agyag
mechanikai frakció, a talaj 2 um-nél kisebb részecskéit tartalmazza. Nagy víztartó képességű, de igen rossz vízvezetésű. Fő alkotóelemei alumínium-szilikát jellegű, több-kevesebb káliumot lekötő ->ásványok. Felépítésükre a réteges szerkezet a jellemző. A ->humuszanyagokkal együtt nagy szerepük van a növényi tápanyagok megkötésében és a ->talajszerkezet kialakításában. A leggyakrabban előforduló a.-ásványok a kaolinit, a montmorillonit és az illit.
Kationmegkötésük a következő sorrendben csökken: montmorillonit, illit, kaolinit. Ugyanez vonatkozik a duzzadóképességükre is. Művelés szempontjából az a.-talajok nehezebben kezelhetők, mint a vályogos v. homokos talajtípusok. Az ->Arany-féle kötöttségi szám az a.-talajokon 50-nél több. Eső után hamar elfolyósodnak, nehezebben száradnak. Az utóbbi tulajdonság aszályos időszakban előnyösnek bizonyulhat, (—>talajnem) agyagcső: olyan égetett, sajtolt agyagból készített, karmantyú nélküli, 30—35 cm hosszú, nem zománcozott , 1—2 cm falvastagságú, 5—15 cm belső átmérőjű, kör v. hatszög keresztmetszetű cső, amely megfelel a ->talajcsövezés céljainak.
