Tovább

infravörös sugarak

olyan erős felmelegítő hatású elektromágneses sugarak, amelyek hullámhossza 0,76 nm-nél... Tovább

Tovább a lexikonra