eke

a talajművelés legfontosabb munkagépe. A termőföld forgatásának, lazításának, a talajszerkezet kialakításának és fenntartásának alapvető eszköze. Szerkezeti kialakítása szerint háromféle változata: a vontatott, a függesztett és a félig függesztett eke ismert. Feladata a talajból kivágott talaj- (barázda-) szelet megemelése és elfogatása. Munkáját — vontatott ekén — a talajjal közvetlenül érintkező és az eke-törzshöz, a gerendelyhez csatlakozó szerkezeti egységeinek segítségével hajtja végre. Az előzőekhez tartoznak: az ekefej (az ekevas, a kormánylemez, az eke-nád, a csúszótalp és a vánkos), a csoroszlyák, az elő- és utóhántó ekefejek, az altalajlazítók és a támasztószerkezet (mankótalp v. -kerék). Az eketörzs rögzíti a működő egységeket. Részei: a keretszerkezet a merevítőkkel, a tartókerekekkel (barázda- , tarló- és farkerék), a vontatást szolgáló vonórúd v. függesztőkeret, a kiemelő- és szabályozó- (mélység, munkaszélesség) berendezések. Szerkezeti egységei alkalmasak arra, hogy egymáshoz való csatlakozásuk, valamelyik síkban való elmozdításuk és változtatható rögzítésük révén az eke a legtökéletesebb munkát végezze, ill. arra beállítható legyen, így a szántás mélysége a támasztó- v. mankókerék segítségével, a munkaszélesség az ekefejek számának változtatásával módosítható. Az ún. vakbarázda az ekefej csatlakoztatásával kerülhető el, amely a vonórúd állítása útján elérhető gerendely vízszintes irányú mozdításával állítható be. Az alapvető műveletet a szántó- v. ekevas végzi olyképpen, hogy vízszintes síkban metszi el a talajt, majd a kivágott földdarabot — ferde síkjánál fogva - megemeli és a csatlakozó kormánylemezre továbbítja. Az ekevas alakja trapéz v. annak speciális (orros, vésős) változata. A metszést végző oldalán élezik. Az erős igénybevétel miatt élét helyre kell állítani, kopását pótolni kell. A kormánylemez felületképzésének megfelelően (hengeres, univerzális, csavart) továbbemeli a talajszeletet, majd átfordítja. A barázdafalat függőleges irányban a késes v. a tárcsás csoroszlya éle vágja el. A csoroszlyák élezése, ill. a tárcsák hullámos v. csipkés kiképzése javítja a szántás minőségét. Az ekefej elé rögzített csoroszlyákon kívül — különböző agrotechnikai célok megvalósítására — ún. kisegítő ekefejeket is alkalmaznak. Ilyen az előhántó eketest, amely a fő ekefej előtt és hozzá hasonlóan, de keskenyebb és sekélyebb barázdát hasít ki. Ha külön kormánylemezzel is felszerelték, a kihasított földet v. a kiszórt trágyát a barázda fenekére fordítja. Az utóhántó ekefej a fő eketest mögött, azonos munkaszélességben, de sekélyebb mélységben for¬gatja a földet a barázdába. Az -^altalajlazító az azonos mélységű szántás alatti, kb. 10 cm-es tömörö¬dött réteget lazítja, és javítja a talaj vízgazdálkodá¬sát. Az e. oldalirányú megtámasztásáról a csúszó v. gördülő e.-nád gondoskodik, a függőleges erőket pedig a hozzá csatlakozó csúszó talp veszi fel. Az e.-törzs lényegileg öntött v. hegesztett, osztott kialakítású keretből és merevítőkből áll. Az e. működő részei (a szántást végző egységek), vala¬mint a kerekek, a vonórúd és az egyéb tartozékok csavarokkal és bilincsekkel rögzíthetők rá. A baráz¬da- és a tarlókerék tengelyének változtatásával a szántás mélysége szabályozható. Ált. a tarlókeré¬ken helyezik el a -^-kiemelőautomatál is. A függesztett v. félig függesztett e.-ket hárompont-függesztéssel kapcsolják a traktorra. Az e. az e.-ten-gelyen és a függesztőkereten elmozdíthatatlanul és önbeállóan csatlakozik az erőgéphez. E két változa¬tot lényegében a félig függesztett e.-hez nélkülözhe¬tetlen farkeréktámaszték különbözteti meg. Mind¬kettőnél a praktikus vontatási célra való átalakítha¬tóság és a hidraulikus kiemelőszerkezet a modern automatikával párosul. A gyak.-ban az ált. és a speciális e.-k számos változata üzemel a hagyományos, fogatos taligás ekétől a legmodernebb összerakható és szétszerelhető kerettel, cserélhető ekefejekkel és egyéb változtatható működő részekkel ellátott eke-családokig. Közülük az univerzális eke-változatok a legelterjedtebbek, amelyek a megnövekedett vonóerőhöz megfelelő munkaszélességű sekély-, középmély és mélyszántó ekefejekkel láthatók el, és kombinálhatók más talajmunkák egyidejű elvégzésével. Külön csoportot alkotnak a billenő, a váltvaforgató, váltó v. Brabanti-eke-fajták, amelyeknek működési elve az azonos v. külön gerendelyre szerelt jobbos és balos ekefejek használatán alapul, és lehetővé teszi a kétirányú (oda-vissza) szántási műveletet. Közülük a váltvaforgató ekét kell kiemelni, amely a lejtős területek rétegvonal menti szántására (a talajhasábok lejtő felé forgatására) ad módot. Ezenkívül különösen alkalmas a sík művelésű zöldségtermesztés talajmunkáinak elvégzésére is. A váltvaforgató ekét ugyanis egy jobbra és egy balra forgató eke egybeépítéséből alakították ki (a működő részek egymás tükörképei). Az éppen szükséges forgatási irány beállítása az erőgép kabinjából minden különösebb beavatkozás nélkül oldható meg. Speciális célra szerkesztették a mélyítő, a rigol, az árokásó, a Malcev-féle, a gyep alatt barázdáló változatokat.