búza (Triticum L.)

a ->pázsitfüvek családjához tartozó nemzetség. A világon az 5.-től a 64. szélességi fokig a legnagyobb területet elfoglaló gabonaféle. Gyökérzete bojtos, szára hengeres, szárcsomókkal szártagokra tagolt. Lándzsás levelei párhuzamosan erezettek (gabona-abc). Számos faja (-salakor, tönke, tönköly, óangol búza, durum búza és közönséges búza) terjedt el. Jelentősége főleg a két utóbbinak van. A búza ősidőktől fogva a legfontosabb kenyérnövény. Szemtermésének belseje (—>endospermium) sok keményítőt, fehérjét, sikért tartalmaz. Lisztjéből a legkülönbözőbb élelmiszerek (kenyér, pékáru, tésztafélék stb.) készülnek. Fogyasztják koptatva, zúzva, pörkölve és számos egyéb formában is. Nálunk az egy lakosra jutó lisztfelhasználás ugyan a táplálkozási szerkezet korszerűsödésével csökkent, de még mindig meghaladja az évi 100 kg-ot. A b. szalmája szintén értékesül, főleg alomként v. trágya gyanánt, részben ip. feldolgozásra, újabban néhol hőtermelésre (szalmatüzelés). Őszi és tavaszi változatát termesztik. Az őszi búza télálló. Tavasszal elvetve csak jarovizálódás után hoz termést; enélkül aligha indul szárba. A tavaszi búza viszont őszi vetésben a tél folyamán többnyire kifagy. Átmenetet képez az ún. járó-búza, amely tavasszal is, ősszel is vethető. Nálunk az őszi változat honosodott meg; tavaszi búzát inkább tőlünk északra termesztenek. A jó őszi-búza-fajták, ha vetés után megerősödtek, erős (—20°C) hideget is kibírnak, főleg ahol hótakaró fedi az állományt. A termést a csapadék általában befolyásolja. A kilátásokat főleg a május—júniusi eső javítja, a korai (júniusi) kánikula pedig rontja. Aszályos időben a szem "megszorul". A búza a szélsőséges talajnemek (futóhomok, savanyú szik, tőzeg stb.) kivételével legtöbb tájunkon jól díszlik. A közelmúltban voltak olyan vélemények, hogy a búza megfér önmagával, azaz folyamatosan termeszthető egyazon táblában. Tényszámokkal igazolható, hogy már a 2—3. évben fellép az —>allelopátia jelensége, emiatt csökken a termés, tehát a vetésváltás mindenképpen indokolt. A jó előveteményt meghálálja (kiváltképpen a borsót v. egyéb hüvelyest), valamint a kiegyenlített trágyázást is. 100 kg terméshez nagy átlagban 2 kg N, 1 kg P2Os és 1,8 kg K20 ajánlható. Az ősszel kiszórt műtrágyák célszerűen egészítik ki az elővetemény alá adott szerves trágya hatását. Ami a N-t illeti, ajánlatos adagját megosztva, részben fejtrágyaként (trágyázás) kijuttatni. A búza vegyszerezésében a művelőutas gépesítésen kívül a repülőgépnek van nagy szerepe. A talaj felső rétegét gondos műveléssel kell előkészíteni. A morzsalékos, gyommentes, kellően ülepedett és jó vízgazdálkodású talajban az idejében vetett búza gyorsan, egyenletesen fejlődik. A vetés kedvező időszaka szeptember közepétől október második feléig tart. Többnyire 10,5 — 12 cm-es, ún. gabona-sortávolságra 4,5—5,5 millió szemet számítanak 1 ha-ra a kifogástalan vetőmagból (54—65 szem/fm). A vetés mélysége 4,5—5 cm, laza talajon 5—6 cm. Szokásos a —>művelőutas vetés, amikor a vegyszerező gépek nyomtávolságának megfelelően egy-egy sort kihagynak. Újabban a szórt vetés is terjed. Fontos, hogy a vetés és a műtrágya eloszlása egyenletes maradjon, egyébként üres v. bujafoltok tarkítják az állományt és csökkentik a termést. Kezdetben a búza alig kíván ápolást. Ha hosszú, meleg őszön nagyon buján fejlődik, néhol gépekkel lekaszálják v. juhokkal "megfuttatják". Télen olykor a hó tetején, a naponta váltakozó hőmérséklet hatására, jégkéreg képződik; mivel alatta a b. esetleg kipállik, érdemes fogassal megtörni a kérget. Tavaszi fogasolása ritkán tesz jót, ha ellenben felfagyott a vetés, hengerezni tanácsos. Ugyancsak le kell vezetni a pangó vizet a tábláról. A kedvező időpontban végrehajtott vegyszeres gyomirtás előnyös lehet, de nem szükségszerű. Csak akkor és ott kell ehhez folyamodni, ahol a gyomosodást egyéb módszerekkel (talajművelés, vetés-váltás stb.) nem sikerült megelőzni. Szintén megoszlanak a vélemények a megdőlést gátló, szárrögzítő (bizonyos fokú szártagrövidülést előidéző) anyagok (pl. CCC [klór-kolin-klorid]) használatáról. Ajánlatosabb szárszilárd (—>szárszilárdság) fajtákkal kiküszöbölni az elfekvésből eredő károkat. Egyes kutatások egyértelműen előnyös hatást tulajdonítanak a —>levéltrágyázásnak, más kutatások hatástalannak minősítik. Helyesebb ezt a kiegészítő trágyázási eljárást a többivel összehangolva, összefüggéseiben és anyagi vetületeivel együtt vizsgálni. Régebben viaszérésben vágták rendre a b.-t, akár kézi, akár gépi kaszával, majd némi szikkadás után képezték, ill. szedték fel járvacséplő berendezéssel. A hagyományos (aratási, keresztberakási, hordási, cséplési) műveletek nálunk már szinte ismeretlenek. Az arató-cséplő gép (kombájn) egy menetben vágja, csépeli a teljes érésű állományt. Sok technológia eddig a szalmára nem sok ügyet vetett; néhol a kombájn után szétterülő szalmát összezúzták, kazlazták, máshol egyszerűen elégették. Újabban igyekeznek bálázva v. terimésen lehordani, kazlazás v. rögtöni felhasználás céljából. Ez elősegíti a tarló azonnal feltörését, aminek fontosságát a legújabb kutatások ismét aláhúzzák. A tarló égetése környezeti szennyezést okoz, emellett — kétségtelen növényvédelmi (kártevőirtási) hatásával együtt — a hasznos élőlények egész seregét pusztítja el. A b.-termés hazánkban az utóbbi évtizedben a belterjes gazdálkodás nyomán tovább gyarapodott. A b. —>hektolitertömege 75—85 kg. A szem átlagos összetétele százalékban: víz 13,5; N-tartalmú anyag 12,5; zsír 1,7; N-mentes kivonható anyag (keményítő, cukor, dextrin) 68,0; nyersrost 2,5; hamu 1,8. A szalmatermés a szemtermés 1 —1,5-szeresét éri el; benne 14,3% a víz, 3,1% a N-tartalmú, 37,5% a N-mentes kivonható anyag, 1,2% a zsír, 40% a nyersrost és 3,9% a hamu. A közönséges búza összetétele elég széles határok között változik; az étkezési búzák értékesebb lisztet szolgáltatnak. Ezt a minőségi átvételnél felárral ismerik el. A durum búza kenyérnek kevésbé, tésztafélék gyártására inkább alkalmas. A tavaszi búzát hazánkban kivételesen (pl. az őszi búza-állományok nagymérvű kipusztulása esetén) termesztik. Ősszel művelt, majd tavasszal porhanyított vetőágyba korán kell vetni ("belopni" a földbe). Munkái a továbbiakban az őszi búzáéval egyezők. A b. öntözése (pl. 40—50 mm-es kelesztő, majd május—júniusban 100—120 mm-es tápláló öntözés) örvendetesen terjed. Sok hazai és külföldi vágja, csépeli a teljes érésű állományt. Sok technológia eddig a szalmára nem sok ügyet vetett; néhol a kombájn után szétterülő szalmát összezúzták, kaz-lazták, máshol egyszerűen elégették. Ujabban igye¬keznek bálázva v. terimésen lehordani, kazlazás v. rögtöni felhasználás céljából. Ez elősegíti a tarló azonnal feltörését, aminek fontosságát a legújabb kutatások ismét aláhúzzák. A tarló égetése környezeti szennyezést okoz, emellett — kétségtelen növényvédelmi (kártevőirtási) hatásával együtt — a hasznos élőlények egész seregét pusztítja el. A b.-termés hazánkban az utóbbi évtizedben a belterjes gazdálkodás nyomán tovább gyarapodott. A b. —>hektolitertömege 75—85 kg. A szem átlagos összetétele százalékban: víz 13,5; N-tartalmú anyag 12,5; zsír 1,7; N-mentes kivonható anyag (keményí¬tő, cukor, dextrin) 68,0; nyersrost 2,5; hamu 1,8. A szalmatermés a szemtermés 1 —1,5-szeresét éri el; benne 14,3% a víz, 3,1% a N-tartalmú, 37,5% a N-mentes kivonható anyag, 1,2% a zsír, 40% a nyersrost és 3,9% a hamu. A közönséges b. összetétele elég széles határok között változik; az étkezési b.-k értékesebb lisztet szolgáltatnak. Ezt a minőségi átvételnél felárral ismerik el. A durum b. kenyérnek kevésbé, tésztafélék gyártására inkább alkalmas. A tavaszi b.-t hazánkban kivételesen (pl. az őszi b.-állományok nagymérvű kipusztulása esetén) ter¬mesztik. Ősszel művelt, majd tavasszal porhanyított vetőágyba korán kell vetni ("belopni" a földbe). Munkái a továbbiakban az őszi b.-éval egyezők. A b. öntözése (pl. 40—50 mm-es kelesztő, majd május—júniusban 100—120 mm-es tápláló öntözés) örvendetesen terjed. Sok hazai és külföldi búza-fajta van köztermesztésben. Nemesítése tovább folyik, főleg az ellenállóság és a termőképesség növelésére. Sajátos irányzat a b. alkalmassá tétele génsebészeti úton a N-gyűjtő baktériumokkal való együttélésre (szimbiózis). Ha ez sikerül, a tápanyagpótlás mai rendje gyökeresen megváltozhat,vágja, csépeli a teljes érésű állományt. Sok technológia eddig a szalmára nem sok ügyet vetett; néhol a kombájn után szétterülő szalmát összezúzták, kazlazták, máshol egyszerűen elégették. Ujabban igyekeznek bálázva v. terimésen lehordani, kazlazás v. rögtöni felhasználás céljából. Ez elősegíti a tarló azonnal feltörését, aminek fontosságát a legújabb kutatások ismét aláhúzzák. A tarló égetése környezeti szennyezést okoz, emellett — kétségtelen növényvédelmi (kártevőirtási) hatásával együtt — a hasznos élőlények egész seregét pusztítja el. A b.-termés hazánkban az utóbbi évtizedben a belterjes gazdálkodás nyomán tovább gyarapodott. A b. —>hektolitertömege 75—85 kg. A szem átlagos összetétele százalékban: víz 13,5; N-tartalmú anyag 12,5; zsír 1,7; N-mentes kivonható anyag (keményítő, cukor, dextrin) 68,0; nyersrost 2,5; hamu 1,8. A szalmatermés a szemtermés 1 —1,5-szeresét éri el; benne 14,3% a víz, 3,1% a N-tartalmú, 37,5% a N-mentes kivonható anyag, 1,2% a zsír, 40% a nyersrost és 3,9% a hamu. A közönséges b. összetétele elég széles határok között változik; az étkezési búzák értékesebb lisztet szolgáltatnak. Ezt a minőségi átvételnél felárral ismerik el. A durum búza kenyérnek kevésbé, tésztafélék gyártására inkább alkalmas. A tavaszi b.-t hazánkban kivételesen (pl. az őszi búza-állományok nagymérvű kipusztulása esetén) termesztik. Ősszel művelt, majd tavasszal porhanyított vetőágyba korán kell vetni ("belopni" a földbe). Munkái a továbbiakban az őszi b.-éval egyezők. A b. öntözése (pl. 40—50 mm-es kelesztő, majd május—júniusban 100—120 mm-es tápláló öntözés) örvendetesen terjed. Sok hazai és külföldi b.-fajta van köztermesztésben. Nemesítése tovább folyik, főleg az ellenállóság és a termőképesség növelésére. Sajátos irányzat a b. alkalmassá tétele génsebészeti úton a N-gyűjtő baktériumokkal való együttélésre (szimbiózis). Ha ez sikerül, a tápanyagpótlás mai rendje gyökeresen megváltozhat.