Borászok törik az utat a pálinka előtt

hirdetes

Borászok törik az utat a pálinka előtt

Családias légkörben dolgozunk, számunkra ezért mindig meghatározó a személyiség kérdése - vallja Vértes Tibor, az Agárdi Pálinkafőzde Kft. társtulajdonosa és főzőmestere, aki azt is elmondta a Napinak, hogy a szakma előtt jégtörőként haladtak azok a borászatok, amelyek néhány évvel korábban már kineveltek egy olyan réteget, amely már különbséget tud tenni az ízek, az illatok és a zamatok között, képes értékelni a minőséget.
Borászok törik az utat a pálinka előtt

- Néhány évtizede a pálinka szót gyakran az alkoholizmus szinonimájaként emlegették. Miként lehetett felszámolni ezt az előítéletet?

- Ausztriában az agrárkamara tanácsadójaként jutottam el abba a gazdaságba, amelynek tulajdonosa olyan almapárlattal kínált meg, amely korábban nem tapasztalt élményt nyújtott: gyümölcsillata és íze volt, ráadásul a hideg sem rázott ki, miután megittam. Azon gondolkodtam, miként lehetséges az, hogy 30 kilométerrel arrébb, Magyarországon még nem volt részem ilyen élményben. Ez az eset keltette fel bennem az érdeklődést a párlatkészítés tudománya iránt: szakkönyveket olvastam, szemináriumokra jártam.
- Milyen más tapasztalatokat szerzett külföldön?
- Németországban azt, hogy egy külföldi munkavállalónak gyakran a legkeményebb viszonyok között kell a maximumot nyújtania. Ausztriában, ahol az emberek mentalitása sokkal közelebb áll a miénkhez, azt láttam, hogy mindenki pontosan tudja, mit kell tennie és azt becsületesen el is végzi. Arrafelé a kézfogás felér egy szerződéssel - minálunk ezt egy kissé szabadabban értelmezik.
- A kamarai munka mellett később saját pálinkafőzdét vásárolt..
- Ausztriában lényegesen egyszerűbbek a szabályok, igaz, aki ott egyszer vét ellenük, az örökre elfelejtheti a szakmát. A párlatfőzés hobbinak indult, de bérfőzést is vállalva végül a legdrágábbak közé tartoztam Burgenlandban, mert nem voltam hajlandó a kompromisszumokra. A végeredményről ugyanis sosem azt kérdezik, hogy milyen volt a cefre, hanem azt, hogy ki főzte a párlatot. Én pedig nem adom a nevem akármihez.
- Miként került vissza Magyarországra?
- Mai társammal, Szabó Lászlóval, akivel még a szakközépiskolában kötöttem barátságot, egy osztálytalálkozón határoztuk el a cégalapítást. A rendezvény után pálinkát rendelt a társaságnak, de én nem kértem belőle. Szó szót követett, én pedig meghívtam egy burgenlandi túrára, ahol - miután megmutattam neki a legjobb borospincéket, éttermeket és párlatfőzdéket - elismerte a minőségi különbséget. Beszéltem neki a fejlesztési terveimről is, amire néhány hét múlva azt mondta: valósítsuk meg itthon az álmaimat.
Igent mondtam, mert 2001-ben idehaza még csak kétféle pálinkát lehetett inni: az aromakevert, illetve a disznóvágásoknál kínált, házi főzésű borzasztó italokat. Csak attól tartottam, nem lehet majd eladni a pálinkánkat, mert az nem lehet olcsóbb, mint Ausztriában.
A jó gyümölcs, a technológia, a minőségi csomagolóanyag itthon is drága. Az élőmunka pedig hiába olcsóbb, ha a lehető legkevesebb emberre van szükség. Társam azt monda: legyen ez az ő dolga. Innen ered a kettőnk között máig meglévő munkamegosztás, amelyben én részben az üzemvezetésért és egészében a pálinka minőségéért felelek.
- Miért éppen Agárdot választották?
- Amikor 2002-ben, százmilliós beruházással létrehoztuk az üzemet, fővároshoz közeli, gyümölcstermesztő vidéket kerestünk. Budapest közelsége nemcsak a főváros divatteremtő jellege miatt volt fontos, hanem azért is, mert így az érdeklődőknek a helyszínen is megmutathatjuk, miként készül az italunk. Az indulásnál szinte az egész szakma biztos volt abban, hogy nem térül meg a beruházás, de szerencsére az élet minket igazolt.
- Milyen érzés volt kivárni azt, amíg beindul az igazi kereslet?
- Ausztriában megtanultam: csak az a beruházás lehet sikeres, amelyben a-tól z-ig, kompromisszummentesen a minőségre koncentrálnak. Társam, aki a pénzügyi szférából érkezett, szintén hosszú távon gondolkodott. Ráadásul az üzleti és a vendéglátós világ véleményformálói körében is jó kapcsolatrendszerrel rendelkezik, ami azért kulcsfontosságú, mert a legjobb reklám még ma is a szájhagyomány. Nagy segítség volt az is, hogy jégtörőként haladtak előttünk azok a borászatok, amelyek néhány évvel korábban már kineveltek egy olyan réteget, amely már különbséget tud tenni az ízek, az illatok és a zamatok között, képes értékelni a minőséget.
- A pálinka esetében önök gyakorlatilag piacot teremtettek. Mit szól a konkurencia megjelenéséhez?
- Őszintén örülök annak, ha egy minőségi italokat előállító versenytárs jelenik meg a piacon. Emiatt is kezdeményeztük a Pálinka Céh megalakítását és szervezünk minden évben tanulmányutakat, tanfolyamokat. Volt, hogy a versenytársaink azt kérdezték egymástól: milyen hasznuk van ebből az agárdiaknak? Ha tőlem kérdezték volna, azt mondom: egy fecske nem csinál nyarat. Mi is csak akkor tudunk előrelépni, ha egyre több emberben alakul ki a minőségi pálinka iránti igény. Ezt az edukációt egyedül képtelenek lennénk elvégezni. Az egészséges verseny pedig jót tesz a szakmának, jót a fogyasztónak.
- Milyen versenyelőnyt jelentett az, hogy a pálinka név eredetvédett lett az EU-ban?
- Ezzel egyértelművé vált, hogy mi tekinthető pálinkának. Megszülettek azok a keretek, amelyeket a szakmának kell megtöltenie tartalommal. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a pálinka csak idehaza tűnik világhírűnek. Ausztria négy tartományában is használhatnák ezt az elnevezést, mégsem teszik, mert megvan a jól bevezetett elnevezésük erre az italra. A szakmának pedig idehaza is nagyon sok teendője van még azért, hogy ez a nemes termék a helyére kerüljön. Ezért koncentrálunk mi is a magyar piacra, ahol a termékeink 97 százalékát értékesítjük a viszonteladókon keresztül.
- Több aranyérmet is szereztek már a gyümölcspárlatok világbajnokságának tekintett ausztriai Destillatán. Mit ér ez, ha nem az export növelése a cél?
- A termékeink egyikén sem szerepelnek az elismerések, mert az én megítélésem szerint mindegyik világbajnok. Ugyanakkor nem tartom magam tévedhetetlennek és tudom, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen, hogy független szaktekintélyektől egy vakteszt eredményeként visszajelzést kapjunk arról, hogy valóban jó irányban haladunk.
- Milyen szempontok alapján választották ki a csapatot?
- Először főzdevezetőt kerestünk. Olyan férfit, aki tisztában van az élelmiszer-ipari követelményekkel, de nem dolgozott még a szakmában, mert nem akartunk a rossz beidegződések megszüntetésével foglalkozni. Néztük, mennyire terelhető, mennyire elkötelezett a munka iránt. Így találtunk rá Kaizer Gáborra, akit mi neveltünk a magunk képére és ma már egyenrangú társ a munkában.
- A többi munkatárs kiválasztásakor milyen szempontokat követtek?
- A látogatócentrumban és a főzdében tizenegyen vagyunk. Családias légkörben dolgozunk, számunkra ezért mindig meghatározó a személyiség kérdése. A főzdét tekintve ezért is állandó a csapat és végre a vendéglátó részen is megtaláltuk a stabil embereket.
- A riport idején, késő este is a főzéssel foglalkozik. Milyen vezetőnek tartja magát?
- A munkában és a minőségben hiszek. Abban, hogy a személyes példaadás a többiek számára is utat mutat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy hét év alatt a mennyiséget illetően elértük azt, amit terveztünk: tavaly 105 ezer palack előállítására volt képes az üzem, az újabb beruházásunkkal az idén már 150 ezer palackot tudunk előállítani úgy, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására. Ehhez persze a beszállítókkal is össze kellett csiszolódni, akik ma már pontosan tudják, mire szövetkeztünk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt időszakban sem csökkent a forgalmunk.
- Az üzleti életben mit tart a legfontosabbnak?
- A megbízhatóságot, a folyamatosságot, az őszinteséget.

hirdetes
hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes


zagy

víz és különböző szilárd anyagok (salak, pernye, föld és egyéb hulladékok) keveréke.... Tovább

alkoholok

az oxigéntartalmú szénvegyületek csoportjába tartozó vegyületek, funkciós csoportjuk a... Tovább

Tovább a lexikonra