A növények ültetésekor az egyik legfontosabb szempont a csírázási hőmérséklet – ha nem a megfelelő időben ültetjük el őket, a magok könnyedén megfagyhatnak a hidegben. Habár ez sokakat újdonságként érhet, valójában a magok is „életben” vannak, már akkor, amikor a talajba kerülnek – oxigént szívnak magukba és szén-dioxidot bocsátanak ki, míg meg nem indul a csírázás. Ez azonban csak akkor történik meg, ha a mag megfelelő csírázási hőmérsékletbe kerül. Éppen ezért hoztam nektek néhány tudnivalót a csírázásról, de szót ejtek a legnépszerűbb haszonnövények, illetve virágok ideális csírázási hőmérsékletéről, páratartalmáról és a csírázáshoz szükséges idejükről! Úgy érzem hiánypótló írást hoztam össze, amit érdemes elolvasnotok!
Mi az a csírázás?
A csírázás az a folyamat, amely során egy mag „felébred” nyugalmi állapotából. Ez az ébredési folyamat több lépésből áll. Az első lépéshez a magnak vizet kell magába szívnia – ezt a folyamatot szaknyelven imbibíciónak nevezik, ami magyarul szimplán „felszívást” jelent. Fontos észben tartani, hogy még egy halott mag is képes vizet szívni magába, ezért nem érdemes ezzel tesztelni az állapotukat. Elegendő víz hatására a mag olyannyira felduzzad, hogy szétfeszül és kinyílik. Eközben a mag felkészül arra, hogy az elraktározott tápanyagait energiatermelésre használja fel. Ezzel az energiával növeszt majd magának gyökeret, ami további tápanyagok után kutat majd a talajban.
Mire van szükség a csírázáshoz?
Egy magnak összesen három dologra van szüksége ahhoz, hogy sikeresen kicsírázzon és kibújjon a talajból: sok oxigénre, illetve a megfelelő mennyiségű folyadékra és csírázási hőmérsékletre. Ha ez a három feltétel adott, a mag elkezd kicsírázni. A levegő oxigéntartalmával nem sokat tehetsz, de a legtöbb helyen ezért nem is kell aggódnod. Azonban ha laza talajba ülteted a magokat, azzal biztosíthatod, hogy elegendő levegőt kapjanak.
Szükség esetén egy ventillátort is beállíthatsz valahol a szobában, hogy mozgassa kicsit a levegőt (de ne fújjon közvetlenül a magokra). Amit azonban befolyásolhatsz, az a szoba hőmérséklete és páratartalma. Némely magnak továbbá szüksége lehet egy stratifikációs (rétegződési) időszakra, ami azt jelenti, hogy fagyos körülményeket kell tapasztalniuk, mielőtt a melegebb talajba kerülnének. Ez történik velük a természetben, amikor a tavasz leváltja a téli időjárást és hőmérsékletet, házon belül pedig úgy másolhatod le ezt, hogy egy időre a hűtőbe helyezed magvaidat, mielőtt elültetnéd őket.
Miért olyan fontos a magok csírázási hőmérséklete?
Ha szeretnéd meghosszabbítani a termőidőszakot, akkor a magokat házon belül kell elültetned a legtöbb éghajlaton. Ilyenkor fontos, hogy a megfelelő növekedési körülményeket biztosítsd növényeid számára. Vannak növények, amik melegebb és vannak olyanok, amik hűvösebb hőmérsékletben érzik jól magukat. A saláták például élénken nőnek a tavasz hideg, esős napjain, míg a paradicsomok számára ezek a körülmények egyáltalán nem megfelelők.
Fontos továbbá észben tartani, hogy a csírázási hőmérséklet nem ugyan az, mint a növekedési hőmérséklet – a magoknak melegebb körülményekre van szükségük, mint a kifejlett palántáknak! A magok különféle kémiai és biológiai reakcióknak köszönhetően úgy épül fel a genetikájuk, hogy „tudják”, mikor kezdjenek el növekedni. Persze előfordulhat, hogy a növényeket is összezavarja az időjárás, ahogyan az embereket is szokta. Például egy váratlan meleg időszak az ősz végén virágzásra ösztönözheti a fákat kertedben. Ha a hőmérséklet túl magas vagy túl alacsony, akkor a magok nyugalmi állapotban maradnak.
Ezen kívül képesek megérezni a hőingadozásokat is. A talajban található ionok alapján „döntik el”, hogy mikor kezdjenek el csírázni. A növényeknek tehát még magkorukban is vannak preferenciáik – a saláták és borsók például hűvösebb időben csíráznak, míg a paprikák, paradicsomok és görögdinnyék melegebb hőmérsékletre várnak. A következő oldalon elmondok nektek mindent az ideális csírázási hőmérsékletről, érdemes lapozni egyet!
