Helyi melegedések megszüntetése, szerves savas tartósítás, adagoló berendezések, légporlasztásos adagolóberendezések, folyékony tartósítószerek, javaslatok üzemeltetéshez

Hirdetés

Szemesterménytárolók, tárolási technológiák IV.

Komka Gyula, FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, Gödöllő
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A vízszintes tárolók nagy része régebben és sajnos ma is állagmegóvó technológia nélkül került kialakításra. Ennek következtében az állagmegóvó technológia nélküli tárolóknál gyakori a betárolt termények túlszárítása. Az alacsony nedvességtartalomra (11-12%) leszárított szemestermények tárolása során csökkennek a tárolt anyagban lejátszódó hő- és nedvességnövekedéssel járó folyamatok, azonban a tárolt termények hőmérséklete - amit a túlszárított terményeknél sem tudunk alacsonyan tartani - nagyobb szerepet játszik ezekben a folyamatokban, így növekszik itt is a hőfejlődés, ami következtében a tárolt gabona mennyiségétől és a tárolási időtől függően növekszik a szárazanyagveszteség. A termények melegedése, amit az egyenetlen szárítás, a tisztítások elmaradása, a kártevők elszaporodása csak fokoz, megköveteli az ilyen tárolóknál is a termények valamilyen átszellőztetését (a kiinduló romlási gócoknál, vagy az egész betárolt terménynél), amit a termény átforgatásával, tisztításával lehet megoldani. Vízszintes tárolóknál ezért nem használható ki a tároló kapacitásának 100%-a. A túlszárítás, ill. az átforgatás(ok) több hátránnyal is jár: növekvő szárítókapacitás igény, növekvő energiafelhasználás, a termények törtszem növekedése, beltartalmi értékek csökkenése.
Helyi melegedések megszüntetése, szerves savas tartósítás, adagoló berendezések, légporlasztásos adagolóberendezések, folyékony tartósítószerek, javaslatok üzemeltetéshez

A vízszintes tárolók nagy része régebben és sajnos ma is állagmegóvó technológia nélkül került kialakításra. Ennek következtében az állagmegóvó technológia nélküli tárolóknál gyakori a betárolt termények túlszárítása. Az alacsony nedvességtartalomra (11-12%) leszárított szemestermények tárolása során csökkennek a tárolt anyagban lejátszódó hő- és nedvességnövekedéssel járó folyamatok, azonban a tárolt termények hőmérséklete - amit a túlszárított terményeknél sem tudunk alacsonyan tartani - nagyobb szerepet játszik ezekben a folyamatokban, így növekszik itt is a hőfejlődés, ami következtében a tárolt gabona mennyiségétől és a tárolási időtől függően növekszik a szárazanyagveszteség. A termények melegedése, amit az egyenetlen szárítás, a tisztítások elmaradása, a kártevők elszaporodása csak fokoz, megköveteli az ilyen tárolóknál is a termények valamilyen átszellőztetését (a kiinduló romlási gócoknál, vagy az egész betárolt terménynél), amit a termény átforgatásával, tisztításával lehet megoldani. Vízszintes tárolóknál ezért nem használható ki a tároló kapacitásának 100%-a. A túlszárítás, ill. az átforgatás(ok) több hátránnyal is jár: növekvő szárítókapacitás igény, növekvő energiafelhasználás, a termények törtszem növekedése, beltartalmi értékek csökkenése.

A fentiekből látható, hogy az állagmegóvás nélküli tárolásnál bekövetkező veszteségeket valamilyen állagmegóvó technológiai beruházással meg lehetne szüntetni, a beruházások néhány év alatt megtérülnének.

De mit lehet tenni az állagmegóvó technológia nélküli tárolókba betárolt termények minőségének lehetséges megőrzése végett?

- Minden tárolónál, de az ilyeneknél különösen fontos a betárolás előtt a tároló létesítmények tisztítása, a korábbi tárolásból megmaradt hulladék összegyűjtése, a falakra feltapadt anyagok mechanikai tisztítása, az esetleges előforduló kisebb beázások megszüntetése, a nyílások madárhálóval való ellátása és a tároló létesítmények, beleértve az anyagmozgató rendszereinek fertőtlenítése is. Ezzel elkerülhetjük, hogy már betároláskor fertőzésnek tegyük ki a terményeinket.

- Különösen fontos a betárolt termények tisztítása, mivel a rovarkártevők kórokozásának, a mikrobiológiai fertőzéseknek is a törtszem és a tisztítatlan gócok a kiindulópontjai.

- Fontos a termények fertőzésmentességének biztosítása érdekében megoldani a kártevők szaporodásának előrejelzését, amit megfelelő időközönként vett minták előírás szerinti vizsgálatával ellenőrizhetünk. Amennyiben a rovarelszaporodás a megengedett szintet eléri, akkor a tárolt termények fertőtlenítését, gázosítását el kell végeztetni.

- Szükséges a tárolt termény kézi hőmérők segítségével történő hőmérsékletellenőrzése, amivel meghatározhatók azok a helyek, ahol a terményfelmelegedés olyan mérvű, hogy valamilyen beavatkozás indokolttá válik.

Helyi melegedések megszüntetése

Kisebb területen előforduló bemelegedések esetében jöhet számításba az ún. mobil szellőztetőcső,

(1. ábra) amely alkalmazásával ezek a kezdeti, helyi bemelegedések megszüntethetők. A szellőztető csövek egyszerre kb. 4-5 m-es körterületen és a terménybe bedugott szellőztető cső magasságától függő mélységben képesek a termény átszellőztetésére a szellőztető cső tetején elhelyezkedő ventilátor által a szellőztetőcső perforációján át a terményen átáramoltatott környezeti (tárolóban lévő) levegő segítségével. A szellőztető csö(vek) a tárolóban könnyen áthelyezhetők.




Helyi problémák megoldásához alkalmazhatók olyan szállítócsigák, melyek a terménybe bedugva annak egy bizonyos részét át tudják forgatni.

Szerves savas tartósítás

Az állagmegóvó technológia nélküli tárolóknál használható a szerves savas tartósítás. Ezzel a takarmánytartósítási eljárással elkerülhetjük a szántóföldről behozott és a tárolókban megtelepedő gombaflóra elszaporodását, a káros mikotoxinok keletkezését.

A technológia lényege abban áll, hogy a betárolás előtt a szemesterményre egy viszonylag egyszerű adagolóberendezéssel a folyékony tartósítószert egyenletesen rászórjuk. Az eljárás alkalmazható a szemestermények tartós tárolásánál mind a légszáraz, egyensúlyi nedvességtartalmú, mind a nedves termények esetében. A nedves termények tárolásánál elsősorban a saját felhasználású termények tartósításához ajánlható, s a további feldolgozása, keverőüzemi hasznosítása határolja be a 16-18%-os tartósítható szemnedvesség-tartalmat.

A szemestermény szerves savas tartósítási technológiái mellett az utóbbi években kialakultak a keveréktakarmányok szerves savas kezelési technológiái, amelyek biztonságosabbá teszik e termények előírt maximális tárolhatósági idő alatti minőségmegőrzését, esetleg a kész tápok fertőtlenítését is.

A szemestermények és dercés tápok szerves savas tartósítási technológiái elsősorban ott alkalmazhatók gazdaságosan, ahol a gazdaságok egyrészt nem rendelkeznek szárítóberendezéssel, vagy kicsi a szárítókapacitásuk, ill. a tárolástechnológiájukban nincs biztosítva a szemestermények tartós tárolása során azok állagmegóvása, tároló létesítményeik korszerűtlenek, keverő berendezéseiknél pedig hiányzik a sokszor fertőzött alapanyagok és kiegészítő komponensek valamilyen hőkezelés általi higienizálása. A fentiek alapján a gazdaságok méretének nincs befolyása, a szerves savas tartósítási technológiákra, azok mind a kis-, közepes- és a nagyméretű gazdaságoknál egyaránt alkalmazhatók. A gazdaság mérete, ill. a tartósítani kívánt szemeste

Hirdetés

rmény, ill. keveréktakarmány mennyisége az alkalmazandó berendezések kapacitására, annak automatizáltsági szintjére van befolyással.

Kisebb és általában mobil betároló vonallal rendelkező tárolókhoz, a szemestermények szerves savas kezeléséhez kisebb teljesítményű mobil berendezések javasolhatók, amelyeknél a kezelés során állandó felügyelet kívánatos az egyenletes anyagáramlás és az egyenletes tartósítószer adagolás biztosításához.

A nagyobb kapacitású, automatizált berendezések általában stabil beépítésűek, ahol az egyenletes anyag és tartósítószer adagolás a beépített berendezésekkel és vezérlésükkel biztosított.

Ugyancsak automatizált berendezések alkalmazhatók a keverőüzemekben, ahol a keverőbe kell juttatni a vezérlés megfelelő állításával az adott mennyiségű tartósítószert.

A továbbiakban a szerves savas technológiáknak a szemestermény tárolásnál történő alkalmazhatóságáról szólunk.

Az adagoló berendezések

A tartósítószer kijuttatása viszonylag egyszerű hazai és külföldi berendezésekkel megoldható. Egyik legegyszerűbb megoldás, amikor a porlasztó fúvókákat egy anyagmozgató berendezésre szereljük és ezen keresztül az adagolószivattyú által szállított folyadékmennyiséget egyenletesen rászórjuk a csigában mozgó terményre.

Háromféle technológia alakult ki a tartósítószer kijuttatásához:

- a direkt porlasztású adagolóberendezéses kijuttatás,

- a levegő porlasztásos tartósítószer kijuttató,

- kompresszoros levegőszállítással,

- ventilátoros levegőszállítással.

A direkt porlasztású adagolóberendezés elvi vázlatát a

2. ábra szemlélteti.




Ezen az elven működő berendezéseket három változatban gyárt az EN-TÉR Kft., Pécs.

A J-1000 típus mobil berendezés, melynél az átfolyás mennyiségét a nyomásszabályozó állításával lehet szabályozni és a helyszínen kell kalibrálni.

ADJ-1000 típusú mobil berendezésnél a nyomásszabályozóval beállított folyadékmennyiséget a gépen elhelyezett átfolyásmérőn lehet leolvasni és a kívánt értékre állítani (3.ábra).




A DJ-2000 típusú adagoló elsősorban telepített berendezéseként használatos. A gép üzembehelyezése és beállítása után automatikusan üzemel, részben a termény mennyiségét szabályozó szintkapcsolók, részben a tartósítószer átfolyását vezérlő és az eltérést jelző szabályozó rendszer segítségével.

A szerves savas tartósítószer kijuttatása ezeknél a berendezéseknél TEEJET fúvókákkal történik. A fúvókákat valamilyen anyagmozgató berendezésre, legtöbb esetben a KCD-401 típusú mobil szállítócsigára szerelik fel. A porlasztandó folyadékmennyiségtől függően a fúvókák cserélhetők 0,48-1,36 l/min teljesítmény között.

A szállítócsigán a 4 db fúvókát úgy kell elhelyezni, hogy az egymásközti távolságuk a csiga menetemelkedésének másfélszerese legyen, és a porlasztás után még legalább 2,5-3,0 m maradjon az egyenletes keverés biztosításához.

Légporlasztásos adagolóberendezések

A másik elterjedt adagolórendszer a külföldi gyártású légporlasztásos adagolás, a GT típusú berendezésekre jellemző. Főbb részei a tartósítószer adagoló membránszivattyú, valamint a légellátó rendszer (mobil kompresszor vagy központi levegőrendszer), illetve a speciális légporlasztásos fúvókák.

A szivattyú felszerelhető a közvetlenül a tartósító folyadék tartójára, vagy egyéb helyre, de a szívási emelőmagasság az 1,3 m-t nem haladhatja meg. A szivattyú nyomóvezetékébe van szerelve az áramlásmérő, majd az elosztó egység, mely biztosítja, hogy a folyadék egyenletes elosztásban kerüljön a légporlasztásos fúvókákhoz.

A légellátó egység tulajdonképpen egy kompresszor egy golyós szeleppel a levegő nyitására és elzárására és egy nyomásszabályozó egy manométerrel a porlasztó fúvókák levegőnyomásának szabályozásához. A légellátó egységet minél közelebb célszerű elhelyezni az alkalmazási helyhez.

Ilyen elven működnek a KEMIN Kft. mobil és stabil berendezései (4.ábra). A megfelelő szerkeveredést legalább kettő darab, egymástól 50-60 cm-re elhelyezett fúvóka használatával lehet elérni. A leggyakrabban használt adagolási pontok: zárt szállítócsiga, rédler felső borítólemezére szerelt fúvókák, illetve a szállítórédler végén az ejtőgaratba szerelt fúvókák.




A membránszivattyúk szállítási teljesítményét a lökethossz százalékos állításával lehet szabályozni különböző nyomás mellett.

Hirdetés

Az ilyen típusú berendezéseknél a komplett rendszer mellett az üzemben kell elvégezni a bekalibrálást, és a kívánt l/h tartósítószer mennyiséghez a százalékban meghatározott lökethosszt kell beállítani ill. tartani.

Levegőporlasztásos vegyszeradagoló a hazai fejlesztésű FVA-01 típusú berendezés (BIOMOBIL Kft., Szeged) is, amelynél a porlasztáshoz szükséges levegőt a készülékre szerelt ventilátor biztosítja. A tartósítószer-adagolót a gabonát mozgató gépre kell szerelni úgy, hogy azon keresztül haladjon a terménymennyiség. Az anyagszállító lehet mobil szállítószalag, vagy pl. a DELTA-50 típusú felszedő-rakodógép (5. ábra).




A ventilátor indítását és leállítását a gabona tömegáramot érzékelő ellensúly karja által működtetett végálláskapcsoló önműködően végzi. Így biztosított a tartósítószer adagolás automatikus leállítása a gabonaáram szünetelése vagy kimaradása esetén, valamint automatikus indítása a gabonaáram újraindulása után.

Az FVA-01 típusú légporlasztásos tartósítószer oldat szállításának mennyiségét a Venturi-cső tengelymagassága és a folyadékmennyiség szabályozó edényében lévő folyadékszint magassága közötti különbség határozza meg. A porlasztott tartósítószer mennyiségét az üzemeltetés előtt ellenőrizni kell. Ezt célszerűen úgy végezhetjük el, ha kalibrált hasáb alakú mérőedényt meghatározott mennyiségű tartósítószerrel töltünk fel, és ebből üzemeltetjük a szivattyút és ugyancsak ide vezetjük vissza a túlfolyó tartósítószert. Így a felhasznált tartósítószer mennyiségét osztva az adagolási idővel, megkapjuk a tényleges tartósítószer hozam értékeket. Ezt minden nyitási állapotra elvégezzük, minek alapján finomra beállíthatjuk a kívánt adagolási értékeket és arányokat.

A folyékony tartósítószerek

A szemestermények szerves savas tartósításához ma már többféle engedélyezett tartósítószert forgalmaznak hazánkban. A tartósítószerek szükséges mennyisége a kezelendő szemestermény nedvességtartalmától és a tervezett tárolási időtől függ. A tartósítószerek gyártó által ajánlott mennyiségeit, pl. a LUPRO-GRAIN tartósítószernél a 6. ábrán mutatjuk be.




Javaslatok az üzemeltetéshez

A szemestermények tartósításához, annak nedvességtartalmától függően változó mennyiségű tartósítószer kijuttatása szükséges. A különböző anyagmozgató gépekre szerelt fúvókaszám szállítócsiga esetében a csigaátmérő függvényében az alábbi kell, hogy legyen:

- < 180 mm 2-3 db fúvóka,

- 180-200 mm 3-4 db fúvóka,

- > 200 mm legkevesebb 4 fúvóka.

Ezek elhelyezését a csiga kezdetétől (a beömléstől) kb. 50 cm-re kell elkezdeni, és legalább 300 cm csigahossznak kell lenni a fúvókák után is a jó összekeveredés érdekében (7.ábra). A fúvókák egymásközti távolsága a csiga menetemelkedés másfélszerese legyen. Láncos szállítóknál, szállítószalagoknál, surrantó csöveknél is elhelyezhetők a fúvókák, az elhelyezésnél arra kell törekedni, hogy a tartósítószer egyenletesen elosztva az átáramló termény minden részére jusson (minimum két fúvóka, ellentétes oldalára szerelve a surrantó csöveknek, szállítószalag, rédler leadási pontjainál).




A tartósítószer fajlagos mennyisége a termény nedvességtartalmától és a tárolási időtől függ, ezeket az értékeket a tartósítószer gyártók, ill. forgalmazók táblázatos formában megadják.

Nagyobb tartósítószer ajánlatos abban az esetben, ha

- pneumatikus anyagszállítás van, kb. 10%-kal,

- 35 o

C-nál magasabb a betárolt szem hőmérséklete, kb. 10%-kal,

- erősen törmelékes, tisztítatlan a szemestermény, kb. 25-30%-kal.

Hosszabb tárolási idő (9-12 hónap) esetében, a felhasználásnak megfelelő ütemezésben, pl. egy éves tárolásnál és folyamatos felhasználásnál az adott szemestermény mennyiségnek csak egy-egynegyedét kell kezelni a 3, 6, 9 és 12 hónapos tartósításh

oz szükséges tartósítószer mennyiséggel. Így bizonyos tartósítószer, ill. költség megtakarítható.

A tartósítási technológia során biztosítani kell a közel állandó teljesítményű szemesanyag áramlást. Különösen fontos ez mobil berendezéseknél, ahol ezt az anyagmozgató, kezelő csiga elé elhelyezett szintjelzős fogadógarattal lehet megoldani.

Fontos a beállított tartósítószer mennyiség folyamatos egyenletes kijuttatása. Átfolyásmérővel szerelt berendezéseknél ez közvetlenül nyomonkövethető. Azoknál a berendezéseknél, ahol ilyen műszer nem kerül beépítésre, ott fokozott figyelmet kell fordítani az üzembeállítás kezdetén a berendezés bekalibrálására, az egyes berendezéseknél, pl. a nyomásváltoztatással, a membrán szivattyúknál a lökethossz beállításával. Ezeknél aberendezéseknél ezeket a méréseket az átfolyási mennyiség változtatása esetén mindenkor el kell végezni.

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

talajmikrobiológia

a ->talaj mikroorganizmusaival foglalkozó biol. tudományág. Foglalkozik a növények... Tovább

agyrázkódás

a koponyát ért erőművi behatás (ütés) nyomán az —>agyvelőnek — tehetetlensége... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.