A mélymulcsolás módszerének alapja: az erdő „önmegművelő” rendszere
Az erdő fái lehulló lombozatukkal betakarják a talajfelszínt, ezáltal megvédik a fagytól, a kiszáradástól és az eróziótól. A lehullott levelek az idő múlásával humuszt képeznek, amely, mint tápanyagforrás szolgál a növények számára. Emellett rendkívül hasznos a parányi élőlényeknek és a mikroorganizmusoknak is, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges talaj kialakításában.
Hogyan készítsünk mélymulcsot?
Az első és legfontosabb szempont, hogy nem rothadásos, hanem korhadásos folyamatot szeretnénk elérni, amihez elengedhetetlen a megfelelő nedvességtartalom, oxigénszint és persze a humuszképző anyagok.
A mélymulcs készítésére két módszer létezik. Az első módszer a nyers és rostos humuszanyagok megfelelő arányú keverése, a másik pedig a rétegezés, vagyis a rostos és a nedves humuszos építőanyagok egymásra terítése.
A második módszer alkalmazásakor először egy réteg laza szálas humuszos anyagot (pl. 20 cm-nyi szalmát), egy réteg nedves humuszos anyagot (pl. 25 cm-nyi zöldtrágyát), majd még egy réteg szálas humuszos anyagot (pl. 10 cm-nyi szalmát) tesznek rétegekben a talajfelszínre. Ügyeljünk rá, hogy a rétegek ne legyenek túl tömörek, különben a talaj nem tud megfelelően levegőzni!
A talajt ősszel, még a fagyok beállta előtt kell betakarnunk a mélymulccsal, nagyjából 60 cm vastagságban, ásás nélkül. Lényeges, hogy a takarást minden ősszel el kell végezni! A következő évben a képződött friss talaj mennyiségével arányosan csökkenthetjük a takarás mennyiségét.
Forrás: greendex.hu
