2003 tavaszán egy Budapest közeli faiskola dióoltvány-iskolájában oltványpusztulás következett be. A helyszíni szemle során megállapították, hogy az elpusztult oltványokon, az oltás helyénél háncsszöv

Dióoltványok elhalásának etológiája

Vajnay László és Rozsnyai Zsuzsa
Hirdetés

2003 tavaszán egy Budapest közeli faiskola dióoltvány-iskolájában oltványpusztulás következett be. A helyszíni szemle során megállapították, hogy az elpusztult oltványokon, az oltás helyénél háncsszöveti nekrózis van. A mintavételt követô laboratóriumi mikológiai vizsgálat megállapítása szerint az elhalást a Phomopsis juglandina(Sacc.) Höchn. faj okozta. Dióoltványokon végzett mesterséges fertôzés igazolta e faj kórokozó voltát. Az oltvány-elôállítás körülményeinek vizsgálata alapján valószínûsíthetô, hogy a gomba a közeli, oltóvesszôt szolgáltató anyafákról oltóvesszôkkel vagy rovarok közvetítésével került az oltványiskolába. Az oltás helyénél vagy közelében a nem tökéletes forradás vagy sebzés nyit kaput a fertôzésnek. A P. juglandina magyarországi elôfordulását dión korábban már több szerzô jelezte. A faj kórokozókénti fellépésére azonban eddig csak külföldi irodalmi adatok utaltak.
Dióoltványok elhalásának etológiája, Növényvédelem havilap, dió oltványpusztulás

2003 áprilisában egy Budapest közeli faiskolában Alsószentiványi 117-es és Milotai 10-es dióoltványok elhalására figyeltünk fel.
Az oltványok elhalásának okát feltárandó, helyszíni szemlét tartottunk. Ennek során az elhalt oltványokon tüneti megfigyelést végeztünk, mintákat vettünk az elhalt példányokból. Megvizsgáltuk
a közelben található, oltóvesszôt szolgáltató anyafákat, és ezekrôl is mintákat vettük. A minták mikológiai vizsgálatára laboratóriumban került sor. Az oltványok elhalását feltételezetten okozó Phomopsis sp. gombát izoláltuk, majd tisztatenyészetével mesterséges
fertôzéséket végeztünk. A kapott adatok alapján a betegség etiológiájára kerestünk választ.


Anyag és módszer


A vizsgálat anyaga: Alsószentiványi 117-es és Milotai 10-es fajta még faiskolában lévô, részben vagy teljesen elhalt példányai voltak. A háncsszöveti nekrózis tüneteit mutató részekbôl – többnyire az oltás körüli részbôl – kivágott törzsdarabok az alanyt és a nemest is tartalmazták.
Mikroszkópi vizsgálat során az elhalt szövetrészeken talált gombatermôtestekbôl mikroszkópi metszeteket készítettünk. Elvégeztük a metszetek alapján a morfológiai vizsgálatokat és méréseket. A termôtestekbôl kiáramló konídiumtömegbôl burgonya-dextróz-agar táptalajra izoláltuk a gombát. Az izolátumot tenyészetgyûjteményünkben 234. sorszámmal helyeztük
el. A mesterséges fertôzéseket hat tenyészedényben nevelt kétéves dióoltványon (Pedro fajta) végeztük 2004. ápr. 5-én. Inokulumként a szöveti nekrózist feltételezhetôen okozó Phomopsis sp. szolgált, amelyet az elhaló dióoltványokból izoláltunk. Az inokulálás a gomba egyhetes, aktívan növekedô tenyészetbôl dugófúróval kivágott 7 mm-es átmérôjû micéliumos agarkorongokkal történt. Az inokulumot a törzsön dugófúróval kivágott 7 mm-es sebekbe helyeztük, majd parafilmmel lezártuk. Kontrollként inokulum nélküli sebzett növény szolgált. Öt kezelt növényen összesen 15 inokulálást végeztünk, kontrollként 3 sebzést. A növények az inokulálást követô harmadik napon üvegházba kerültek, 16–26 oC hômérsékleten, majd az értékelésig szabadban, természetes megvilágításban voltak, szükség szerint öntöztünk. A kísérletet négy hónap elteltével értékeltük.

Eredmények

Helyszíni megfigyelések

Az oltványiskolában (1. ábra) távolról is szembetûnôek voltak az oltványok elhalt példányai. Ezek levelei barnára színezôdtek, és rászáradtak a nemes egyéves hajtásaira. A teljesen elhalt oltványok és a még élô beteg példányok közelebbi vizsgálata során megállapítottuk, hogy a nemes hajtásán, többnyire az oltás helyénél vörösesbarna, 1–5 cm hosszúságú, besüppedô nekrotikus foltok vannak. Egyes egyedeken hasonló foltok 1–3 cm-rel az oltás helye felett alakultak ki. Az elhalt héjkéreg felületén szabad szemmel is látható, a szövetbe ágyazódva képzôdô 1–2 mm-es gombatermôképletek voltak. Az elhalt kéregszövetet érintôlegesen átvágva, annak vágott felületén fekete vonalas rajzolat utalt a szöveti nekrózist feltehetôen okozó gomba szöveten belüli terjedésére. E bélyeg különösen gyakori és jellemzô a Phomopsis fajok okozta háncsszöveti nekrózisokra. A nekrózis gyakran a faszövetre is kiterjedt, a bélszövet ilyen esetben barnára színezôdött. Egyes esetekben a háncsszöveti nekrózis lokalizálódott, és az ovális nekrotikus folt hosszanti oldalai mentén intenzív kalluszképzôdés volt megfigyelhetô. Az oltványiskola közelében található anyafaültetvény szolgáltatta az oltóvesszôket. Az anyafák rendkívül erôs vegetatív növekedésûek voltak, ami a talaj jó tápanyag-ellátottságának és az öntözésnek volt tulajdonítható. Feltûnôek voltak az anyafákról nagy számban lemetszett oltóvesszôk helyén – csaknem általánosan – visszaszáradó 10–30 cm-es csonkok. Az elhalt, barnára színezôdött csonkokon több, különbözô típusú gombatermôképlet tömeges elôfordulása volt megfigyelhetô.

Hirdetés

A mikológiai vizsgálat eredményei

A beteg és elpusztult oltványok héjkéregszövetében képzôdött gombatermôtestek mikroszkópos morfológiai vizsgálata során következetesen egy Phomopsis fajt mutattunk ki. Az elhalt és ép szövetrész határából történt izolálások nyomán szintén Phomopsis fajt tenyésztettünk ki.
A gomba tiszta tenyészetben, PDA táptalajon, 22 oC-on, 12 h megvilágításban jól sporulált, tömegesen képezett α és β típusú konídiumokat. Az α-konídiumok rövidek, oválisak két végük felé elkeskenyedôk, néha egyik csúcsuk kihegyesedô, 1–2–3 olajcseppel. Méretük 6,9 × 2,4 µm (6,0–9,0 × 2,0–3,0 µm). A β-konídiumok enyhén görbültek, néha csaknem egyenesek, fonal alakúak. Méretük 26,6 × 1,3 µm (23,1–29,7 × 0,7–2,0 µm) (3. A, B, C ábrák). Az oltványiskolából vett 10 db elhalt csonk mikológiai vizsgálata során a következô gombafajok elôfordulását állapítottuk meg: Camarosporium juglandis Diedicke; Cytospora leucosperma (Pers.: Fr.) Fr.; Cytosporina sp.; Nectria cinnabarina (Tode: Fr.) Fr. és Phomopsis sp.

A mesterséges fertôzés eredményei

A mesterséges fertôzést 4 hónap elteltével értékeltük. Az öt inokulált növény közül egy elhalt. E növény szárán kiterjedt 100 mm hosszú háncsszöveti nekrózis képzôdött. A többi esetben átlagosan 20–30 mm hosszú, ovális, besüppedô, vörösesbarnára színezôdött nekrotikus foltok képzôdtek. Három esetben e nekrotikus foltok hosszanti oldalánál kalluszképzôdés volt megfigyelhetô, ami a kórfolyamat leállására utalt. Egyes esetekben a külsôleg megfigyelhetô háncsszöveti nekrózisnál kiterjedtebb, belsô szöveti barnulás és bélszövetnekrózis is megfigyelhetô volt. A nekrotikus
szövetrészekben a Phomopsis sp. gomba α-konídiumokat tartalmazó termôtestei jelentôs számban képzôdtek. A fertôzések helyénél a faszövetben is megfigyelhetô volt sztromatikus termôtestképzôdés. A mesterségesen fertôzött szövetrészekbôl a Phomopsis faj visszaizolálása sikeres volt.


Megvitatás


Vizsgálatainkból arra lehet következtetni, hogy a dió-oltványpusztulással asszociációban lévô Phomopsis sp. gomba egyes esetekben képes háncsszöveti nekrózis okozni, sôt a faszövetbe is behatol. Az esetenként gyógyuló, kalluszszövettel lezáruló sebek egyben arra utalnak, hogy a gomba gyengültségi parazita faj, amely stresszorok hatásának kitett egyedeken (egyedi prediszpozíció esetén) okozhat jelentôs szöveti elhalást, sôt – mint arra a dió-oltványiskolai, 2003. évi megfigyeléseink utaltak – teljes oltványelhalást is okozhat. A fertôzés forrásaként a vizsgált területen található anyafaültetvény szolgálhatott. Az anyafákon az oltóvesszôk lemetszése során visszamaradt csonkokon ugyanis ugyanez a Phomopsis faj sporulációja fordult elô egyéb, ismert szaprotróf gombák „társaságában”.

A vizsgált Phomopsis izolátum faji azonosságát illetôen tentative a Phomopsis juglandina (Sacc.) Höchn. fajmegjelölést használjuk. Megjegyzendô, hogy e faj dión történô elôfordulását több magyarországi szerzô (Hollós 1913, Tóth 1959, Ubrizsy 1941, Vörös 1959 in: Vörös J.: Deuteromycetes. A rendszerezés új alapelvei. Magyarország imperfect gombái, 1973) is jelezte. Kórokozóként e fajt azonban a hazai szakirodalom nem jegyzi, a külföldi szakirodalomban azonban számos adat van Phomopsis juglandina vagy Phomopsis sp. (pl. Christoff, A., Christova, E. 1936; Matuo, T. Sakurai, Y. A. 1954; Krivoshei, M. S. 1958; Lovisolo, O. 1957) kórokozóként való fellépésére dión. A faji azonosság pontosítása azonban molekuláris vizsgálati módszerek alkalmazását teszi szükségessé, tekintettel arra, hogy a Phomopsis fajok leírása és morfológiai jellemzése többnyire a konídiumok méretére alapul, e méretek azonban a fajok döntô többségében viszonylag szûk, azonos tartományban vannak. A fajokleírói az esetek többségében ahány gazdanövényen találtak Phomopsis fajt, annyi fajnévvel illették.

Hirdetés

A mintegy 800 Phomopsis faj és infraspecifikus Phomopsis taxon taxonómiai revíziója még várat magára (Uecker 1988). Ma mintegy 60 fajról bizonyított növényi kórokozó volta. Ez az oka annak, hogy a dión elôforduló Phomopsis fajokat gyakran csak mint Phomopsis sp.-t jelölik, vagy esetenként a Diaporthe eres polifág faj anamorfjaként említik, vagy pl. Phomopsis arnoldiae Sutton (= P. eleagni (J. C. Carter & Sacamano) R. H. Arnold & J. C. Carter) névvel is találkozhatunk. Ma azonban változatlanul „él” a Phomopsis juglandina (Sacc.) Höchn. fajmegjelölés.

A dolgozatunkban leírt eset joggal veti fel a védekezés kérdését. Bár erre vonatkozóan nincsenek kísérleti adatok, mégis, ismervén a fás növényeken elôforduló Phomopsis fajok patológiai szerepét: azt, hogy stresszpatogének, sebparaziták, ésszerûnek tûnik az oltás helyének gondos, szakszerû lezárása lehetôleg fungicidtartalmú sebkezelô szerrel. Az oltványiskolában kerülni kell a gépi és kézi talajmunkák végzése során a mûvelôeszközök okozta mechanikai sérüléseket. Minden olyan agrotechnikai eljárás (pl. kiegyensúlyozott tápanyagellátás), amely javítja az oltványok kondícióját, egyben hozzájárul ahhoz, hogy fertôzéskor a kórokozó terjedése lokalizálódjon, és a keletkezô sebet kalluszszövet zárja le. Az oltványiskola közelében lévô inokulumforrást fel kell számolni. Az anyafákon lévô elhalt csonkokat, amelyeken a kórokozó jelen van, le kell metszeni, és el kell égetni. Az oltványiskolában az elhalt egyedeket el kell távolítani, és el kell égetni. A betegség elleni megelôzô védekezés fontos része az oltóvesszôk és oltócsapok oltás elôtti gombaölô szerrel való fertôtlenítése. Tavasszal a kiültetés elôtt a tél folyamán nedves fûrészporban tartott oltványokat gondosan át kell vizsgálni. Csak egészséges oltványokat szabad kiültetni. A nyár folyamán az oltási helyen a sebkezelést el kell végezni. Ezeknek a megelôzô védekezési eljárásoknak a betartásával az oltványpusztulás minimálisra csökkenthetô vagy teljesen kizárható.

Köszönetnyilvánítás


Ezt a munkát az OTKA T 042 494 sz. téma támogatása tette lehetôvé.
Köszönetünket fejezzük ki dr. Mayer Árpádnénak a kísérletekben végzett munkájáért.

 

1. Vajnay László:  MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1525 Budapest Pf. 102.

2. Rozsnyai Zsuzsa: Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-fejlesztô Kht. 1223 Budapest, Park u. 2.

 

Növényvédelem 41 (12), 2005

Forrás: Növényvédelem

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

klimatológia

magyar megfelelője az éghajlattan. A meteorológiai tudománynak az az ága, amely az éghajlat... Tovább

Szekszárdi Körzeti Földhivatal

Földhivatal Körzeti Földhivatal Cím: Szekszárd Széchenyi u. 54-58. 7100 Magyarország Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.