A földimogyorók a legkedveltebb csemegék közé tartoznak, és számos formában (sózva, pörkölve, vajkrémnek elkészítve, stb.) szokás fogyasztani őket.
A földimogyorók hírnevének egyetlen fekete foltja, hogy különösen sok emberből hajlamosak allergiás reakciókat kiváltani. Azonban ha biztosan tudod magadról, hogy szervezeted elfogadja ezeket a sokoldalú finomságokat, akkor ne hagyd, hogy bármi visszatartson attól, hogy saját magadnak is termessz belőlük! A következőkben minden fontos tudnivalót elárulunk a földimogyorók ültetéséről, gondozásáról és szüreteléséről!
A földimogyorók fajtái
Érdemes mindenek előtt megjegyezni, hogy valójában nem a mogyorók rokona, mert sokkal közelebb áll a babokhoz és borsókhoz, és a hüvelyesek rendjébe tartozik. A földimogyoró Dél- és Közép-Amerikában őshonos, ezért trópusi növénynek számít, és nem igazodik jól az északi földrészek hűvösebb éghajlatához. Habár rengeteg fajtája létezik, a mérsékeltebb éghajlati viszonyokhoz négy igazodik a legjobban – ezek a spanyol, a Valencia, a futó és a Virginia (amelyeket az Egyesült Államok nagy részében is előszeretettel, sikeresen termesztenek).
Minden változatnak sajátos íze, hüvelymérete, növekedési mintája és felhasználási módjai vannak. A futó és a spanyol földimogyorókat általában mogyoróvajnak készítik el, míg a Virginia (és szintén a futó) fajta többnyire csemegeként végzi, zacskózott keverékekben, vagy magában. A Valencia földimogyorók jellegzetes piros héjjal (nem összetévesztendő a kemény hüvellyel) és édes ízzel rendelkeznek. Ezek a négy említett fajta legspecializáltabbjai.
Mind a négy fajtának többféle kultúrfajtája létezik, amelyek különböző éghajlatokra és talajtípusokba lettek kitenyésztve. Érdeklődj meg egy helyi mezőgazdasági szaküzletet, hogy a közeledben mely kultúrfajtákat érdemes termeszteni. A következő oldalon mindent megtudhatsz a földimogyoró ültetéséről, gondozásáról, megéri lapozni egyet!
