A képet egy román nemzeti park töltötte fel a Facebook oldalára, rövid időn belül több mint 20 000 megosztást, 30 000 like-ot és 600 hozzászólást hozott össze. A farkasfalkáról készült képet egyébként Kanadában készítette Chadden Hunter, a BBC Natural History Unit egyik munkatársa.

A farkasok nagyjából huszonöten vannak és éppen bölényvadászatra indultak. Tudni kell, hogy Kanadában ekkor nagyjából -40 Celsius fok körüli a hőmérséklet, éppen ezért csodálatos az, amit a farkasok tesznek, csapatokban vadásznak a náluknál akár ötször nagyobb bölényekre.

A falkát a nőstény alfa vezeti, őt követik a falka legerősebb tagjai, majd a legértékesebb tagok következnek, a nők.

A falka végén a hím alfa vonul, neki az a szerepe, hogy belássa az egész falkát, ugyanis ő irányítja a csapatot. Más források szerint a falka első három tagja a csapat leggyengébb tagjai, ezt azzal indokolták, hogy ők adják a falka vonulásának ritmusát, ők tapossák ki a havat először, ha viszont támadás éri a falkát, ők vesznek oda először.

Általában egyébként a hím alfa hátul foglal helyet, ős indítja el a vadászatot. Sok esetben nem libasorban, hanem V-alakban indulnak el vadászni az állatok. Bárhogyan is alakult a sorrend a képen, tökéletesen látszik az összhang és a csapatmunka, csodálatosan sikerült fotó! További érdekességek a farkasfalkákról a következő oldalon! 

A falkák olyan önfenntartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket – nemcsak a szülők, de a falka minden tagja, különösen a fiatalabbak. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz a szaporodási időszakban más farkasok is csatlakozhatnak – ezek később is a falka tagjai maradhatnak.

A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel. A falkák időnként feloszlanak, majd (átmenetileg vagy véglegesen) újraalakulhatnak, illetve más falkákkal egyesülhetnek is. A régi falka feloszlásával létrejött új falkák egymással barátságosan viselkednek.

A falka együttműködésének két, ellentétesen motiváló alapja:

• az állandó rivalizálással kialakított rangsor
• és az egymást régóta ismerő tagok erős, kölcsönös kötődése.

Az együttműködés megköveteli:

• a fejlett szociális intelligenciát,
• a jó problémamegoldó képességet és a képlékeny,
• a körülményekhez alkalmazkodó viselkedést.

Ezek együttes hatására a farkas élőhelyeinek csúcsragadozója volt, amíg alul nem maradt az emberrel vívott versengésében. A farkasra a „letelepedett” és „nomád” életmód váltogatása jellemző. Tavasszal és nyáron kis területen marad, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járhat be.

/Wikiépdia/