A burgonya ültetése és gépei

A burgonyát vegetatív (ivartalan) módon szaporítják, amikor is a növény vegetatív részét a vetőgumót használják szaporításra. A vegetatív részeknek a termesztés céljából való talajba juttatását nevezik ültetésnek. A burgonyaültető gépek típusváltozatai igen széles választékot kínálnak, illetve azok sokféle – a munka szervezését is meghatározó – változata áll a termelők rendelkezésére.

Ültetési technológiák

A hazai nagyüzemi burgonyatermelésben elterjedten bakhátas művelést alkalmaznak, és a sortávolság – néhány 90 cm-es sortávolságú nagyüzemi termesztéstechnológia kivételével – egységesen 75 cm. Ez azért lényeges, mert az ültetőgép sortávolsága és sorainak száma részben meghatározza, hogy – pontos sorcsatlakozás érdekében – a következő technológiai munkaműveletek elvégzésére (bakhátfeltöltés, szárzúzás) milyen sortávolságú és munkaszélességű gépeket lehet alkalmazni. A kisüzemi és a magánvállalkozói szférában (2-4 soros) 62,5-65,0-67,5-70,0 cm-es sortávolságra ültető gépekkel is lehet találkozni, azonban ezek darabszáma, és a burgonya termőterületre vonatkoztatott részaránya a nagyüzemiekhez képest elenyésző.

A nagyobb méretfrakcióra (~ 35-55 mm) osztályozott vetőburgonyából 35-40 Edb/ha, míg a kisebb méretfrakció (~ 28-35 mm) esetén 45-55 Edb/ha gumó kerül kiültetésre, ami – 75 cm-es sortávolság esetén – 24-38 cm átlagos gumótávolságnak felel meg. A gépi ültetésnél a cél az, hogy az ültetőgép a vetőgumókat egymástól előre meghatározott távolságban, az eredeti talajfelszín alá néhány centiméter mélyre ültesse a sornyitók által kialakított barázdákba, és utána (8-10 cm magas) talajréteggel takarja be azokat. Ezáltal kialakíthatók az elsődleges (primer) bakhátak és egyben „irányítható” a gumók kötése, fejlődése, betakarításkori elhelyezkedése. A burgonya ültetési mélysége akkor megfelelő, ha az elültetett vetőgumó legmagasabban elhelyezkedő felülete az eredeti talajfelszínnel egy szintben vagy az alatt max. 1-2 cm-rel van, és a gumókra „feltöltött” (primer) bakhát a 8-12 cm-es magasságot nem haladja meg.

A burgonya csírázásához ~ 7-8 °C talajhőmérséklet szükséges. Ez általában március végén (április elején) következik be, ezért ebben az időszakban kell az ültetést megkezdeni, és azt lehetőleg április második dekádja végéig be is fejezni. A korán ültetett burgonya gyorsabban fejlődik, a télen tárolt csapadékot jobban hasznosítja, a gumókötés is korábban – még a nyár eleji nagy forróság beállta előtt – megtörténik.

Az ültetés a vetőburgonya előkészítésével kezdődik. A szakszerű előkészítés „pozitívan” befolyásolja a vetőanyag minőségi paramétereit és ezáltal a későbbi terméshozamot is. A vetőanyag előkészítésének legfontosabb szabályai:

- tárolás csíramentesen (a csíraképződés 2-3°C-ra való lehűtéssel megakadályozható);

- ültetéshez a vetőgumót ~ 10°C-ra kell (fokozatosan) „felmelegíteni”;

- ültetés előtt a gumókat méretfrakciókra kell bontani;

- az ültetést akkor szabad megkezdeni, ha a talaj hőmérséklete eléri a ~ 7-8°C-ot;

- a vetőburgonyák csírahossza néhány milliméter hosszúságú legyen;

- ültetés előtt vagy az ültetéssel egymenetben elengedhetetlen a vetőgumók csávázása;

- ültetés-előkészítéskor (és ültetés közben is) törekedni kell arra, hogy csapadék ne érje a vetőgumókat.

A burgonyatermelésben a vetőgumók előcsíráztatása is fontos helyet foglal el. Az előcsíráztatott burgonya előnyei a következők:

- az ültetés korábban megkezdhető és a burgonya gyorsabban fejlődik;

- a gyorsabb fejlődés következtében nagyobb a „gyomelnyomás” és az állományt kevesebb betegség támadja meg;

- a korábbi érés következtében kevesebb kémiai (vegyszeres) kezelés szükséges;

- erősebb héjszerkezet felépülésére van lehetőség, és ebből adódóan kevesebb sérülési veszteség keletkezik;

- a korábbi piacra kerülés nagyobb bevételt biztosít.

Az előcsíráztatott vetőgumók ültetésére pl. a tartály fenékszalagos automata vagy az ültető-kanálsoros félautomata gépek is beszerezhetők.

Az ültetőgépek technikai megoldásai

A burgonyaültető gépek építési módja függesztett, félig függesztett, vagy vontatott lehet, kivitelük, 2-, 4-, 6-, 8-soros megoldású, ill. az ágyásos termesztésnél – az ágyás szélességétől függően ágyásonként – 2-, vagy 3-soros kivitelek is vannak.

Ültető-gumóadagoló szerkezetek

A gépek ültetőszerkezeteinek csoportosításánál alapvető, hogy a szerkezetbe a gumók (egyenkénti) adagolása kézzel vagy kézi beavatkozás nélkül történik. Az előbbieket félautomata, míg az utóbbiakat automata rendszerűeknek nevezik. A félautomata megoldások közül a rekeszes tárcsás megoldás a legismertebb. A függőleges tengelyű rekeszes tárcsa elfordulásakor az ültetést végző személy 1-1 vetőgumót helyez a rekeszekbe, s azok az ejtőcsöveken keresztül hullanak a barázdába. Az adagolószerkezetek meghajtását a soronkénti kapaszkodókerekek, vagy a járókerekek (ékszíj/lánchajtással) biztosítják. A rendszer előnye, hogy a dolgozó, a már elforduló rekesz utántöltését is biztosítani tudja mindaddig, amíg a cella a benne lévő vetőgumót az ejtőcső fölé érve el nem ejti. Hátránya viszont, hogy az „ejtőcsövekben” nagy (kb. 40-60 cm) a gumó esési magassága, ami pontatlanabb ültetést okozhat.

Az ültetőkelyhes megoldásnál, a vízszintes tengely körül – sugárirányban – forgó serlegek vezérlését excentrikusan oldották meg. Így állandó fordulatszám mellett, az ültetőkelyhek kerületi sebessége a vetőgumók behelyezésekor a legkisebb, ami pontosabb hosszirányú ültetésegyenletességet eredményez.

A végtelenített hevederre szerelt ültető kanálsoros rendszernél a dolgozóknak lehetősége van a kanalak pontos megtöltésére, a kanálfészekbe a vetőgumók jól „beleülnek”, és azok barázdába ejtése az ékes csoroszlyák terelőszárnyai között, a talaj közvetlen közelében történik meg.

Az automata rendszerű burgonyaültetők egyik nagy csoportját a merítőkanalas gépek képezik. Az ilyen rendszerű ültetőszerkezetek legismertebb változatai: függőleges kanálsorú, ferde láncon lévő merítőkanalas, valamint tartály-fenékszalagos merítő kanálsoros kialakításúak. A függőleges kanálsorú megoldásnál a merítőkanalak (merítőkelyhek) a gumi elválasztófal által határolt térből emelik ki a gumókat, s a kettős ültetést rázócsillag gátolja meg. A kanálsorok közötti ültetőanyag felboltozódását a megvezető lécek mögötti kitámasztó lemez akadályozza meg. A kanalak átfordulása után a vetőgumók az előző kanál „hátoldalára” gurulnak, pályájukat az ültetőcsatorna határolja le. A kanálsor tovább-haladásakor a gumók a kiejtőnyílásnál hullanak a csoroszlya által nyitott barázdába. A gumóváltást (a tartály teljes leürítését) ürítő csappantyú segíti elő. Az egyes kanálsorok megfeszülését, megszorulását egy gyorskioldó szerkezet gátolja meg.

A ferde láncos merítőkanalas ültetőszerkezet merítőkanalai hosszúkás alakúak, így merítéskor egyidejűleg két vagy több vetőgumót is kiemelhetnek a gumótartályból. A többlet gumók a felső vízszintes ágon – a vezetőlánc mellett – kihullanak a kanalakból, és egy visszavezető pályán ismét a gumótérbe kerülnek. A kanalakban maradt gumók az ültetőaknán (a ferde ejtőcsatornán) keresztül folytatják útjukat a barázdáig.

A tartályfenék-szalagos merítőkanalas ültetőszerkezetnek a gumótartály fenékszalagja egyenletes vetőanyag utánpótlást biztosít. A fenékszalag mozgatását (a szalag sebességét) automata előtolás-érzékelő vezérli. Hasonló szerkezeti megoldással találkozhatunk az automata rendszerű előcsíráztatott burgonya-ültetőknél is, ezeknél azonban a gumótartály helyén járópad van kiképezve. A járópadon elhelyezett ládákból (műanyag rekeszekből) egy kezelőszemély „adagolja” a tartály fenékszalagjára az előcsíráztatott burgonyát. A merítőkanalas (automata) burgonyaültető gépek (soronként) egy-, vagy két-kanálsoros kivitelűek lehetnek. Az ültetés pontossága és a gumósérülés szempontjából előnyösebb az eltolt osztású, dupla kanálsorú gépek használata, mert ugyanolyan tőtávolság esetén a merítőkanalak sebessége kisebb, így biztosabb azok megtöltődése és kisebb a gumósérülés is. A merítő (alap) kanalakba különböző méretű és alakú műanyag-betétek helyezhetők be, ami lehetőséget ad a különböző méretfrakciójú, (28/45 mm, 35/50 mm, 40/60 mm, stb.) és alakú (ovális, kerekded, hosszúkás, stb.) vetőgumók kiültetésére.

Az automata ültetőgépek másik elterjedt régebbi megoldása a merítő rendszerű, szorítóujjas adagoló. Ezeknél az ültetőszerkezeteknél a vízszintes tengelyű ültetőtárcsára sugárirányban felszerelt vezérelt ujjak végzik a gumók adagolását. A gumótartályból alulról bemerülő szorítóujjak az ültető-tárcsához „tapadnak”, a tárcsa elfordulásakor azonban az íves emelőkar nyitja azokat. A vezérlőpálya úgy van kialakítva, hogy a szorítóujj akkor fogja meg a vetőgumót, amikor az éppen kiemelkedik a tartályban lévő gumórétegből, mert így kisebb gumósérülést okoz. Az ültetőtárcsa elfordulása után, amikor a szorítóujjak által rögzített vetőgumó a nyitócsoroszlya fölé kerül, a vezetőpálya nyitja az ujjakat és a gumók a barázdába hullanak.

Az újabb szalagos-húros adagolási rendszerű ültetőgépek kifejlesztését a technikai fejlődését – elektro-hidraulikus rendszerek beépítése – tette lehetővé. Ezeknél az adagoló rendszereknél a vetőanyag a gumótartályból a soronkénti hidraulikusan – fokozat nélkül – meghajtott előrendező (”soroló”) szalagokra kerül, majd az elektronikusan vezérelt szalagok továbbítják a szükséges gumómennyiséget (gumószámot) a kiadagolás helyére. A vezérlő szenzor – a számláló érzékelővel – az előre meghatározott gumósűrűséget biztosítja, a felesleges gumókat visszavezeti a szaporítóanyag-áramába.

Sornyitó elemek, ültetőcsoroszlyák

Az ültetőgépek ékes vagy tárcsás nyitóelemekkel vannak felszerelve. A félautomata ültetőgépeknél – szinte minden típusnál – ékes nyitóelemek találhatók, és az ültetési mélység beállítása felfogószáraik rögzítési helyének változtatásával lehetséges. Az automata gépeknél cserélhető kopó csúccsal (orrbetéttel) ellátott, ék alakú merev csoroszlyákkal vagy a paralelogramma felfüggesztésű (rugófeszítésű) mélységhatároló kerekekkel is kombinált barázdanyitó elemekkel lehet találkozni, amelyek közvetlenül az ejtőcsatornákhoz csatlakoznak. A köves talajokon használt gépeknél ikertárcsás, míg ágyásos művelés esetén ék alakú (sávosan ültető), iker ültetőcsoroszlyákat is alkalmazhatnak.

hirdetes

Gumótakaró elemek, töltögetőtárcsák

A nyitóelemek által készített barázdába ejtett vetőgumókat az ültetéssel egymenetben töltögetőelemek takarják be a talajjal és kialakítják az ún. elsődleges bakhátakat. Az ültetőgépeken erre a célra tárcsás és kormánylemezes töltögetőket alkalmaznak. A tárcsás töltögetők csoportját a rugós feszítésű, állítható dőlésszögű gömbsüveg tárcsapárok képezik, míg a kormánylemezes töltögetők közül a merev-, és az állítható-szárnyúak ismeretesek.

Vetőgumópótlás, gumótartály-megoldások

A félautomata ültetőgépek alkalmazása esetén a normál, vagy előhajtatott vetőgumó pótlását ládákból, műanyag rekeszekből, esetleg zsákokból lehet biztosítani. A vetőanyag elhelyezésére a gépeken megfelelő ládatartók (tálcák) vannak kiképezve. Egy-egy ültető személy elé – általában – több rekesz vagy láda is elhelyezhető azért, hogy az ültetés folyamatossága biztosítható legyen. Egyes gépeken (azok mindkét oldalán) külön tartókat is felszerelnek a kiürült (ládák) rekeszek áthelyezésére.

Az automata ültetőgépek gumótartálya fix- vagy billenthető megoldású lehet. Merev (fix) gumótartály esetén kézi, zsákos feltöltést, esetleg műanyag konténeres gumópótlást biztosítanak. A nagyobb munkaszélességű (4-6-8 soros) billenthető gumótartályos gépek egy előtároló- és egy adagolótartállyal vannak ellátva, amely lehetőséget nyújt az ültetési úthossz megnövelésére. A hidraulikusan működtetett előtároló-tartályból az adagoló-tartály folyamatosan utántölthető, és így az ültetőszerkezetek gumópótlása biztosítható. A billenthető tartályos ültetőgépek gumófeltöltése billenőszekrényes szállító járművekkel és műanyag konténerekből (BIG-BAG zsákokból), vagy konténerládákból is megoldható.

Egyéb szerkezeti egységek

A burgonyaültető gépek általában kettő-négy járókerékkel rendelkeznek. A gépek ültetőelemeit ezekről a gumiabroncsozású járókerekekről (kisebb, függesztett félautomata ültetőgépek esetében az ún. „kapaszkodó” kerekekről) hajtják meg. A megkívánt tőtávolságok lánckerekek cseréjével tág határok között változtathatók, vagy a központi hajtóművön keresztül átállíthatók. Ismeretesek olyan gépek is, ahol külön hajtókerék végzi az ültetőelemek meghajtását. A munkavégző szervek tengelyei biztonsági kapcsolókkal vannak ellátva, amelyek megakadályozzák az egyes szerkezeti egységek túlterhelését és törését. A gépek nyomjelzői tárcsás kivitelűek, átváltásuk mechanikus/hidraulikus megoldású. A nagyobb (1500 kg) gumótartályos ültetőgépek kéttengelyes tandem kivitelben is készülnek. Ilyen konstrukció esetén a mellső tengelyre az ültetőszerkezet, a hátsó tengelyre a gumótartály és a vetőgumó tömege terhelődik, és így a káros talajtömörödés kisebb értékű. A burgonyaültetők járókerekei a traktor nyomában (nyomtávolság: 1,5-1,8 m) és/vagy a gépek két szélén (nyomtávolság: 3,0-4,5 m) nyerhetnek elhelyezést.

Gépkiválasztási szempontok

Az ültetőgépek kiválasztását, alkalmazását a területnagyság és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetően az határozza meg, hogy a termesztés további ágazati munkaműveleteinek (bakhátápolás-töltögetés, szárzúzás, betakarítás) elvégzésére milyen sortávolságú és sorszámú gépek állnak rendelkezésre.

Az ültetőgépek közül, amennyiben megfelelő számú kézi munkaerő rendelkezésre áll, célszerűbb és gazdaságosabb a 2-, vagy 4-soros félautomata gépek alkalmazása. Ezek az ültetőgépek különösen jól alkalmazhatók a ládákban előhajtatott burgonya ültetésére. A kézi gumóadagolás lehetővé teszi a különböző méretű és alakú gumók szétválasztás nélküli kiültetését, tehát ültetés előtt a vetőanyag méret szerinti pontos osztályozása nem szükségszerű. A kézi adagolás miatt a félautomata ültetőgépek csak kisebb (1,5-2,5 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, és azok munkája gondos üzemszervezést igényel. Megfelelő üzemszervezés, vetőanyag-kiszolgálás esetén a félautomata ültetők naponta (a gépek sorainak számától függően) 2-5 hektár területteljesítmény elérésére képesek.

Az összeállításban tárgyalt automata ültetőgépek közül hazánkban jelenleg a nagyüzemi termesztésben a merítőkanalas, míg a kisüzemi termesztéstechnológiákban a régebbi, szorítóujjas gépek részaránya a nagyobb. A szorítóujjas ültetőgépek csak feltételesen alkalmazhatók az előcsíráztatott burgonya ültetésére, munkaminőségük rosszabb, teljesítményük kisebb, mint a merítőkanalas gépeké. A merítőkanalas gépek közül elsősorban dupla (kettős) kanálsoros gépeket alkalmaznak, mert azoknál a szalagsebesség kisebb, biztonságosabb a kanáltöltődés, és a nagyobb munkasebesség révén nagyobb területteljesítmények érhetők el. Az ilyen két- és négysoros gépekkel - a gumótartály befogadóképességétől és feltölthetőségétől függően – 6-14 hektár műszakteljesítményeket lehet elérni. A kétsoros merítőkanalas gépek gumótartályának feltöltése kézi erővel zsákokból (esetleg műanyag konténerekből) az egyszerűbb, míg a négy- és hat-soros (1000-6000 kg-os) billenthető tartályok feltöltése – ömlesztett vetőgumó esetén – billenőszekrényes szállító járművekről a célszerűbb.

Gépbeállítási és üzemeltetési ajánlások

Az ültetőgépek egyes szerkezeti részeinek beállítása befolyásolja az ültetés minőségét, pontosságát, a későbbiekben a növény fejlődését, lombozatát, ezek által a termés minőségét és mennyiségét is. A következőkben azok a fontosabb beállítási és üzemeltetési szempontok kerülnek ismertetésre, amelyek az ültetés minőségét jelentősen befolyásolhatják.

A gépfelkészítést a sor-, és tőtávolság beállításával kell megkezdeni. A megkívánt (62,5-65-70-75 cm) sortávolság pontos beállításával a termesztéstechnológia következő (töltögető, szárzúzó, betakarító) gépeinek munkáját lehet elősegíteni. A rossz sortávolság-beállítás minden esetben hibás bakháttöltögetést, a szárzúzáskor a zúzókések által gumósérülést okoz. Az ültetőelemek sortávolságának beállításánál mindig az üzemeltető erőgép geometriai középpontjából kell kiindulni és a sortávolságértékeket a nyitóelemek csúcsainál kell mérni, beállítani. A megkívánt (általában 20-32 cm közötti) tőtávolságnak megfelelően lánckerekek megcserélésével, a központi hajtómű beállításával végezhető el a hektáronként szükséges növényállomány (gumósűrűség) biztosítása. A tőtávolság (gumótávolság) beállítását mindig kövesse egy ún. leforgatási próba, amellyel a kiadagolt gumók számát lehet leellenőrizni.

A gumótakarás nagysága a tárcsás töltögetőknél a tárcsák függesztőrúdja hosszának változtatásával állítható, a kormánylemezes töltögetőtesteknél felfogószáruk rögzítési helyzetének változtatásával módosítható. A töltögetők mélyebb járatása intenzívebb talajtakarást eredményez, míg sekélyebb járatásuk esetén kisebb talajréteg kerül a gumók fölé. Azt, hogy milyen magas legyen a bakhát, illetve mennyi föld takarja be a gumókat, azt mindig az ültetési mélység és a talajállapot határozza meg. A tárcsák szögállásának változtatásával, vagy a kormánylemezek szárnyainak állításával a kialakított primer bakhát alakja befolyásolható.

Az automata ültetőszerkezetek közül a merítőkanalas rendszerűeknél mindig az ültetendő gumók nagyságának és alakjának megfelelő műanyag betéteket kell a kanálsorokba helyezni, míg a szorítóujjas rendszerűeknél a szorítóujjak zárását és nyitását a közepes (átlagos) méretű gumókhoz kell beállítani. A nyomjelzők beállításához a traktor mellső gumiabroncsának közepétől a legszélső ültetett sorig terjedő távolságot kell meghatározni. Ehhez a mért értékhez hozzáadva még a sortávolságot, s az összegzett értéket kell a legszélső ültetett sor és a nyomjelző vonala között beállítani.

Az ültetőgépek üzemeltetéséhez ajánlott munkasebességek:

– félautomata ültetőgépek: 1,5-2,5 km/h;

– automata szorítóujjas rendszerű gépek: 3-5 km/h;

– automata merítőkanalas rendszerű gépek: 5-7 km/h.

Gépválaszték és műszaki jellemzők

A burgonya ültetéséhez használt néhány ültetőgép főbb műszaki jellemzői az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra. A közölt géplista a „Mezőgazdasági gépek katalógusának adatbázisa 2011.” online anyagból származik. (A teljes géplista a www.mvh.gov.hu/Gépkatalógus oldalakon található meg.)

Automata rendszerű burgonyaültető gépek főbb műszaki jellemzői

1. táblázat

Ültetőgép gyártók és típus(ok)	Gyártó ország	Ültető sorok száma	Sor-távol-ság	Tő-távolság	Gumótartály befogadó-képessége	Ültetőszerkezet rendszere
–	–	(db)	(cm)	(cm)	(kg)	–
Agronomic Multiplant RMP	F	2-4	75-90	fok.nélk.	1200-4000	szalagos ültetőrendszerű
RBA; RBI; RBS	F	2-6	75-90	14-42	1200-4000	merítőkanalas adagoló
Akpil S-227 Planter	PL	1-4	62-75	14-35	180-300	merítőkanalas adagoló
Comar S-211 (Super)	I	2-4	67-90	17-40	400-800	merítőkanalas adagoló
Cramer Sirius sorozat	D	2-4	70-90	15-43	450-3000	merítőserleges adagoló
Marathon sorozat	D	2-4	70-90	15-43	450-3000	merítőkanalas adagoló
Grimme GL 30 széria	D	2-8	75-96	12-53	500-6000	merítőkanalas adagoló
GB/GL 40 széria	D	2-4	75-90	fok.nélk.	3000-3500	szalagos ültetőrendszerű
I.M.A.C. PPA –2 F (– 4 F)	I	2-4	70-90	14-42	300-600	merítőkanalas adagoló
Koning KR 2R; 3R; 4R	NL	2-4	70-90	fok.nélk.	1400-1850	szalagos ültetőrendszerű
Marte M1 TP	I	1	70	24-60	~ 75	merítőkanalas adagoló
Miedema CP-42, All-In-One	NL	2-4	70-90	fok.nélk.	3000-4000	szalagos ültetési rendszerű
Remprodex S 211, S 211/1 Super	PL	2-4	62,5-90	17-44	400-3000	merítőkanalas adagoló
Schmidbauer K4; K4/90; kK6 (8)	D	4-8	75-90	14-52	3000-4000	merítőkanalas adagoló
Spedo SPA; SPA-4D/H	I	1-4	70-90	14-42	150-1700	merítőkanalas adagoló
Structural PM 20 … PM 80	NL	2-8	70-90	fok.nélk.	3000-6000	szalagos ültetési rendszerű
Spudnik Serie 8000	USA	2-9	76-91	15-46	3600-7200	tartályfenék szalagos adagoló
TKS/Underhaug UN 3700 Serie	N	2-8	70-90	10-62	650-8000	merítőkanalas adagoló
Unia Kora 2(H); 4(H); 4HP	PL	2-4	70-90	20-48	400-2200	merítőkanalas adagoló
WM-Kartoffeltehcnik Falcon	D	6-8	75	14-52	6000-8500	merítőkanalas adagoló

Megjegyzés: Forrás: Mezőgazdasági gépek katalógusának adatbázisa 2011., és Internet gyártmányismertetők

Forrás: agrárágazat

hirdetes

A burgonya ültetése és gépei