szövettani vizsgáló módszerek
Élő v. elhalt szövetek tanulmányozására szolgáló eljárársok. Legegyszerűbb az élő szövetek vizsgálata, de ezeken a mikroszkóp fényforrásból jövő fény nem képes áthatolni, mert nem elég vékonyak, ezért ezekből kaparékot v. kenetet kell készíteni. az így készített anyagot izoozmotikus közegbe kell helyezni, hogy nem károsodjanak (natív készítmény). az élő sejtekben lejátszahtó, ún. vitális festékkel színezik az anyagot, de csak olyan festék alkalmazható, amely nem fejt ki káros hatást az élő anyagra. Behatóbb, - fénymikroszkópos v. - elektronmikroszkópos vizsgálatokat tartósított készítményeken lehet végezni. A tartós vizsgálati anyag készítésének első lépése az anyag rögzítése (fixális), ennek kettős célja van: az adott szövet pillanatnyi állapota megörizhető, és a sejteket megóvja a természetes bomlásuktól. A tartósítási idő után a rögzítőanyagot ki kell mosni, majd vízteleníteni kell, ezek után következik a beágyazás, majd a metszetkészítés a -mikrotommal. A metszetet, attól függően, hogy milyen vizsgálati célra készítik, különböző szövettani festékekkel megfestik. Az egyes - sejtalkotók ált. különböző festékekkel festődnek. A festés után a tárgylemezen levő metszetet egy csepp kanadabalzsamban fedőlemezzel lezárják. Elektronmikroszkópos vizsgálatot csak rögzített szöveteken lehet végezni, beágyazásra ált. műgyantát használnak, az igen vékony, 50-90 um vastag metszetet ultranikrotommal készítik. Ezeket a vizsgálandó anyagokat nem festik, a kép kotrasztját kell megnövelni; ez többféle módszerrel történik, ez az ún. kotrasztozási művelet.
