Az eper (Fragaria × ananassa) egy szinte minden kultúrában ismert gyümölcs, amelyet édes íze és lédús állaga miatt sokan előszeretettel fogyasztanak. Nem csoda tehát, hogy ezt a közkedvelt finomságot egyre többen próbálják saját maguk is megtermeszteni otthonukban.
Az eper termesztése hazánkban egyáltalán nem nagy kihívás, az éghajlat ugyanis egészen kedvező számukra. Türelmesnek kell azonban lenned vele, ugyanis az eper csak a magvak elültetése utáni évben hoz majd termést. Kellő odafigyeléssel és gondoskodással azonban te is saját epreidet szüretelheted majd – lássuk, hogy mi kell ehhez!
Az eprek ültetése
Mivel évelő növények, megfelelő körülmények között az eprek minden évben visszatérnek majd. Éppen ezért hosszútávon megéri erős alapot biztosítani nekik.
A szabadgyökerű epreket bárhová ki lehet ültetni az utolsó tavaszi fagy után, vagy az első várható őszi fagy előtt, hogy átteleljenek. Amennyiben magról szeretnéd felnevelni őket, az epreket egészen kora tavaszig védett helyen (házon belül) kell tartanod, hogy az utolsó fagy után kerülhessenek ki a kertbe.
A december egy ideális időszak a magvak elültetéséhez, természetesen házon belül. Mielőtt azonban elkezded elültetni a magokat, stratifikálnod, azaz rétegezned kell őket. Ez valójában végtelenül egyszerű – csupán azt jelenti, hogy átmenetileg le kell hűtened a magokat (mintha épp tél lenne), hogy utána könnyebben kicsírázzanak. Ehhez nincs más dolgod, mint egy zacskóba helyezni a magokat, majd behelyezni őket a hűtő fagyasztójába (nem egy mélyhűtőbe) 3-4 hétre. Ezt követően vedd ki őket a fagyról, és hagyd, hogy szobahőmérsékletűre melegedjenek.
A magvakat ritkásan ültesd el. Helyezd őket a benedvesített talajba, kifejezetten palántaneveléshez ideális növénytartókba, majd helyezd azokat palántanevelő lámpák alá, hiszen a csírázáshoz fényre lesz szükségük.
A csírázás akár hat hétig is eltarthat, szóval légy velük türelmes, és ne aggódj, ha egy-két héten belül nem bújnak ki a talajból. Ügyelj rá, hogy a tálca hőmérséklete 19-24°C között maradjon erre az időszakra, és hogy a talaj mindig nyirkos maradjon (de ne ázzon át, hogy kiforduljanak belőle a magvak). A talajnak jó szellőzésre is szüksége lesz, hogy ne gombásodjon be.
Miután a magvak elkezdenek kicsírázni, és kibújnak a talajból, tartsd tőlük nagyjából 5 cm-re a lámpákat. Ha túl messze kerülnek a fénytől, akkor nyurgára nőnek majd meg.
Miután a palánták három pár valódi levelet növesztenek (nem számolva az első pár sziklevelet), ültesd át a palántákat nagyobb növénytartókba. Ezt követően kezdd el kiszoktatni őket (minden nap egy kicsivel több ideig hagyd őket a szabadban), majd ültesd őket kinti növénytartókba az utolsó tavaszi fagyot követően.
A növénytartós módszere egyik legnagyobb előnye, hogy számos különféle eperfajtát termeszthetsz egyszerre, ha jól bírják a helyi éghajlatot. A hátrány az, hogy az ültetést követően valószínűleg egy egész évig nem számíthatsz majd termésekre. Továbbá, amikor az eper az első évben virágzani kezd, csípd le ezeket a virágokat a palántákról, hogy erőforrásaikat inkább a gyökerek megerősítésére használhassák fel. A következő években így erősebb, egészségesebb palántákról szüretelhetsz majd!
