fejősjuhok takarmányozása és gondozása
a juhok tejtermelése fajtától függően igen széles határértékek között ingadozhat. A kelet-fríz egy laktációban 1000 1 tejet is termel, a romanov max. tejtermelése 250—300 1, a hazai fésűsmerinóé 100—200 l-re becsülhető. Az anyák étvágya, takarmányfogyasztása az ellés után hirtelen nő, és egy hét alatt a vemhességi csúcsértékhez viszonyítva mintegy 20%-kal fokozódik, de mégsem képes követni a tejtermelés hirtelen megnövekedett igényét, mert a max.-ot csak 50—60 nap múlva éri el. Az energiahiányt az állatok vemhességi tartalékaikból fedezik. A testtömegveszteség egyaránt függ az anyák kondíciójától, a tejtermeléstől (bárányok számától) és a takarmányozás színvonalától. A bőségesen előkészített, jó kondícióban ellő állatok többet veszítenek testtömegükből, mint soványabb társaik, mert ezek a takarmányfogyasztás növelése helyett részben tartalékaikat mozgósítják. A soványan ellett, majd a szoptatás alatt bőségesen takarmányozott állatok már a laktáció elejétől gyarapodhatnak, de nem érnek el olyan tejtermelést, mint amelyek jobb kondícióban ellenek. A juhtej fehérje- és zsírtartalma, valamint e két összetevőtől függő energiaértéke a laktáció időpontjától, a takarmányozás jellegétől széles határértékek között változhat, de ezen belül még a született bárányok száma is kihat a tej összetételére. A juhtej literenként átlagosan 5,2% fehérjét tartalmaz; 60—66%-os fehérjehasznosítással szá¬molva 1 1 juhtej termeléséhez 80—87 g em. feh. szükséges. A —>nyersrostban, cellulózban gazdag takarmányozás elősegíti az ecetsavképződést és növeli a tej zsírtartalmát, a —>kéményífóben gazdag abrakolás pedig a propionsavképződésnek kedvez. Az ecetsav-propionsav arány csökkenése fokozza a tejtermelést, de ugyanakkor a tej zsírtartalma csökken. Az intenzív tejtermelésre képes fajták étvágy szerinti abrakolása a tejtermelés növelése mellett azzal a hátránnyal jár, hogy csökken a zsírtartalom. Egy liter juhtej átlagosan 1,85 g Ca-ot, 1,5 g P-t, 0,5 g Na-ot és 0,7 g Cl-t tartalmaz. Ennek a takarmányban levő fedezete 4 g Ca, 2,5 g P és 2 g NaCl. Figyelembe véve a létfenntartás és a tejtermelés együttes igényét, a tejelő állat mész- és foszforigénye a vemhességhez viszonyítva csaknem megkétszereződik, tehát a tejelőabrakot foszfor-, de szükség esetén még mészsókkal is ki kell egészíteni. Ahol elmulasztják a konyhasópótlást, a tejtermelés jelentős csökkenésével kell számolni. A tejtermelő anyajuhok részére megfelelő tartáskörülményeket kell teremteni. A színvonalas takarmányozás, az itatás, az elhelyezés, az egészségi állapot fenntartása, a jó közérzet elősegítése, a szakszerű fejés a legfontosabb tényező.
